De kezdjük az elején: reggel felkerekedtünk Maggie-vel és Amy-vel, hogy meghódítsuk a Redmires Reservoirs fedőnevű víztározó-együttest, útba ejtve egy helyi művész, Martin Decent műtermét. A hétvégén ugyanis Open Studios fesztivál van, azaz a legtöbb sheffieldi és környékbeli művész megnyitja műtermét a nagyközönségnek, lehet őket faggatni, bámulni munka közben, vagy csak csodálni a már kész műveket. A választásunk azért is esett pont őrá, mert egyrészt útba esett, másrészt főképp a Peak District a témája, mi meg hát pont oda készültünk, gondoltuk jó lesz hangolódásnak :) Amúgy a műterem valami nagyon menő környéken van, már csak ezért is megérte volna nekiindulni! Sajnos éppen nem dolgozott, de jót beszélgettünk, és hát nem épp mellékesen a képei is szuperek, érdemes kalandozni a honlapján.
Szóba került hogy mi is épp a Peak District-be tartunk (végül már csak kettesben, Amy úgy döntött inkább hazasétál és befejezi a pakolást, azóta már úton is van Chicago felé...), teljesen fellelkesült, rajzolt nekünk térképet az ő kedvenc útvonaláról, meg mondta, nehogy megálljunk már a tavaknál, egy köpésre van Stanage, azt muszáj látni. Régóta terveztem már amúgy is, mert hogy ugyebár a házat ahol lakom arról nevezték el, úgyhogy módosítottuk e terveket, és miután megcsodáltuk a 3 víztározót (egész helyesek voltak, ráadásul útközben találkoztunk pillangóval, rengeteg kutyával, bocival, erdővel, és sok-sok napsütéssel), Stanage felé vettük az irányt.
Hát az valami lenyűgöző. Állítólag a legnépszerűbb sziklamászó hely Angliában, az egyik csávó szerint az egész világon :) Az angoloknak sose szabad hinni...
Mi ugyan sziklát nem másztunk, de legalább 100 fotót csináltunk csak a sziklákról, meg a malomkövekről, amik csak úgy elszórva hevertek szanaszét. Persze mi Maggie-vel tudjuk, hogy azok nem is igazi malomkövek, hanem réges-régen 2 óriás dámázott a közeli fennsíkon, de az egyikük csalt, és a másik dühében felborította a táblát, így a korongok szanaszét gurultak. Bizony.
Mivel már 4 óra felé járt az idő, és nekünk jegyünk volt egy 6-kor kezdődő koncertre, gondoltuk jobban járunk ha elcsípünk egy buszt, úgyhogy szépen elstoppoltunk a legközelebbi faluba, Hathersage-be, ahol buszra szálltunk, és 10 perc késéssel be is estünk a Sheffield Cathedralba, ahol 3 templomi kórus tartott együttes koncertet, nagyon szép volt, főleg amikor két 6 év körüli kissrác szólózott :)
Aztán gyorsan haza, vacsi, átöltözés, és irány vissza az egyetemre, az évadzáró Ceilidh Nightra! Nem sok kép készült, tekintve hogy az egész csapatunk minden egyes táncot végigtáncolt, nem tudom honnan szedtem ennyi energiát, de biztos hogy nem lesz gond az elalvással :)
Fényképek a szokott helyen. (Később még frissül, amint beszerzem Maggie képeit...)
Szóba került hogy mi is épp a Peak District-be tartunk (végül már csak kettesben, Amy úgy döntött inkább hazasétál és befejezi a pakolást, azóta már úton is van Chicago felé...), teljesen fellelkesült, rajzolt nekünk térképet az ő kedvenc útvonaláról, meg mondta, nehogy megálljunk már a tavaknál, egy köpésre van Stanage, azt muszáj látni. Régóta terveztem már amúgy is, mert hogy ugyebár a házat ahol lakom arról nevezték el, úgyhogy módosítottuk e terveket, és miután megcsodáltuk a 3 víztározót (egész helyesek voltak, ráadásul útközben találkoztunk pillangóval, rengeteg kutyával, bocival, erdővel, és sok-sok napsütéssel), Stanage felé vettük az irányt.
Hát az valami lenyűgöző. Állítólag a legnépszerűbb sziklamászó hely Angliában, az egyik csávó szerint az egész világon :) Az angoloknak sose szabad hinni...
Mi ugyan sziklát nem másztunk, de legalább 100 fotót csináltunk csak a sziklákról, meg a malomkövekről, amik csak úgy elszórva hevertek szanaszét. Persze mi Maggie-vel tudjuk, hogy azok nem is igazi malomkövek, hanem réges-régen 2 óriás dámázott a közeli fennsíkon, de az egyikük csalt, és a másik dühében felborította a táblát, így a korongok szanaszét gurultak. Bizony.
Mivel már 4 óra felé járt az idő, és nekünk jegyünk volt egy 6-kor kezdődő koncertre, gondoltuk jobban járunk ha elcsípünk egy buszt, úgyhogy szépen elstoppoltunk a legközelebbi faluba, Hathersage-be, ahol buszra szálltunk, és 10 perc késéssel be is estünk a Sheffield Cathedralba, ahol 3 templomi kórus tartott együttes koncertet, nagyon szép volt, főleg amikor két 6 év körüli kissrác szólózott :)
Aztán gyorsan haza, vacsi, átöltözés, és irány vissza az egyetemre, az évadzáró Ceilidh Nightra! Nem sok kép készült, tekintve hogy az egész csapatunk minden egyes táncot végigtáncolt, nem tudom honnan szedtem ennyi energiát, de biztos hogy nem lesz gond az elalvással :)
Fényképek a szokott helyen. (Később még frissül, amint beszerzem Maggie képeit...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése