Mary Budapesten járt :)

Elballagtunk

Viszlát, Eötvös coli!

Balázs legénybúcsúja

A vőlegény

Úton a következő állomásra

Az esküvő Balázs szerint :)

Államvizsgát ünnepeltünk

Végzett matematikusok :)

Azért a többiek is vidámak voltak :)

Michael Budapesten járt :)

London, csapó 4

Tehát csütörtök reggel végleg elhagytam Sheffieldet, hogy még néhány napot Londonban tölthessek! A nap szinte végig utazással és az utazás kipihenésével telt, hogy pénteken újult erővel indulhassunk Windsorba! Na az ám a fantasztikus hely! Nem csodálom hogy a királynő szereti ott tölteni a hétvégéit!

A kedvencem a babaház volt, még valamikor az 1920-as években az egyik hercegnő kapta szülinapi ajándékba, egy kb. 3x3 m-es babakastély, működő elektromos- és vízhálózattal, tökéletesen kidolgozott részletekkel, állítólag a minikönyvecskékbe igazi minisztorikat is írtak!

Este színházjegyünk volt a Globe Theatre-be, a VIII. Henriket néztük, isteni helyünk volt, kivételesen ülőhelyünk :) Nagyon jó volt az előadás is, én különösen Katalint imádtam, és szerencsére kitaláltuk, hogy elvigyük a drámát magyarul, így anyuék végig tudták feliratozni maguknak a darabot.

Szombaton végre kicsit tovább aludtunk, aztán elindultunk hogy megnézzük a Szent Pál Katedrálist, de sajnos kiderült, hogy pont aznap valami egész napos eseménysorozat miatt zárva lesz, így inkább átmentünk a londoni bohémnegyedbe, Camden Townba! Ott van aztán csak az érdekes forgatag! Legközelebb tuti gazdagon megyek vissza, és mindent felvásárolok :)

Aztán a Regent csatorna mentén lesétáltunk a Regent's Parkba, a Queen Mary Rózsakertbe, csináltunk kb 100 fotót :), aztán indultunk vissza a katedrálisba Evensongra. Nagyon szép volt, a szertartás is, az épület is, ha lesz lehetőségem, azért turistaként is szívesen visszamennék még. Utána találkoztunk londoni barátommal, Jackkel, egy sör erejéig, majd anyuék még nekiindultak utolsó ajándékszerző körútjuknak, mi pedig a központ felé vettük az irányt. Végigsétáltunk az Oxford streeten, China Town, West End, Covent Garden, majd hazasétáltunk a St James' Parkon keresztül. Méltó befejezése egy gyönyörű félévnek :)

Utolsó fényképek itt.

Újra itthon

Igazi bejegyzés majd egyszer, addig is szórakozzatok:

Utcai bohócok a Covent Garden előtt

Utolsó napok

Lassan eljön az utolsó éjszakám Sheffieldben, holnap reggel tovább állunk Londonba, vasárnap haza. Londonban kissé kikerülünk majd a civilizációból, értsd nem lesz net, ha hazaértem majd egyszer csak újra jelentkezek és pótolok mindent!

Szóval az utolsó napok. A vasárnap istenien kezdődött :) Szó szerint is, templomba mentem, méghozzá jazz istentiszteletre, nagyon menő volt :)

Aztán haza, ebéd, tevés-vevés, majd átjött Maggie, természetesen Doctor Who-t nézni, és nagyokat nevetni, meg persze jajongani a leégésünk miatt :)

Este aztán megjöttek anyuék, hatalmas zivatar közepette, és ezzel megkezdődött turistává vedlésem. Hétfőn én még hivatalos voltam az utolsó utáni goodbye tea-re Stefhez, a kórus új elnökéhez, és még utoljára degeszre ettem magam finomabbnál finomabb angol sütikkel :) Közben anyuék bementek Sheffieldbe szétnézni, este pedig a kedvenc kocsmámba mentünk meccset nézni és sörkóstolást tartani :)

Kedden sajnos otthon kellett maradnom tanulni, anyuék meg elmentek a Chatsworth House-hoz, Mr Darcy-t vadászni :) Na jó, lehet, hogy ők tényleg a kert és a ház miatt mentek... Este hullák voltunk, úgyhogy végül nem mentünk sehova, Maggie átjött még elköszönni, és Túró Rudit enni, mert persze anyuék azt is hoztak, és végre megszereztem a pucér síelős videót, jeee!

Szerdán végre én csatlakoztam anyuékhoz, és a Ladybower Reservoir felé vettük az irányt, ragyogó napsütésben, tele energiával, és isteni napot töltöttünk együtt! Sikerült is körbejárnunk a tavat, pontosabban víztározót, fagyiztunk, lepirultunk és elfáradtunk. Az este már nem volt olyan szórakoztató sajnos, néhány óra alatt felszámoltuk és bőröndökbe pakoltuk a kinti életemet, kitakarítottunk, és nyugovóra tértünk.

Alig várom, hogy visszatérjek, addig is gyönyörködjetek az utolsó előtti angol fotósorozatban, itt.

A nagy kirándulás

Jelentem megint sikeresen leégtem :)

De kezdjük az elején: reggel felkerekedtünk Maggie-vel és Amy-vel, hogy meghódítsuk a Redmires Reservoirs fedőnevű víztározó-együttest, útba ejtve egy helyi művész, Martin Decent műtermét. A hétvégén ugyanis Open Studios fesztivál van, azaz a legtöbb sheffieldi és környékbeli művész megnyitja műtermét a nagyközönségnek, lehet őket faggatni, bámulni munka közben, vagy csak csodálni a már kész műveket. A választásunk azért is esett pont őrá, mert egyrészt útba esett, másrészt főképp a Peak District a témája, mi meg hát pont oda készültünk, gondoltuk jó lesz hangolódásnak :) Amúgy a műterem valami nagyon menő környéken van, már csak ezért is megérte volna nekiindulni! Sajnos éppen nem dolgozott, de jót beszélgettünk, és hát nem épp mellékesen a képei is szuperek, érdemes kalandozni a honlapján.

Szóba került hogy mi is épp a Peak District-be tartunk (végül már csak kettesben, Amy úgy döntött inkább hazasétál és befejezi a pakolást, azóta már úton is van Chicago felé...), teljesen fellelkesült, rajzolt nekünk térképet az ő kedvenc útvonaláról, meg mondta, nehogy megálljunk már a tavaknál, egy köpésre van Stanage, azt muszáj látni. Régóta terveztem már amúgy is, mert hogy ugyebár a házat ahol lakom arról nevezték el, úgyhogy módosítottuk e terveket, és miután megcsodáltuk a 3 víztározót (egész helyesek voltak, ráadásul útközben találkoztunk pillangóval, rengeteg kutyával, bocival, erdővel, és sok-sok napsütéssel), Stanage felé vettük az irányt.

Hát az valami lenyűgöző. Állítólag a legnépszerűbb sziklamászó hely Angliában, az egyik csávó szerint az egész világon :) Az angoloknak sose szabad hinni...

Mi ugyan sziklát nem másztunk, de legalább 100 fotót csináltunk csak a sziklákról, meg a malomkövekről, amik csak úgy elszórva hevertek szanaszét. Persze mi Maggie-vel tudjuk, hogy azok nem is igazi malomkövek, hanem réges-régen 2 óriás dámázott a közeli fennsíkon, de az egyikük csalt, és a másik dühében felborította a táblát, így a korongok szanaszét gurultak. Bizony.

Mivel már 4 óra felé járt az idő, és nekünk jegyünk volt egy 6-kor kezdődő koncertre, gondoltuk jobban járunk ha elcsípünk egy buszt, úgyhogy szépen elstoppoltunk a legközelebbi faluba, Hathersage-be, ahol buszra szálltunk, és 10 perc késéssel be is estünk a Sheffield Cathedralba, ahol 3 templomi kórus tartott együttes koncertet, nagyon szép volt, főleg amikor két 6 év körüli kissrác szólózott :)

Aztán gyorsan haza, vacsi, átöltözés, és irány vissza az egyetemre, az évadzáró Ceilidh Nightra! Nem sok kép készült, tekintve hogy az egész csapatunk minden egyes táncot végigtáncolt, nem tudom honnan szedtem ennyi energiát, de biztos hogy nem lesz gond az elalvással :)

Fényképek a szokott helyen. (Később még frissül, amint beszerzem Maggie képeit...)

Kiállítás, éneklés, napsütés!

Reggel kiderült a nagy igazság: két nyuszink is van! :)

A napomat az Enlgish Institute Storying Sheffield kiállításán kezdtem, ahol többek között Maggie és Amy projektjei is bemutatásra kerültek, az én kedvenceim az ősi hűtőmágnesek voltak :)
(az egyik gyűjteményben amúgy volt egy fotó az Aranycsapatról!)

Utána irány a Weston Park, Summer Fete a Lemon Fresh Society szervezésében
BBQ, tombola, játék, móka, kacagás, éééés:

Gospel Choir fellépés!!! :)

Visszatért a nyár :)

Nagggyon menőőő :)

Tegnap kaptam Emannuelle-től :)

Búcsúzások, kajálással :)

Goodbye tea
Stef, Liz, Emmanuelle, Adeline

Goodbye dinner
Sabine, Sonja, Anna, Pia

Játékest

Wallace&Gromit féle Fleeced! nevű társassal kezdtünk, a lényeg hogy el kell lopni egymás birkáit :)

Megyek haza két új szerzeménnyel

Küzdelem az utolsó birkáért

Human Pyramid!
Balról jobbra alulról fölfelé: Heather, Dave, David, Liz, Polly és én :)

Végül 3 kör Twisterrel csillapítottuk a kedélyeket, az utolsót meg is nyertem! :)

Vasárnap

Szakadó eső, fejfájás, tanulás, jaj. De azért jó dolog is történt, istentisztelet után beültünk a többiekkel a Nottingham House-ba, megkóstolni a világhíres pitespecialitásaikat :)

Az én választásom a csirkés-póréhagymás pitére esett, még most is összefut a nyál a számban ahogy rágondolok...

Most pedig következzen "Elvan a gyerek..." képösszeállításunk:

Britain's Got Talent

Ma este választottak újabb tehetséget a britek, és ezúttal tényleg sikerült nekik jól választani!!! Nem hiába szurkoltuk végig az estét az Edge Bárban, egyöntetű kedvencünk, a Spelbound nyert, középdöntő-beli produkciójuk itt, a döntőbeli pedig emitt látható. Érdemes!

Bejutott ám a döntőbe egy kutya is, őt itt nézhetitek meg.

Reggeli piknik

Ma reggelire palacsintát sütöttem, teletömtem gyümölcsökkel, leöntöttem joghurttal, szépen bedobozoltam, autóba pattantunk Daniellel, és meg sem álltunk, amíg két tavat nem találtunk!

Dale Dike Reservoir

Strines Reservoir

Strines Reservoir közelebbről

Tóparti reggeli

Goodbye, Mary!

Megkezdődtek a búcsúzkodások, elsőnek Mary lép le, pontosabban ma délután megkezdi 3 hetes európai körútját (melynek során Budapestre is ellátogat, éljen-éljen!), úgyhogy tegnap Maggie, Mary és én búcsúestet tartottunk. Először is elmentünk a Summer Festival Jazz and Poetry estjére a Sheffield Cathedralba (ld. előző bejegyzés), majd miután könnyesre nevettük magunkat és ellazultunk a zenére, a Notthingham House-t céloztuk meg. Ez az a bár, aminek az oldalán van egy hatalmas pók, na most a pók alá kitettek egy óriási angol zászlót, és egy visszaszámlálót a vbi-ig :)

M&M&M

Utolsó kortyok

Jazz and Poetry

Jazz - Impression Quintets

Poetry - Ian McMillan


My Dog

April is the Cruellest Month
might seem like a strange name for a dog,
and sometimes I think it is
when I’m shouting her name
on the high moors
in the driving wind.

‘April is the Cruellest Month!’
I shout,
‘April is the Cruellest Month!’
and my dog runs up to me,
barking, wagging her tail,
and I feel slightly, ever so slightly
embarrassed.

But then when people say
as they walk by me
on the high moors
in the driving wind,
‘Can a month bark?’
‘Can April wag its tail?’
I swell with pride
because my dog’s name
is image, and metaphor, and poetry.

So,
‘April is the Cruellest Month’
I shout, and
‘April is the Cruellest Month’
and the words roll round in my mouth
like Easter Eggs in a Shopping Basket
which is the name of my cat.

Jazz and Poetry

4 down, 1 to go

Bizony, végre túl vagyok a vizsgáim (csak az itteni vizsgáim...) 80%-án! Juhééé!

Szusszanásképp elmesélem hát nektek milyen itt vizsgázni. Hát teljesen más mint otthon. Először is röviden összefoglalnám, hogy megy ez matek szakon. A tanárok a szorgalmi időszak vége felé megkérdezik mikor szeretnénk vizsgázni a ránk váró 7 hétben, majd általában random meghirdetnek 2-7 időpontot. Mi szépen megpróbálunk feljelentkezni, ha nem sikerül, akkor is elmegyünk vizsgázni, plusz egy ember csak nem számít, a vizsga napján valamikor felbukkanunk, valamikor bemegyünk, kapunk vagy húzunk egy tételt, kidolgozzuk, levizsgázunk, megkapjuk a jegyet, index, kijövünk. Néha mindezt kiöltözve tesszük.

Itt: 3 hét a vizsgaidőszak, előtte kb. 2-3 héttel kiderülnek a vizsgaidőpontok, minden tárgyból 1 darab van, minden vizsga írásbeli. Persze a félév folyamán már megkaptuk a korábbi 2 év vizsgafeladatait, megoldással együtt. Ha valamiért nem jó az időpont (ütközés, betegség, vallási okok), lehet reklamálni, persze minden indokra van külön nyomtatvány. Előkészületként érvényesíttetni kell a számológépet és a szótárat, erről már volt szó. A vizsga napján érdemes olyan 10 perccel kezdés előtt érkezni, akkor engednek be ugyanis, vagy 4-500 sorstárssal együtt, mert hogy 3-4 kurzus hallgatói írnak egyszerre, mindenféle hatalmas előadótermekben és sportcsarnokokban. Kijelölt helyekre ülünk, persze a táskákat le kell adnunk előtte, szinte csak toll és víz lehet nálunk, a mobilokat kikapcsolva borítékba kell rakni és lezárni. Ezután következik az adminisztráció. Külön egy cetlire, külön a feladatsorra (amik közül a sárga színű kivihető a teremből, a rózsaszín nem), külön a lapokra, néhol csak kód kell, néhol csak név, néhol aláírás. Közben a "főfelügyelő" mikrofonba magyarázza a teendőket. Ugyanő figyelmeztet 10 perccel a vizsga vége előtt is. Vannak még a segédfelügyelők, mindenki sárga pólóban, ők adnak új lapot, ellenőrzik a személyazonosságodat, és elkísérnek pisilni is ha arra vágysz :) A vizsga anonim, 3 tanár javítja egymástól függetlenül, aztán összeülnek és megbeszélik ha eltérés van a pontozásban, nem is csoda hogy eredmény majd csak július végén várható, pótvizsgák augusztusban.

Nem csak a vizsgákat veszik ám komolyan, az egész vizsgaidőszakot: hosszabbított nyitvatartással működnek a könyvtárak (a főkönyvtár persze amúgy is éjjel-nappalos), napközben külön buszjáratok viszik haza a diákokat, nehogy ezen a pár percen múljon a siker :) És persze folyamatosan érkeznek az e-mailek, hogy nem a vizsgák a legfontosabbak az életben, el ne felejts rendesen enni, aludni, tölts időt a barátaiddal is, sportolj, ha már végképp nem bírod, és bátorításra van szükséged, ott az éjszakai segélyvonal (amit amúgy Penguin Nightline-nak hívnak), vagy mehetsz stresszkezelő kurzusokra, esetleg beugorhatsz 1-1 kijelölt helyre egy 10 perces ingyenes masszázsra :) Tényleg nem viccelnek!

Ezek után nem is csoda, ha megfogadtam a tanácsukat, és ma a vizsgám után semmi komolyat nem csináltam :) Megajándékoztam magam egy kis eperrel, grapefruittal és szilvával, aztán mély álomba zuhantam...

Este a kórussal a Bungalows and Bears nevű helyre mentünk (valamilyen oknál fogva az angolok imádják ezeket a duplanevű kocsmákat, közvetlenül a B&B mellett van a Frog and Parrot, a mi egyik kedvencünk meg a Fox and Duck), ahol is többek között monopoliztunk:

és végighallgattunk 3 koncertet, a legjobb a Screaming Maldini volt (amúgy miattuk mentünk, a dobos Saffy csoporttársa), egy kis ízelítő youtuberól. És most végre alszom!!! :)