Aki kíváncsi...

... izomláza lesz :) Szóval kipróbáltam a Fab Abs nevezetű csodát, ami hát konkrétan 30 perc tömény hasizomgyakorlat, bemelegítés, szünet, nyújtás nélkül! Ráadásul úgy tűnt a többi kábé 30 résztvevő ezzel tökéletesen tisztában volt, és önként vállalta mindezt vasárnap délelőtt, hát azért mindennek van határa... Mindenesetre lehet megyek jövő héten is, ha addigra végre fel tudok kelni segítség nélkül az ágyból :)

Haskockásítás után csak úgy levezetésképp futottam még egy kicsit (figyelitek milyen fit vagyok mostanában?), aztán teljesen kipurcanva és kimelegedve úgy döntöttem, megint a parkban ebédelek (almát és banánt, mert nem számítottam rá, hogy ilyen éhes leszek...), ahol is új barátokra tettem szert, Stella-ra és Blade-re, a két gyönyörű rottweilerre :)

Utána már megint kóruspróbán voltam, ezúttal a Raymor Lounge-ban (ahol az indie-buli volt pénteken), ami hát azzal a hátránnyal járt, hogy nem vetítették ki a szöveget, hanem hallás után kellett tanulni, ez még csak hagyján, de a szomszéd teremben/pub-ban épp meccsnézés zajlott! Nem tom milyen sportot néztek, de valszeg nem focit, mert kábé ötpercenként üvöltöttek magukból kikelve. Ilyenkor mi viszonzásként sikítottunk egy magas C-t, jól elvoltunk :) Ja és kérem szépen a tavaszi szünet elején koncertezni megyünk, még pedig Bristolba! Ezt a tökéletes egybeesést! :) Már megy az egyeztetés Rebekah-val (a házigazdám volt, mikor ősszel 2 hétig ott voltam), hogy maradok még náluk pár napot, alig várom már :)

Apróságok folyt.

Mivel nagy esemény mostanság nem történt, engedjétek meg hogy folytassam a szösszenetek sorozatát, sajnos továbbra is illusztráció nélkül, de ígérem hamarosan megint rákattanok a fényképezésre! :)

Bummit

Ez a kedvencem épp :) S hogy mi is ez? Kérem szépen jótékonysági stoppolás. A szabály a következő: egy hét alatt el kell érned a célvárosba, maximum 15 font útiköltségből, egy előre megadott város kötelező érintésével. Mindeközben pedig össze kell szedned 200 fontnyi szponzorálást, különben beváltják az indulásod előtt letétbe helyezett 2 darab 100 fontos csekket. (A nevezési díj amúgy 75 font, ez tartalmaz 2 éjszakányi szállást és egy ünnepi vacsit érkezéskor). Idén 2 darab 350 fős turnus indul a tavaszi szünetben, és most kapaszkodjatok meg, a célváros nem más, mint BUDAPEST!!! :)

(mj.: a dolog eredetét 2 őrült diákra vezetik vissza, akik nem is tudom hány évvel ezelőtt 15 fontból eljutottak Sheffieldből az Egyesült Államokba, majd az utazásra el nem költött pénzt felajánlották asszem valami rákellenes egyesületnek. A következő pár évben a feladat az volt, ki milyen messzire tud eljutni egy hét alatt, mostanában meg hát ez a társaságibb forma a népszerű.)

Fitness Classes

Kísérletező kedvem kiterjed a különböző fitness órákra is, szerdán pilatesen voltam (sajnos nem volt valami jó...), tegnap pedig az osztrák lakótársammal, Piával (igen, tudja hogy a neve alkoholt jelent :)) kipróbáltuk az 50/50 fantázianévre hallgató órát. Hát, nem jöttem rá hogy miért ez a neve, de gondolkodni se nagyon volt időm, 60 percem keresztül ugráltunk, futottunk, néha súlyzóval megspékelve, örültem ha levegőt tudok venni... Szóval nagyon élveztem :) Holnap Fab Abs-re megyek, ezúttal megpróbálom elcsípni az oktatót, hogy ez mit is jelent, és majd elmesélem!

Tegnap

Szóval mint már mondtam, voltam 50/50-en, meg hát egyetemen, aztán szépen hazamentem és tonhalsalátát ebédeltem, eddig semmi izgi, de aztán hívott Mary, hogy éppen most foglalnak szállást Londonba, és ha szeretnék csatlakozni, menjek át és foglaljam le velük együtt. Úgyhogy április 5-10: London, Baby! :)
Szokás szerint késve indultunk el Maryvel a kóruspróbára, ugyanis beléptünk a Sheffield University Gospel Choir-be! Nagyon muris próba volt, bemelegítésnek valami makaréna-szerű koreográfiát tanultunk, meg tüdőkapacitás-versenyt rendeztünk, aztán beénekeltünk rendesen és kezdődött a komoly rész. Mi Maryvel az altba kerültünk, nagyon jó kis csapat, ami nekem kicsit nehéz, hogy kotta nélkül, csak úgy hallás után tanulunk, de hát majd csak belejövök. Valamiért holnap délután extra próba is lesz, már alig várom :)
Aztán írt Maggie, hogy az egyetem bárjában valami indie-pop-punk (ők találták ki, nem én!) buli lesz 9-től, ráadásul az első ilyen buli pont 13 éve volt, úgyhogy még torta is lesz. Ez utóbbi hír némileg megnyugtatott, mert hát nem vacsiztunk, szóval egyből oda mentünk, és 2 cider társaságában bevackoltuk magunkat az egyik sarokba, és nagy röhögések közepette vártuk a többieket. És vártuk. És vártuk. Aztán Pia megérkezett. És aztán tovább vártunk. És táncoltunk. És tortát ettünk. Aztán megérkeztek a többiek (remélem érzékeltétek, hogy ez nem pont 9-kor történt), de már nem engedték be őket, elfogytak a jegyek. Bumm. Végül még maradtunk egy kicsit hármasban, mert nagyon jó volt a zene, csak egyre hangosabb lett, és tényleg iszonyú tömeg volt. Úgyhogy szépen hazasétáltunk, és közben röviden összefoglaltuk Ausztria és Magyarország történelmét és politikai helyzetét Marynek (aki amúgy részben történelem szakos), nagyon jó kis este volt! :)

Ma

Ma amúgy Leeds-be szerettem volna menni, de mire eldöntöttem hogy megyek, elfogytak a jegyek :( Úgyhogy picit szomorú voltam, de legalább aludtam egy nagyot, és mostam (szomorú, de 1-2 kivétellel az összes ruhám belefér egyszerre a mosógépbe...), na meg hát palacsinta-partit szervezek, nemsoká neki is állok rendberakni a konyhát, úgy fest 15-20 vendégünk lesz, remélem elég kaját vásároltam :) Ötletek hogy mivel lehet még palacsintát tölteni, ha már úgy érzed minden elfogyott? :)

Apróságok

Pletyka

Hogy mik nem vannak! :) Képzeljétek a Stanage-ben (a háztömbben ahol lakom) az a pletyka terjeng, hogy kedden értem jött a mentő, de szerencsére nem voltam olyan nagyon rosszul, a saját lábamon mentem le hozzájuk. Ha esetleg a szóbeszéd Magyarországig is eljutott volna, megnyugtatásul közlöm: élek és virulok, és legjobb tudomásom szerint nem vittek kórházba. Kíváncsi vagyok ki találta ki mindezt, és ha nem engem, akkor kit vitt el a mentő?

Cathedral Choir

Tegnap fél6-ra hivatalosak voltunk a szokásos szerda esti Evensongra (mi ennek a magyar megfelelője?) a Sheffield Cathedralba, ugyanis barátnénk, Maggie belépett az egyik kórusba, és tegnap volt az első fellépése! Fotók sajnos nincsenek, mert nem volt pofám a szertartás alatt kattintgatni, talán legközelebb :) Nagyon szép volt amúgy az egész, a katedrális belülről még szebb mint kívülről (erről előbb-utóbb tényleg készítek fotót), meglepően jól fűtött :), a kórus pedig nagyon ügyes volt (7 szoprán leányzó), olyan megható-felemelő volt, teljesen elvarázsolódtunk :) Családias kis este volt, a gyülekezet max ha tíz főre rúgott (és abból kilenc valamelyik énekes hozzátartozója volt), a kórusvezető szerint így is ez volt az utóbbi évek rekordja :) Szerencsére kaptunk programfüzetet, úgyhogy végig követtük az eseményeket, és még az angol nyelvű közös imába is bekapcsolódtunk. Asszem azért legalább a Miatyánkot megtanulom legközelebbre.

Apple pie

Megünneplendő az elsöprő sikert, elmentünk Maggiehez (Maryvel és Alice-szel, Maggie francia lakótársával), és hagytuk hogy Maggie almáspitét süssön nekünk :) Pontosabban hagytuk hogy kivegye a fagyasztóból, betegye a sütőbe és várjon 50 percet :). Közben jött a hír, hogy Alice összes első féléves otthoni vizsgája sikerült, valahonnan gyorsan előkerült egy üveg ausztrál rozé pezsgő, úgyhogy erre is koccintottunk :) És persze a változatosság kedvéért csokit is ettünk, ugyanis Maggie Londonban töltötte a hétvégét egy barátnőjénél, aki elvitte valami bámulatos csokiboltba, és a hihetetlen pénzköltés eredményét mi is élvezhettük: én végül a Cosmopolitan és a Polish Kitten ízesítésűeket teszteltem :)

Bizony, a csokiválogatáshoz még Menü is járt, nagyon trendi kis dobozka volt :)

Choc Soc

Miután délután előre elégettem egy jó adag kalóriát a konditeremben, nyugodt lelkiismerettel indultam az esti Chocolate Society találkozóra, mikor is 3 különböző csokis sütit voltunk hivatottak elkészíteni, hát több-kevesebb sikerrel, de annál több kóstolással és nevetéssel :)

A csoportom maradék része, Vanita és Mary épp azon törik a fejüket, hogy változtassuk meg a Shortbread receptjét, hogy a kotyvalék süteményre emlékeztessen :)

Itt már épp a Fairy Cake-et porciózom, az előző csoport tapasztalatai alapján újragondolt arányokkal

Mire a harmadik állomásra értünk, elfogytak az alapanyagok, de szerencsére Fairy Cake-ből annyit gyártottunk, hogy még holnap reggelire is jut belőle :)

:)

Popeye-jel ebédeltem :)

York

Hát amint az előbbi bejegyzésből is láthatjátok, az időjárás kissé megviccelt bennünket, a szervezés nemkülönben: a fesztivál tegnap befejeződött :( De kezdjük az elején.

Reggel 9-kor didergő, de azért lelkes tömegecske várakozott a megbeszélt találkozóhelyen, rajtunk kívül más nem is nagyon merészkedett az utcára. Negyed 10-kor szólt az egyik szervező, hogy nem tudják hol vannak a buszok, ha fél órán belül nem érkeznek meg, törlik a programot. Az időt szolid hógolyózással ütöttük el, fél 10-kor meg is jöttek, kis győzködésre pedig vállalták is az utat :) Szóval nekiindultunk.

Másfél óra múlva simán megérkeztünk, kiderült hogy a csoportvezetőnk még sose járt Yorkban, de legalább kaptunk térképet és listát a város nevezetességeiről. Röpke fél óra alatt rájöttünk, hogy az egész viking fesztiválból egy piac maradt, ahova közel 4 fontért lehetett bemenni, szóval a vikingekről ennyit :( Eléggé elkettyenve és fagyoskodva indultunk neki városnézésnek, szerencsére York igazán kedves kis helynek bizonyult, pici városfallal körülvett központtal, kanyargós utcácskákkal, minden egy köpésre, többek között a világhíres York Minster, Európa legnagyobb gótikus katedrálisa, tényleg nem volt semmi, több mint egy órát elbarangoltunk benne (és nem csak azért mert bent meleg volt :) ).




Ha már élőt nem is, de preparált vikingeket mindenképp akartunk látni, úgyhogy a következő utunk a Yorvik Viking Centre-be vitt, nem is csalódtunk: az első teremben megismerkedhettünk a leletek feltárásával, utána jött a lényeg: egy szellemvasút-szerű izé körbevezetett minket egy ősi viking faluban, ami tele volt élethű, mozgó és beszélő figurákkal. Később még frissítem ezt a bejegyzést, amint megszerzem a többiektől a fotókat :)

A napot Maryvel és Liliennel (róluk már volt szó a csokikóstolásnál), és koreai barátunkkal, Ji-hoon-nal töltöttem, előbbi két dilis tyúk tornacsukában vágott neki az útnak, úgyhogy időről időre be kellett ugranunk melegedni valahova. Az egyik ilyen közjáték egy édes kis kávézóban esett meg, ahol forrócsokira fanyalodtunk, és már megint újat láttam: nem csak tejszínhabbal, mályvacukorral díszítve is lehet inni! Mégsem keltem ma fel hiába :)

Még volt 1-2 óránk a busz visszaindulásáig, már különösebb cél nélkül kóboroltunk a városban. Eredetileg körbe akartunk sétálni a városfalon, de az időjárásra való tekintettel ideiglenesen lezárták (csakúgy mint a York Minster nagytornyát vagy a Clifford's Towert, mégiscsak jól sejtettem én ezt a Murphy-dolgot ma reggel). Azért megnéztük még a látnivalókat kívülről, mindenféle időrendiség nélkül következzen most néhány fotó barangolásunkról:

Sajnos a Hounted and Hidden Tour-t már nem volt időnk megvárni, és a York Dungeont is kihagytuk, de azért csontvázakkal fotózkodtunk :)

Éhes turistáknak :)

Ha nem tudsz plüssmackó nélkül teázni :)

A leghíresebb sétálóutcácska, a Shambles

Itt még a ludak is kulturálódnak :) (háttérben a Castle Museum)

Végszóra pedig még a Nap is kisütött :)

Murphy

Az utóbbi 2 nap gyönyörű napsütése után kicsit megváltozott körülmények között indulok útnak Yorkba, a Viking Fesztiválra, szurkoljatok! :)

I was happy :)

Szóval ott maradtunk el tegnap, hogy bementem a Topics in Mathematical Economics elnevezésű órámra, ami hát szintén nem tartozik a legnehezebbek közé (matekosoknak mesélném el, hogy a negyedik előadáson sikerült odáig eljutnunk, hogy metrikus terekben definiáltuk a nyílt gömböket, de persze átismételtük azt is, hogy Q megszámlálható, R pedig nem). Szóval egyelőre nagyon tetszik, minden házit meg tudok csinálni, de a prof huncut kis mosolyából ítélve nemsoká azért bedurvul az anyag...

Utána hazabattyogtam, beebédeltem az isteni főztömből, és szinte egyből indulnom is kellett vissza, az egyetemtől indult a busz a Winter Varsity 2010 eseményre, ami nem más mint a 2 sheffieldi egyetem (University of Sheffield, Hallam University) téli sportokban való ádáz versengésének első felvonása, a sí- és snowboard-bemutató. (A következő felvonás most is zajlik épp, jégkorongmérkőzés formájában). A 2 egyetem külön buszokat indított, az amúgy nem túl messze lévő Ski Village-be. Szegénykéknek alig van havuk, úgyhogy nem is vacakolnak itt műhóval, úgyse lenne sose igazi se, aztán még a gyerekek azt hinnék véletlenül az az igazi, egyszerűen fura anyagú fehér szőnyegből steppeltek össze maguknak egy sípályát. Nem is sikerült rosszul, csak az a bibi, hogy eléggé durva az anyaga, úgyhogy aki sokat esik, bizony elkopik a feneke, nem egy lyukas gatyót sikerült megcsodálnunk az este, mert hát azért a figurák 80-90%-a eséssel végződött. Amúgy nagyon jól szórakoztunk, csak rém hideg volt, időnként be kellett menni melegedni meg forrócsokizni, na jó az se volt rossz :) De hát a hab a tortán mégiscsak az egyik utolsó versenyző volt, gondolom nem állhatott túl jól a pontversenyben, és úgy döntött máshogy próbálja meggyőzni a tisztelt zsűrit: egy szál snowboard-ban csúszott le, megmutatva minden tehetségét :) Ezek az angolok tényleg nem normálisak! :) (amúgy is volt egy srác, aki trikóban versenyzett, míg mi a pálya mellett 3 pulcsi+kabát+fültyű+ kapucni kombinációban fagyoskodtunk).

Mint már említettem volt, külön buszokkal érkeztünk, és ahogy a buszról mentünk befelé, se szó se beszéd kipingáltak minket, az arcomon díszelgő fekete-sárga (hivatalosan fekete-arany) csíkok a University of Sheffield színei. Verseny közben békésen el is szurkolgattunk egymás mellett, általában úgysem tudtuk, hogy állnak az emberek, ki miért csúszik akkor és annyit amikor és amennyit, a hangosbemondót sem lehetett érteni, még azt se tudjuk, ki nyert :) A probléma akkor jelentkezett, amikor este 11kor az első visszainduló buszra többen vártunk, mint amennyien akár 2 buszra is kényelmesen felférhetnénk. Aztán kiderült, visszafele is külön busz visz minket, szóval a létszámgond megoldódott, csakhogy Valaki odafönt úgy gondolta egy vicces sofőrt rak az első beérkező buszra, aki kedélyesen közölte, hogy ez a Hallam busza, szépen szálltak is föl a piros-fehér csíkosak, mentek a nagy beszólogatások, gúnydalok, nagyon büszkék voltak magukra hogy nekünk még ott kell maradni, mintha ez rajtuk múlt volna, és akkor jött a hidegzuhany: a sofőr elkiabálta magát, hogy csak viccelt, ez a Uni busza. Na hát nem sokan tartották olyan viccesnek, mondhatnám úgyis hogy elszabadult a pokol :) Az örömmámorban úszó hallamiakat rá kellett venni, hogy szálljanak le, minket hogy ezt várjuk ki türelmesen, és közben ne verekedjen össze a két banda, sőt a sofőrt se verjék meg... Nem tom hogy úsztuk meg, de röpke 20 perces közjáték után már el is indultunk, aztán Maggievel és újdonsült barátunkkal, Pete-tel hazasétáltunk.

Gyors vacsi, átöltözés, és már rohantam is egy házibuliba, fél1-re sikerült is odaérnem :) Addigra már túl voltak az első hivatalos Endcliffe Security figyelmeztetésen, hogy sürgősen fejezzék abba a bulizást, 2kor végül második felszólításra a többség szépen át is vonult egy diszkóba valahol a városban, én meg hazafelé vettem az irányt. De ez a másfél óra is elég volt arra, hogy új ivós játékot tanuljak: Beer Pong a címe, a ping-pong, a teke és az ivás speciális keverékéről van szó. Egy nagy asztal 2 végében áll 10-10 pohár, háromszög-elrendézesben, felében 1 deci sör, felében 1 deci vodka. A 2 csapat (általában 2fős csapatok játszák), az asztal mögött állnak, és ping-pong labdával próbálnak beletalálni az ellenfél poharaiba (mindketten egyet dobnak egy körben). Amibe beletalálnak, azt a másik csapatnak meg kell inni, ha mindkét labda talált, újra ők jönnek. Időnkénk bónuszként átrendezheted az ellenfél poharaid, mert amit megittak, azt kiveszik. A játék addig tart, míg valamelyik csapat poharai el nem fogynak, vagy valaki hányás miatt feladja. Nagyon klassz játék :)

Szóval fél3-ra már ágyban voltam, és elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy nagyon szép volt a szülinapom :)

Ui: ezúton is nagyon köszönöm a sok köszöntést, igen jól estek! :)

I'm happy :)

Tegnap ám tényleg főztem, nem is akármit: hagymalevest és Anyu specialitását, a gombáshúst rizzsel, csak hát hús nélkül, mert arra itt egy diáknak nem futja... Egyik sem egészen olyan lett, mint ahogy elterveztem, bizonyítást nyert, hogy ha a receptben vaj van, akkor nem lehet mindig olajjal helyettesíteni, és a gombaszószban a hagyma-gomba ideális aránya biztos nem 1:1, de végre főtt kaja, meg hát én csináltam, nekem ízlik :)

Konyhai hadiállapotok főzés közben. Ilyen nagyüzem volt ám, bal szélen az a kis füzetecske volt a Bibliám, Anyutól kaptam, tele a kedvenc receptjeimmel

Ma szép napra virradtunk itt Sheffieldben, éjjel még esett a hó rendesen (évek óta nem esett itt ennyi, meg ilyen gyakran, biztos megijedt hogy jönnek magyarék-németék-finnék mindenféle népség, és jól kigúnyolják az ittenieket, hogy nincs is igazi havuk, úgyhogy bekeményített), de reggelre már olyan szikrázó napsütés volt, néha nem is lehetett nyitott szemmel menni, isteni volt! Nem mintha érdemes lenne itt csak úgy bele a vakvilágba közlekedni, rémesek az angol sofőrök! Nem elég hogy folyton rossz oldalon hajtanak, rém udvariatlanok, még a zebránál sem állnak meg. Nem is nagyon merek átmenni a piroson (tudom ez most így kicsit viccesen hangzik, hogy az a bajom nem lehet csak úgy szabálytalankodni, de akkor is :) ).

Más tekintetben viszont úgy fest megjött a bátorságom: megint megszólaltam órán, azzal az ékes mondattal kápráztatva el a profot, miszerint: Count the edges! (Számoljuk meg az éleket!) És megint igazam volt :)

Újabb klubtagságot is begyűjtöttem ám, tag lettem a Goodwin Sport Centre-ben, és ma részt vettem a kötelező körbevezetésen, ahol szépen elmagyarázzák neked hogy működnek a gépek, meg az egész rendszert. Először nem nagyon láttam értelmét a dolognak, hát most már látom. Minden klubtag kap egy kis pendrive szerű bigyut, amin mindenféle adatokat lehet tárolni, személyeseket, edzésadatokat, vissza tudod keresni, hogy mikor milyen edzésterv szerint dolgoztál, milyen hatékonysággal, hány kalóriát égettél, hihetetlen. Amikor bemész a terembe, be kell csekkolni, edzéstervet választani, és elküld az első állomásra. Odamégy a géphez, belerakod a pendrive-od, kiirja a neved, hogy legutóbb milyen beállítást használtál, érts pl milyen magasra kellett állítanod az ülést, beállítod, meg a súlyokat, mindenfélét, akkor megmondja milyen sorozatok jönnek, közben folyton mondja hogy erősebben, lassabban, figyelj a pulzusodra, sorozatok között számol hogy mennyit pihenj, ha végeztél megdícsér milyen ügyes voltál, és megkér hogy fáradj át a következő géphez, ami ez és ez lesz. Hát teljesen behaltam. Kicsekkolásnál meg ellenőrizheted, milyen hatékony voltál. Ezek nem viccelnek :)

Utána a közeli parkban ebédeltem, még volt egy kis időm a közgáz órámig. Az is nagyon klassz volt, valami rendezvény volt, ahol facsemetéket meg speckó papírrepülőket osztogattak, a park tele volt lelkesen rohangáló 4-6 évesekkel, a rendre pedig egy talpig láthatósági mellénybe öltözött biciklis rendőr vigyázott, nagyon idilli volt a kép, kár hogy nem vittem el a fotógépemet... Na talán majd legközelebb, van egy olyan érzésem hogy még sokat fogok abban a parkban üldögélni :)

Legújabb generációs teafilter

Erről a márkáról volna itten szó

Használati utasítás

Maga a teafilter

Működés közben

Felkészülve a kifacsarásra

Félig kifacsarva

Teljesen kifacsarva

Ezt muszáj volt megosztanom veletek, én még mindig minden egyes alkalommal elolvadok tőle :)

Back again

Visszatértem! Majdnem teljesen egészségesen, és nagyon lelkesen. Bár reggel majdnem meggyőztem magam, hogy nem is olyan fontos 9-re bemenni, végül mégis ott csücsültem szépen mind a négy órán, és nem is hiába: végre meg mertem szólalni az egyik előadáson, egész pontosan azt mondtam: Both equal to X. (Mindkettő egyenlő X-szel.) Istenem, olyan büszke vagyok magamra :)

Amúgy nincs nagy újság, tegnap egész nap ágyban maradtam kialakulóban lévő torokgyulladással, de szerencsére a bacik megijedtek a vitamin-, gyümölcs-, tea- és pihenésrohamtól, és mára csak egy kis nátha maradt.

Nemsoká indulok bevásárolni, és felfedezni hol van a szemeteskonténer, mert ezek az angolok olyan csuda szelektíven gyűjtik a szemetet, hogy vegyes/általános/mindenféle hulladékuk nem is marad, legalábbis a környéken minden konténer szigorúan csak műanyagot és papírt fogad be... Vicces leszek majd egy zacskónyi gyümölcshéjjal :) Amúgy irány a Tesco, mert hát itt is az a legolcsóbb, és pár dologból kifogytam, meg hát elhatároztam, hogy ma este főzni fogok, kicsit unom már a szendvicseket, és főzök magamnak valami finom levest. Az hiányzik legjobban a magyar konyhából (Úristen, felnőttem!), meg a tejföl, mert nemhogy igazit, de még utánzatot se találtam, hát hogy fogok így túrós csuszát enni?! (nem mintha lenne hozzá való tésztájuk, de biztos finom lesz a túrós-tejfölös penne is:) )

Megyek is, mert a legutóbbi kenőmájasos szendvics már nem tart sokáig... Később még visszatérek, és egy csodálatos találmányt mutatok be nektek!

Pancake Day

Tegnap volt az International Pancake Day, melynek örömére ingyenes palacsinta-mixet osztogattak, természetesen mi is beszereztünk egy adagot, és most képek segítségével mutatnám be a további történéseket.

1. Mary tejet tölt
(egészen pontosan
400 ml-t) a flakonba

2. Márti lelkesen
rázza 3 percig

3. Maggie megsüti
(és persze dobálva
forgatja!!!)

4. És persze mind megesszük, szigorúan olyan lassan, hogy Maggie elkéssen a németórájáról, mi meg Maryvel a moziból, 7-től adták ugyanis az Ugly Truth című édes kis hollywoodi limonádét itt a diákfaluban (még nem találtam ki jobb szót arra a "negyedre", ahol élek).

Kaputt

Szomorúan jelentem, hogy az immunrendszerem feladta az angol időjárással folytatott hősies küzdelmét, vagyis lebetegedtem. Igazából nem is csoda, tegnap az első órámon (ami az Arts Tower nevezetű épület legeslegalsó szintjén van, olyan lent, hogy már a fűtésnek sincs kedve lemenni odáig), még az angol leánykák is kabátban ültek végig! Hát én még jegyzetelni se voltam hajlandó, amint kihúztam a kezem a kabátzsebből, nyomban fagyási sérülések jelentkeztek rajta... Legközelebb komolyan viszek valami hősugárzót :)

Édes élet

Ezennel beléptem az első egyesületbe, ami mi más is lehetne, mint a Chocolate Society :)
Ma volt a félévnyitó csokikóstolás, 9 különböző csodát majszolhattunk el, az illusztrációkon a két szomszédom látható átszellemült koncentrálás közepette: balra Mary Ausztráliából, jobbra Lili az Egyesült Államokból.
Istenem de jó este volt :)

Tanulság

Újabb tapasztalattal bővült tudásom tárháza az angol hölgyekről: nadrág nélkül járnak túrázni. Bejártam ugyanis a főutca összes boltját vízhatlan túragatyó után kutatva (anélkül ugyanis nem lehet belépni a Walking Club-ba), és minden tele van nagyon klassz pulcsikkal, cipőkkel, táskákkal, kabátokkal, beszélő iránytűvel, de női nadrág egyszerűen nincs. Bár ha a hétköznapi ruháikból indulok ki, lehet inkább túraminiszoknyát kellene keresnem... Szóval végigpróbáltam Sheffield szinte teljes férfi túrakollekcióját, de úgy fest itt gizda alacsony férfiak sincsenek, úgyhogy a témát egyelőre elnapoltam. Végülis van még egy hetem, tudniillik a mostani hétvégén inkább Yorkba megyünk Viking-fesztiválra :)

Happy Valentine's Day!

A tegnapi buliról csórt konfettik, hát nem édes? :)

Tonight

Traffic Light...

...Party!!!

Hogy én mennyire élveztem a csokiszökőkutat :)

Semmittevés

Asszem végre kialudtam magam :) Tegnap este 7től ma délig aludtam, egy kábé 2órás megszakítással éjfél körül. Isteni volt! Bár sajnos így lemaradtam a sörözésről Magdalénáéknál, de úgyis egymást érik a bulik, majd csak bepótlom valahogy :)

A mai napom igazi semmittevéssel telt, felébredtem, reggeliztem, boltba mentem, kitakarítottam a konyhát meg a szobát, beszéltem Anyuékkal, és lassan nekiállok tanulni. Este persze megint buliba megyek, félévnyitó Traffic Light Party lesz itt a koli közelében. Hogy ezek az angolok amúgy mit ki nem találnak! A TLP amolyan színkódos buli, piros, sárga vagy zöld felsőben kell menni, a piros azt jelenti foglalt, a sárga talán, a zöld a szabad :) Persze nem árulom el én miben megyek :)

Csütörtökön is voltunk bulizni, Erasmus Party-n a Sojo bárban, hát semmit sem vesztettünk volna ha kihagyjuk, de így legalább még Chris is megdöntötte a mennyit-vagyok-hajlandó-fizetni-egy-korsó-sörért rekordját, az új rekord: 3 font! És persze ezért még több mint fél órát kell sorba állni, és el kell viselni az üvöltő zenét, érdekes dolog úgy ismerkedni, hogy csak a harmadik kiabálásra érted meg a másik nevét... Kárpótlásul viszont lehet röhögni az angol leánykákon, ahogy egy szál semmiben úgy tesznek mintha táncolnának (tényleg csak úgy tesznek, mert akkora sarka van a cipőiknek, hogy segítség nélkül lépni sem tudnak :) ).

Pénteken végül Mikiék hazamentek, picit üres most a szoba (és egészen tiszta :) ), mert hát amint a mellékelt ábra is mutatja, kicsit zsúfoltan voltunk így együtt :)
Az utolsó teljes napunk amúgy nagyon kellemesen telt, nekem reggel 9-től kezdve 4 órám is volt zsinórban, az első 3-ra Chris is bejött, és szorgalmasan videózott. Utána hazament ebédelni, és mire én 1-kor végeztem, értem jöttek. A fő tervünk az volt, hogy fölülünk a Sheffield Eye-ra, mert előző alkalommal mire odaértünk, már eléggé sötétedett. Szóval lesétáltunk az óriáskerékhez, lefotózkodtunk, és fel is ültünk egy menetre, ami mindössze 9 percig tartott, mentünk pár kört, tényleg lehetett az egész várost látni, de hát azért nincs olyan sok látnivaló Sheffieldben, hogy őszinte legyek... Utána úgy döntöttünk, egy kis kerülővel jövünk haza, hát végülis a kerülő hatalmasra sikeredett, de nagyon jól szórakoztunk, láttunk még egy-két templomot, simogattunk macskát, és végigmentünk a kertvárosi részeken. Egy idő után azért paráztunk, hogy hol a csudában vagyunk, de két útbaigazítás utána már haza is értünk, és sziesztáztunk egyet a "nagy buliig". És ezennel a történet körbeért.

Miegymás

Először is örömmel jelentem mindenkinek, hogy létrejött a picasa webalbumom, a következő címen nézegethettek még több fotót: http://picasaweb.google.co.uk/krusperm

Más újdonságok is történtek ám, például vettem ma angol telefont. Dizájnos kis nokia, van rajta rádió, elemlámpa, és ami a legfontosabb, snake! :) Ráadásul mindezt potom 10 fontért! (értsd 3000 forintért!) Szóval most nagy az öröm, főleg a fiúknak, mivel közel 100 csengőhangból próbáltam megkeresni a nekem leginkább tetszőt :)

Tegnap nem volt olyan izgalmas napom, mostunk, voltam egyetemen, megint 3 órán. Sajnos az egyik új tanáromat szinte egyáltalán nem értem, sem azt, amit mond, sem azt, ahogy mondja, de remélem mindkét aspektus megváltozik a közeljövőben. (hétvégi terveim között szerepel, hogy gyorsan megtanulok R-ben programozni, mert a változatosság kedvéért az ő órája is arról szól...) És voltam végre egy potya órán is, gráfelméleten. Ég a pofám, hogy ezt az órát megpróbáltam Lovásszal elfogadtatni, tekintve hogy egy óra alatt egészen addig a kemény állításig sikerült eljutnunk, miszerint egy gráf csúcsainak fokszámösszege páros. Majd ezek után a beadandó problémák között szerepel bebizonyítani, hogy egy gráfban a páratlan fokszámú csúcsok száma páros. Hű. Chris is beült amúgy erre az órára, felvette videóra az egészet, akit érdekel megnézheti, mit tanulnak itt Level 3-n az emberkék (megjegyzés: az órák 4 csoportba vannak osztva, legkönnyebb a Level 1, legnehezebb a Level 4, nekem 3-as és 4-es szintű óráim vannak, amik statból tényleg nehezek, mint otthon az aktuárius órák, de a többi témát itt valahogy nem veszik igazán komolyan).

Este 6-tól Meeting volt, ahol az Endcliffe Village (így hívják a kerületet vagy mit, ahol lakom) mentorai mutatkoztak be, és a végén még vmi harapnivalót is kaptunk (bár eredetileg rendes vacsit ígértek, és igazából mi is csak azért mentünk :) ). Utána hazaszaladtunk enni valami rendeset, majd visszamentünk a bárba, ahol élőzene (egy srác+gitár) mellett egészen zárásig dumáltunk/söröztünk, ismerőseim sora újabb jófej emberkékkel bővült, de a nevek tengerében már menthetetlenül elvesztem.

Ma végre nem volt órám, elmentem a Sport Centre-be érdeklődni, mert hát szeretnék aktívkodni valamit, aztán bementem az egyetemre, az Octagon Centre-ben egy The Ultimate Fair nevű rendezvény volt, amolyan workshop, ahol a különféle szervezetek, egyesületek mutatkoznak be, szórólapot tukmálnak rád, és megpróbálnak beléptetni téged is a tagok közé. Még nem sikerült nekik, de azért gondolkodok néhány lehetőségen, ráadásul kaptam ingyen pizzaszeletet és egy kupont, amivel meg lehet spórolni a 20 font regisztrációs költséget a sportcentrumba, szóval igazán megérte elmenni :) Amúgy eszméletlen mikkel nem foglalkoznak itt az emberek, volt Kötőkör, Barlangászklub, Hastánc, Bor és Sajt Egyesület, csak kapkodtuk a fejünk...

Délután mászkáltunk egy kicsit a fiúkkal a városban, majd hazajöttünk vacsizni, és csekkolni a listát, amit a lakásról kaptunk. Van ugyanis 3 A4-es oldalnyi cucc itt, amit ellenőrizni kell, hogy megvan-e, működik-e, sérült-e, és még a héten leadni a főportán. De tényleg minden ellenőrizni kell ám, attól kezdve, hogy a matracunknak 2 oldala van-e, odáig, hogy a fürdőszobacsempe nem hiányzik-e. Hát ezek kérem nem viccelnek :)

Este megint moziba mentem, Magdalenaval, Maryvel és Maggievel néztük az An Education című filmet az egyetemen, hát nem mondom hogy mindent értettem, de azért jó kis film volt, sokat beszélgettünk utána, meglepően máshogy láttuk a karaktereket. A fiúk meg sörözni voltak, most meg már igazából lefeküdtünk aludni, a fiúk is itt alszanak a picike szobámban, a konyhából csórt kanapékon, legközelebbre ezt is lefotózom, ígérem :)

Esett a hó! :)

A szomszéd házikó

Kisütött a nap! :)

Kilátás a konyhaablakból

Szeptember 1.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Chris és Miki továbbra is gentlemenek (és épp olvassák amit írok :) ).

És akkor most következzenek igaz állítások :) elkezdődött az egyetem. Ma már 3 órám is volt, és ebből 2 tetszett, ami asszem nem is rossz arány! Ráadásul ismerősök is vannak az órán, két Erasmusos: Elisabeth Svédországból, és Raik, róla már volt szó, sőt a valszámos órámon Elspeth is ott van. Ez azért megnyugtatott valamelyest, mert bizony sok munka lesz a kurzusokkal: mindenből a vizsga számít bele csak a jegybe, de rengeteg házi feladat van (igaz, nem kötelezőek, csak ajánlottak), ráadásul alapnak veszik, hogy tudok R-ben programozni, ami valljuk be őszintén, óriási tévedés. De hát szeretem a kihívásokat :) Amúgy meglepően jól értem a tanárokat, eddig 2 angol, és 1 görög pasashoz volt szerencsém. Bár egyelőre még nem tudok egyszerre figyelni és jegyzetelni, de ez sem gáz, tekintve hogy 2 órán már megkaptuk a teljes féléves anyagot, szépen texelve, nyomtatva, saját példány, cool, a harmadikból pedig hetente nekünk kell majd nyomtatni, hát ez is igazán baráti! Eddig elégedett vagyok :)

Órák után találkoztam Chrisékkel, és nyakunkba vettük a várost, hogy megejtsük újabb shoppingolós körutamat (és itt újra utalnék arra, milyen lehengerlően türelmesek és udvariasak a fiúk, bár gyanítom a dolognak van némi köze ahhoz a tényhez, miszerint nálam van a kulcs a szálláshoz :) ). Szóval vettünk bögrét, vállfát, evőeszközt, plédet (sajnos rémesen kemény az ágyam, a lapockámmal egyesével ki tudom tapogatni a rugókat, úgyhogy muszáj volt valamit kitalálni, persze egyelőre még kölcsönadom Mikinek, mert szegénynek nincs semmi takarója épp /Chrisnél is az én hálózsákom van/, és majd megfagyott reggelre), a 99p nevezetű shopban, ahol a 100as boltokkal ellentétben tényleg minden, de MINDEN 99 penny, a csokitól kezdve az ipodig. Lehet hogy kíváncsiságból veszek utóbbit is :)

Aztán tele csomagokkal végülis gyalog vágtunk neki a hazaútnak (ráadásul rém hideg van, reggel még a hó is esett!!!). Gyors ebéd/vacsi, internet, és végre Petit (vagy aki úgy jobban ismeri, Racsit, de a továbbiakban Peti lesz, tessék hozzászokni!) is sikerült elérnem skype-on (röpke egyórás száműzetésre ítélve ezzel a fiúkat), sőt még a webkamera is működött, éljen-éljen!!!

Utoljára összeszedtük még a maradék erőnket, ittünk még egy kör tejes teát (bizony!), és nekivágtunk a végső bevásárlásnak: Tesco-ba mentünk. Végre van mindenem, amivel a következő 2 hetet túl lehet élni: gyorsfagyasztott kaja, levespor, tészta, minden!

Ja és újabb élménnyel is gazdagabb lettem: a fiúk úgy gondolták, nagyon menő dolog az önkiszolgáló pénztárat használni, Chrisen amúgy is eluralkodott mostanában valami lecsippantó mánia: a ház kapuja is csippantóval működik, és mindig elkéri a kártyámat, komolyan mint egy gyerek a liftgombokkal és a buszokon a leszállásjelzővel :) Szóval azt hitték májerek lesznek. Hát nem :) Kár hogy nem vettem fel videóra, ahogy próbálkoznak, főleg a bankkártyaleolvasással... Nem mintha ez lett volna ma az első kandi-kamera gyanús esetük: Chris majdnem elseggelt a sárban, és az utcán átdobta a feje fölött a sapkát miközben simán csak fel akarta venni :) Asszem hiányozni fognak, ha hazamennek...

Rendezkedés

És végre utolértem magam a beszámolókkal! :)

Ma reggel sokáig aludtam, aztán skypoltam a Családdal, és régóta korgó gyomorral nekivágtam bevásárolni. Ugyanis teljesen kifogytam mindenből, de ami még viccesebb, a környéken egy bolt sincs nyitva, ahol konyhai cuccokat lehetett volna venni, így minden kincsem egy bicska. Még bögrém sincs, ami persze csak azután esett le, hogy szépen bevásároltam teából, tejből, narancsléből, hát most ihatok a dobozból :) De semmi vész, vettem 24 tekercs wc-papírt, úgyhogy baj már nem érhet! :)

3-kor megyünk kávézni a többiekkel, jól fog esni, mert nem találtam olyan nescafe-t, amit otthon annyira imádok... Persze nem mintha lett volna miből meginnom :)

Szóval már egész otthonos a szobám, kiraktam az otthonról hozott fotókat, ha megjön a szép narancssárga ágyneműm, még színesebb lesz minden. Aztán majd ha a fiúk kiköltöztek (merthogy Chris és Miki pár napig itt laknak majd), csinálok róla fotókat is!

Este moziba készülünk, az egyetem nagyelőadójában hetente 3-4 este is van filmvetítés, mindössze 2 fontért (ami otthon is a kedvezményes jegyárnak számít még a művészmozik között is), ma a Hangover (Másnaposok) lesz. Igaz hogy láttam már, de úgy feküdtem a röhögéstől, hogy biztos élvezni fogom most is!

Holnaptól suli, kíváncsi vagyok milyenek lesznek az óráim, ha minden igaz 2 közös órám is lesz Elspeth-tel, azért ennek nagyon örülök :) Ja, és a folyosón az egyik német leányzó is matematikus, még nem vette fel az óráit, úgyhogy tegnap meséltem neki én miket fogok tanulni, igaz még csak harmadéves, de hátha ő is csatlakozik valamelyikhez :)

Költözködés

Szóval szombat reggel csatlakoztunk a többiekhez, és híven magyar voltunkhoz potyareggeliztünk egyet :) (azt persze meg kell jegyeznem, hogy az ötlet az ausztrál csajoktól származik, és Magdalena is potyán kajált, ennyit a németek szabálytiszteletéről :) ) Utána el kellett hagynunk a szobát, úgyhogy átcuccoltunk Maryhez, és elindultunk együtt bevásárló körútra, Meadowhallba, ahol akkora a pláza, mint három west end együttvéve! Az elején nem is igen tudtuk mihez kapjunk, csak mentünk körbe-körbe, aztán egyre célirányosabban, és gyors ebéd után sikerült beszereznem a legfontosabbat: az ágyneműt! Már csak huzatom nincs, ha minden jól megy az ma este érkezik abban a bőröndben, amit Chrisék hoznak utánam.

Aztán vissza Ranmoorba, és Raik segítségével megkezdtük a költözködést Endcliffbe. Isteni szerencsénkre Raik autóval érkezett Németországból, úgyhogy két fuvarral átvitte a cuccainkat, nekünk csak le kellett sétálni. Szépen megkaptam a kulcsokat, egy újabb welcome bag-et (amit állítólag külön állítottak össze fiúk és lányok részére, ezek után rejtély számomra, hogy került az enyémbe after shave balzsam :) ), és beköltöztem. A Stanage nevű házban lakom, 4 emeletes, minden emeleten 2 folyosó, minden folyosón 5 szoba és egy konyha. Én a másodikon lakom, egy lányfolyosón, két német, egy osztrák és egy finn csaj társaságában, elsőre nagyon jó fejeknek tűnnek, a konyhai felszerelés nagy részét már közösen vettük meg. A szobám írtó klassz, zöld, egész tágas, szép bútorokkal, saját fürdőszobával. Sajnos kicsit hideg, ami nem is csoda: az egészben mindössze egy kb 80 centis radiátor van!

Kipakoltam gyorsan, csiholtam netet, és már mentem is vacsizni a többiekkel, még jó hogy siettem, a menza már majdnem bezárt mire odaértem (kicsivel 7 előtt), úgyhogy végül párolt zöldséget ettem sült krumplival, hát asszem nem ezt fogom ünnepi lakomának nevezni. Aztán átvonultunk a bárba, ahol pici ücsörgés után mindenki rájött hogy majd' elalszik, úgyhogy asztalt bontottunk.

Még mindig péntek

Ott hagytuk el a fonalat, hogy Elspeth-tel a várost jártam. Utána teljesen kimerülve értem haza Ranmoor Village-be, az ideiglenes szállásunkra. Be is dőltem az ágyba, és aludtam vagy 2-3 órát. Újabb háromszögszendvics-vacsora után Soma rávett, hogy menjünk le a Ridge-be, a központi épületbe megejteni első angliai sörözésünket. Ott ismerkedtünk meg a német Magdalenával és Raikkal, az ausztrál Maryvel és Maggievel, és még egy magyar sráccal, Attilával. El is határoztuk szépen, hogy együtt töltjük a szombatot, és mi is csatlakozunk az Orientiation Programhoz. (jobb később mint soha, a program szombat délutánig tart...)

Registration

Péntek reggel korán keltünk, és esővel kísérve bevonultunk az egyetemre (amit meglepően könnyen megtaláltunk), és szépen átestünk a beiratkozáson: elfogadták a felvett óráimat, regisztráltam on-line is, megkaptam a U-Cardot, és a jelszavamat az internethez, begyűjtöttem minden szükséges aláírást.

Aztán randim volt Elspeth-tel, a mentorommal. Nagyon helyes csaj! Harmadéves matematikus, egy pici faluban nőtt fel, és most teljes lelkesedéssel éli a városi egyetemisták életét :) Megebédeltünk az egyetemen (ahol amúgy kábé 8 különböző étterem van: kínai, thai, olasz,...) aztán sétáltunk egyet a városban, voltunk könyvtárban, meg néhány boltban, ahol majd beszerezhetem kinti életem fontos kellékeit: paplan, párna, tányér, evőeszköz, mosópor, szép kis kaland lesz mindent megvenni!

Irány Sheffield

Szóval én találkoztam Somával (negyedéves csillagász srác az Elte-ről, együtt jöttünk Sheffieldbe), és fél5kor elindultunk Sheffieldbe, ahova röpke 4 és fél óra után meg is érkeztünk, majd villamosozás, gyaloglás (szigorúan fölfelé az emelkedőn!) és némi taxizás után megérkeztünk ideiglenes szállásunkra, ahol persze elkeverték a szobafoglalásunkat, de végülis kaptunk egy luxuslakosztályt: mosógéppel, vízforralóval, kikészített piperékkel, teákkal, egy apró hibával: francia ágyat kaptunk, közös takaróval... Szerencsére hoztam hálózsákot, így legalább a takarón nem kell osztoznunk... Szóval vicces a helyzet, de hát ez legyen a legnagyobb a bajunk!

London, első felvonás

Miért első felvonás? Mert terveim szerint a tavaszi szünet (ami itt 3 hét!!!) egy részét és a szemeszter végét is ott fogom tölteni, különféle kompániákkal kiegészülve. Az első társaságom két úriemberből (nem röhögni, tényleg igazi gentlemanek voltak) állt: Chrisből és Mikiből. (Utóbbi életében először repült, de sajnos nem sikerült eléggé beparáztatnunk :) ). Szóval Lutonra repültünk a szerdai első géppel, ott némi kavarodás után megtaláltuk a transzfert, majd kavarodás nélkül a szállást, ami Greenwichben volt, Chris volt osztálytársnőjénél, Áginál, aki épp Franciaországban síel valahol. Szóval ez egész szobája a miénk volt, ami lehetőséget adott arra hogy a srácok romantikusan összevackoljanak a franciaágyon :) (nem, sajnos fényképek nem készültek...) Amúgy kedves kis lakás volt egy pékség fölött, egy kínai lakótárssal, és alig 15 fokkal. Brrr.

Szerdán nem sok mindenre jutottunk amúgy, császkáltunk a környéken, és ettünk fish and chipset, na az egész jó volt! Utána bebumliztunk a központba, fel akartunk ülni a London Eye-ra, de akkora köd volt, hogy végül újraterveztünk. Szóval sétálgattunk ezúttal London belvárosában, picit eltévedtünk, de megmentettek minket :) Korán hazaértünk, és míg a fiúk lent randalíroztak a konyhában (mely előtt Miki sikeresen cidert vett sör helyett :) ), én mély álomba zuhantam.

12 óra alvás után végre valamelyest magamhoz tértem, krokodilütögetések közepette felébresztettük Mikit is, megreggeliztünk, és fölfedeztük a környéket, ezúttal célirányosan: a híres 0 fokot akartuk látni. Elmentünk hát a Maritime Múzeumba, ami mögött, egy hatalmas parkban áll az Old Observatory. Kezdetben persze sokkal érdekesebbnek tartottuk a park szelíd mókusait, az egyik még egy galambbal is megküzdött a turisták kegyeiért :) Az Observatory amúgy nagyon klassz, lefotózkodtunk a 0 fokkal és a pontos idővel, és végignéztük a kiállításokat, időről, helymeghatározásról, és bizton állíthatom, nem véletlenül kapták meg néhány éve a legjobb kiállítás vagy micsoda díjat!

Aztán hazarobogtunk, összepakoltam, és kirobogtam a Victoria Stationra, miközben a fiúk a Wembley Stadion felé vették az irányt, ahol Rammstein koncertre voltak hivatalosak.

A Kezdetek

Minden olyan korán kezdődött. Egészen pontosan hajnali 4kor Ferihegyen. Vagy még inkább előző nap, amikor is végleg bebizonyosodott, hogy nincs egy rongyom sem: az előre elkészített ruhahalom (megspékelve cipőkkel, piperékkel, könyvekkel), meg se közelítette a rendelkezésre álló 30 kilót, és végre Anyu is kimondta: alig van ruhám :) Szóval a pakolás meg a búcsúvacsora, meg előtte is a sok búcsúzkodás mondhatni zökkenőmentesen zajlott, bár hullafáradtan vágtam neki az útnak. Még most is alig hiszem el, hogy ez nem csak egy vakáció, pedig már itt vagyok pár napja!

Terveim szerint nagyon szorgos blogoló (vagy a blogger helyesebb?) leszek, kommenteljetek ti is szorgosan, és meséljétek el néha mi újság Magyarországon! :)