Miért első felvonás? Mert terveim szerint a tavaszi szünet (ami itt 3 hét!!!) egy részét és a szemeszter végét is ott fogom tölteni, különféle kompániákkal kiegészülve. Az első társaságom két úriemberből (nem röhögni, tényleg igazi gentlemanek voltak) állt: Chrisből és Mikiből. (Utóbbi életében először repült, de sajnos nem sikerült eléggé beparáztatnunk :) ). Szóval Lutonra repültünk a szerdai első géppel, ott némi kavarodás után megtaláltuk a transzfert, majd kavarodás nélkül a szállást, ami Greenwichben volt, Chris volt osztálytársnőjénél, Áginál, aki épp Franciaországban síel valahol. Szóval ez egész szobája a miénk volt, ami lehetőséget adott arra hogy a srácok romantikusan összevackoljanak a franciaágyon :) (nem, sajnos fényképek nem készültek...) Amúgy kedves kis lakás volt egy pékség fölött, egy kínai lakótárssal, és alig 15 fokkal. Brrr.
Szerdán nem sok mindenre jutottunk amúgy, császkáltunk a környéken, és ettünk fish and chipset, na az egész jó volt! Utána bebumliztunk a központba, fel akartunk ülni a London Eye-ra, de akkora köd volt, hogy végül újraterveztünk. Szóval sétálgattunk ezúttal London belvárosában, picit eltévedtünk, de megmentettek minket :) Korán hazaértünk, és míg a fiúk lent randalíroztak a konyhában (mely előtt Miki sikeresen cidert vett sör helyett :) ), én mély álomba zuhantam.
12 óra alvás után végre valamelyest magamhoz tértem, krokodilütögetések közepette felébresztettük Mikit is, megreggeliztünk, és fölfedeztük a környéket, ezúttal célirányosan: a híres 0 fokot akartuk látni. Elmentünk hát a Maritime Múzeumba, ami mögött, egy hatalmas parkban áll az Old Observatory. Kezdetben persze sokkal érdekesebbnek tartottuk a park szelíd mókusait, az egyik még egy galambbal is megküzdött a turisták kegyeiért :) Az Observatory amúgy nagyon klassz, lefotózkodtunk a 0 fokkal és a pontos idővel, és végignéztük a kiállításokat, időről, helymeghatározásról, és bizton állíthatom, nem véletlenül kapták meg néhány éve a legjobb kiállítás vagy micsoda díjat!
Aztán hazarobogtunk, összepakoltam, és kirobogtam a Victoria Stationra, miközben a fiúk a Wembley Stadion felé vették az irányt, ahol Rammstein koncertre voltak hivatalosak.
Szerdán nem sok mindenre jutottunk amúgy, császkáltunk a környéken, és ettünk fish and chipset, na az egész jó volt! Utána bebumliztunk a központba, fel akartunk ülni a London Eye-ra, de akkora köd volt, hogy végül újraterveztünk. Szóval sétálgattunk ezúttal London belvárosában, picit eltévedtünk, de megmentettek minket :) Korán hazaértünk, és míg a fiúk lent randalíroztak a konyhában (mely előtt Miki sikeresen cidert vett sör helyett :) ), én mély álomba zuhantam.
12 óra alvás után végre valamelyest magamhoz tértem, krokodilütögetések közepette felébresztettük Mikit is, megreggeliztünk, és fölfedeztük a környéket, ezúttal célirányosan: a híres 0 fokot akartuk látni. Elmentünk hát a Maritime Múzeumba, ami mögött, egy hatalmas parkban áll az Old Observatory. Kezdetben persze sokkal érdekesebbnek tartottuk a park szelíd mókusait, az egyik még egy galambbal is megküzdött a turisták kegyeiért :) Az Observatory amúgy nagyon klassz, lefotózkodtunk a 0 fokkal és a pontos idővel, és végignéztük a kiállításokat, időről, helymeghatározásról, és bizton állíthatom, nem véletlenül kapták meg néhány éve a legjobb kiállítás vagy micsoda díjat!
Aztán hazarobogtunk, összepakoltam, és kirobogtam a Victoria Stationra, miközben a fiúk a Wembley Stadion felé vették az irányt, ahol Rammstein koncertre voltak hivatalosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése