Anyuék tehát vasárnap reggel hazaindultak, Zoli pedig még maradt pár napig, hogy ezalatt a lehető legtöbbet pletykálhassunk, és mellékesen még Lettországból is lásson valamennyit. Mivel a hangsúly tényleg az előbbin volt, nem pörögtük túl a turistáskodást, bár azért pár helyre csak eljutottunk.
Vasárnap
Miután lecsekkoltuk a rigai lego-felhozatalt, bekukkantottunk a legnagyobb ortodox templomba is:
Ezt persze netről loptam, hisz földi halandó nem fotózhat bent
1-kor pedig már ott sorakoztunk több tucat másik kíváncsi turistával a Szent Péter Katedrális előtt, hogy Free Walking Tour-ra menjünk: negyedik nekifutásra végre sikerült az Old Town Tour-on is részt vennem! :) Az idegenvezetőnk nem volt túl lelkes az útvonallal kapcsolatban, folyton csak ezt hallgattuk: "Well, it's boring."; "This building is boring."; "I told you it's boring!"; és persze "And that's it!". Amúgy nem volt olyan unalmas, mint amilyennek hirdette, bár lehengerlő sem, az Óváros bájos kis utcácskáit jártuk be nem túl fényes időben, de pl láttunk ilyen cuki macskahosteleket:
Túra után a Lido-ba mentünk falatozni, majd legnagyobb örömömre a nap is kisütött, és hajóra pattantunk bejárni Riga csatornarendszerét és a Daugava folyót, még a kedvenc hidam, a vasúti híd alatt is átmentünk :) Egyszóval boldogság volt :D
Kávézás, csomagfelszedés, még egy-két fotó elkattintás után pedig már vonaton robogtunk Liepāja felé, és még jávorszarvast is láttunk útközben!
Hétfő
Kiadós alvás után hova máshova mentünk volna először, mint Karosta-ra! Még mindig ez a kedvencem, természetes volt, hogy Zolinak is megmutatom, akit hasonló módon elvarázsolt és gyönyörű képek készítésére inspirált a hely, íme:
Öböl tankcsapdával
Északi hullámtörő
Beton a vízben!
Zoli persze nem bírta ki, felmászott
És persze ide is :)
Ezt látta onnan
No de ide már én is követtem!!! :)
Filozofikus
A kedvenc betontömböm :) És nem, nem fura ha az
embernek kedvenc tengerbe esett betontömbje van!
Spontán belemutogatós
Készülődik a vihar
Azért a szélerőműig még eljutottunk, és én is rajta vagyok a képen méretaránynak :)
Itt már elkezdett csepegni az eső, de volt aki épp ekkor érkezett, talán pont vihart nézni... Mi viszont inkább buszhoz igyekeztünk, és útközben még stoppoltunk is egyet (első stoppolásom Lettországban, yeay!) a cél érdekében.
Mire a központba értünk, megint sütött a Nap, de a gyomrunk korgott, úgyhogy a Baron's Bumbiersbe, a kedvenc kis éttermembe mentünk városnézés előtt. A változatosság kedvéért lazacot ettem (mint az elmúlt héten szinte minden nap!), Zoli pedig a helyi levessel, a solanka-val ismerkedett. Ja, és persze Amber City Coctail-t is ittunk, anélkül nem lehet teljes Liepāja felfedezése :)
Két órával később és két kilóval nehezebben álltunk neki az emlegetett felfedezésnek, a már szokott módon a hangjegyeket követve kisétáltunk a tengerpartra,
És jót gondolkodtunk a homokban ücsörögve :)
Zoli még üzenetet is hagyott az arra tévedőknek :)
Balra vihar, jobbra napsütés, középen pedig homok, homok és homok,
néhány öltözővel és kukával kiegészülve a szezonnyitás tiszteletére
Bár enni éppen képtelenek voltunk, grillpartira voltunk hivatalosak a barátaimhoz, ahova röpke egy óra késéssel meg is érkeztünk :P Ez amolyan búcsúparti volt Eric-nek és a családjának, akik a nyarat Eric szüleinél, Amerikában töltik majd, és egyúttal engem is elbúcsúztattak, még ajándékot is kaptam :) És játszottunk sokat, meg beszélgettünk, meg nagyölelések is voltak, és csoportkép is:
Az éneklés előtt viszont leléptünk :)
Kedd
Reggel újra Karosta-n kezdtünk, ezúttal a Beberņini tó volt a célpont. Persze mire odaértünk, és felmásztunk a menő homokdűnére, már megint vihar jött, úgyhogy iszkolhattunk visszafelé. Megcéloztuk hát a Karosta börtönt, de még 20-25 perc lévén a következő túráig, lecsekkoltuk az egykori lovardát a közelben:
Visszaérve a börtönbe derült ki, hogy mégse tudunk bemenni valami iskolás csoport miatt, de legalább megnéztünk egy bájos kis dokumentumfilmet a negyed és a börtön történetéről, amiből végre megtudtuk, hogy kerültek imádott betontömbjeim a tengerbe: az oroszok fel akarták robbantani a régi erődöt a part mentén, amikor már nem volt rá szükségük, csak egyszerűen elbaltázták, és végül ott hagyták az összevissza romokat, ahova pottyantak.
A tegnapi szuper tapasztalat pedig után hol máshol ebédelhettünk volna, mint a Baron's Bumbiersben?! Ezúttal koktél nélkül, de csőrögefánkkal :) Aztán pedig búcsút vettünk egymástól, Zoli Bergenbe indult Rigán keresztül, és pedig haza, pakolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése