Oxford

A legjobb hétvége a félévben!!! :)
Képek itt, sztori kicsit később, mert hát az utóbbi pár napban nem sokat tanultam, és valamikor azt is kell... Időnként azért emlékeztetem magam, hogy az Erasmus nem 5 hónap nyaralás :)

És eljött az idő, később van :)
Szóval Oxford. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez volt ez eddigi legjobb hétvégém Angliában!!! Mindezért örök hála Ádámnak, fantasztikus házigazdámnak!!!

Csütörtök este érkeztem, valami jó külső buszállomásra, szerencsére Ádámék kocsival értem jöttek. Hazamentünk, gyorsan lepakoltunk, és irány vissza a központ, szép meleg időnk volt, jól esett bóklászni, és nyitva lévő kocsmát keresni :) Tényleg el sem hinnétek ez mekkora kihívás! Végül találtunk egyet, de csak egy sört sikerült meginnunk, nem sokkal fél12 után onnan is kipakoltak minket...

Péntek reggel egész időben keltünk, Ádám bement az egyetemre dolgozni, én pedig nyakamba vettem a várost. Nem terveztem, de elcsábultam, és elsőnek a botanikus kertbe mentem, nem is hiába, csodákat láttam az üvegházakban! Aztán csak sétálgattam, és szépen időben odaértem a Linacre College-hoz, ahol Ádámmal és néhány egyetemi ismerősével ebédeltünk. Aztán Ádám megmutatta hol dolgozik, és teáztunk a teraszon, a kilátásban gyönyörködve. Le is mentem utána a University Parkba, majd zárásig a természettudományi múzeumban bolyongtam. Utána még gyorsan megpróbáltam elérni a piacot, de mire odaértem már majdnem minden üzlet bezárt... Szerencsére a híres könyvesboltocska, a Blackwell tovább volt nyitva, kényelmesen elolvasgattam 1-2 órát. Este Ádám elment focizni, én addig is pihengettem otthon, majd otthon sörözgettünk a barátaival, kellemes kis este volt :)

Szombaton Ádám is csatlakozott városnézésemhez, sőt vállalta az idegenvezető szerepet is, azt hiszem sikerült is kihozni a maximumot a napból :) Ráadásul egész hétvégén ragyogó időnk volt, a helyiek legnagyobb meglepetésére végig sütött a nap, és esőnek nyoma sem volt! (mikor hazajöttem, Mary meg is kérdezte mitől vagyok ilyen barna :) ) A nap nagy részét a College-ok látogatásával töltöttük, Ádám egyetemi kártyájával egy csomó helyre bemehettünk ingyen! Igaz, a kártyáját otthonhagyta, de a magabiztosságát nem, egyetlen helyen állítottak meg minket, de ott is kidumálta magát, és persze a "Kizárólag College-tagok részére" feliratokat is figyelmen kívül hagytuk, sőt még a fűre is ráléptünk! (Legtöbb helyen ez a magunkfajta földi halandók számára szigorúan tilos.) Aztán farkaséhesen értünk haza, isteni finom mirellit pizzát sütöttünk, és rövid szieszta után elmentünk Ádám spanyol lakótársának munkahelyére, hogy kölcsönkérjük a kerékpárját, és röpke bicajtúrát tegyünk Port Meadowban. Ez volt az első alkalom hogy nyeregbe pattantam Angliában, először azért kicsit meg voltam illetődve a városban, de a mezőn már minden simán ment :) Este újabb kocsmatúrára indultunk, közben csatlakozott hozzánk Máté és Marci is, akikkel véletlenül futottunk össze délelőtt. Két kocsmából is kitessékeltek minket 1-1 sör után, de aztán végül találtunk egy hajnalig is nyitva tartó helyet, és nagyon jól éreztük magunkat :) Igazán szép befejezése volt a kiruccanásomnak.

Vasárnap jó korán keltünk, és Ádám barátja megint volt olyan jófej, és kivitt minket a buszhoz, ahol könnyes esőáztatta (bizony, az időjárás is visszaváltozott normálissá, amint megérezte, hogy lelépek) búcsút vettem a fiúktól, és röpke 4-5 órával később már újra Sheffieldben voltam.

Coctail Party :)

Bristol Tour afterparty a Bowery bárban, minden koktél 3 font akcióval :) Nem mondom, hogy nem használtuk ki e különleges ajánlatot... :)

Snooker!!!

Ma bizony ellógtam egy kicsit az egyetemről, de szent cél érdekében, ugyanis megkezdődött itt Sheffieldben a Snooker VB, amit ugyebár nem lehet kihagyni!

Szépen kinéztem a mai délutáni sessiont, persze ősidők óta nem lehet rá jegyet kapni, de az adott napon a visszamondott jegyeket elkezdik árusítani, úgyhogy bő 2 órával kezdés előtt, fél 1 előtt már ott voltam a Crucible Theaterben. Hát mire odaértem, már kígyózott a sor, dehát nem olyan könnyű engem elijeszteni, szépen beálltam a sor végére és vártam türelmesen, fogyott is a sor rendesen, de szinte minden jegy a másik meccsre szólt (párhuzamosan játszanak 2 asztalon, amit egy paravánnal választanak el, amint véget ér valamelyik meccs, ezt felhúzzák, és mindenki láthatja a másik végét). Nem hagytam magam eltéríteni, elvégre is én Sullivanért mentem ki, és meg is lett a kitartás jutalma, negyed órával kezdés előtt kaptam jegyet, nem is akárhova, a 3. sorban ültem, középen, úgyhogy egyszerre láttam mindkét meccset! Épp hogy csak helyet foglaltam, már kezdték is bejelenteni a játékosokat, az 1-es asztalon Allister Carter játszott Jamie Cope ellen, a 2-es asztalon pedig Liang Wenbo ellenfele nem más volt, mint

Ronnie O`Sullivan!!! :)

A Carter-Cope meccs első részét már tegnap lejátszották, ma 7:2-ről folytatták, végül 10:4 lett a végeredmény, Wenbo és Sullivan pedig 9 framet játszottak, utóbbi vezet épp 7:2-re, holnap folytatják. Hihetetlen hangulat volt, bár talán a játék nem volt olyan fergeteges, nagyon sokat kényszerítőztek, végül 3 és fél óran keresztül küzdöttek! Sajnos játék közben nem lehet fényképezni, úgyhogy csak a bemutatásokról van felvételem, pedig olyan édesen tudnak pucsítani játék közben, a kínai srácnak különösen cuki feneke volt, hátha megtalálom majd a neten :) Ha Sullivan bejut a középdöntőbe/elődöntőbe, tuti már reggel beállok a sorba! :)

ui.: Sullivan végül 10:7-re győzött...

Haworth

Vasárnap a Bronte nővérek egykori lakóhelyére, Haworthba látogattunk Daniellel. A fő attrakciónak természetesen a Bronte-házat és múzeumot szántuk, épp ott állok amúgy előtte:


Az élet azonban úgy döntött mást tartogat számunkra, a falucska bájos utcáin sétálva egy tüneményes bácsikába botlottunk, aki egész napos élőzenével szórakoztatta a járókelőket:

Annyira élveztük, hogy végül itt több időt töltöttünk mint a múzeumban! Picit azért hűvös volt, így (és persze tényleg csak ezért!) muszáj volt forrócsokiznunk is :)

Hazafelé még megálltunk párszor, szélmalmot, gőzöst, és kilátást bámulni :) Megkoronázandó kirándulásunkat, Daniel megmutatta kedvenc kínai éttermét Sheffieldben, egy speckó éttermet, ami úgynevezett Dim Sum-ot (remélem jól írom le) kínál. Ez harapnivalót, kis falatokat jelent, a lényeg hogy nem lehet főételt kapni, csak kis tálkányi ételkülönlegességeket, az én kedvencem az édeschillis minipolip volt :)

Haddon Hall

Ma egy újabb gyönyörűszép házat hódítottunk meg Maryvel, a cél ezúttal Haddon Hall volt! Többek között itt forgatták a Princess Bride, a Duchess és a Jane Eyre egyes jeleneteit, előkészítésképp tegnap este el is kezdtük nézni az utóbbit, de végül félúton feladtuk, mert hát 4 órát ülni a földön még a legelszántabbaknak is nehezére esik :) Ugyanis kénytelenek voltunk Mary gépén nézni, ami hát fele akkora sincs mint az enyém, és a szobája is olyan idétlen elrendezésű, hogy az egyetlen tűrhető megoldás az volt, ha a gépet a székre tettük, magunkat meg a földre. Ilyenkor azért hiányzik a gépem...

Szép időben indultunk ma reggel útnak, a busz elvitt minket egészen Rowsley falucskáig, onnan még 2 mérföld séta, és már ott is voltunk :) Nagyszerű időzítéssel, 10 percet kellett csak várni nyitásig. Már előre kinéztük, hogy a napokban Tudor Cookery Weekend van, hát el kell mondjam ez egy csodajó dolog :) Az egész ház tele van jelmezes emberekkel, eleinte csak személyzettel, és egy az egyben eljátszák, hogy este fontos vacsora lesz, sürögnek-forognak, főznek, mindent 16. század eleji módszerekkel, fennmaradt receptekből, te meg csak mászkálsz, kérdezgeted őket, és úgy válaszolnak, mintha tényleg konyhalányok lennének, készül az elszámolas is, már tudjuk honnan tanulták ezek a jól szervezett bürokráciát :) Aztán elkezdenek gyakorolni a pincérek is, hogy vacsorára minden tökéletes legyen, még szerencse hogy vittünk szendvicseket, mert egy idő után mindenhol lehetett érezni a finom illatokat :)


A ház maga amúgy elég régi, már a 12. században állt a nagy része, és nem építették át túl sokszor, kicsit dohos, nagyon hideg, de azért mindenképp impozáns. A kertje sem túl nagy, már ami látogatható belőle, de nagyon bájos, kis szökőkúttal, romantikus lugassal és rózsával mindenütt :)

Aztán 3 körül megérkeztek az urak is, a házigazda, a felesége, gondolom a feleség huga, és a vendégek: az unokatestvér valami lady társaságában. Mindannyian korhű öltözékben, frizurával, nagyon mókásak voltak, és nagyon komolyan vették a szerepüket, tényleg otthonosan mozogtak a házban, és imádták a turistákat :)

Aztán elkezdődött a ceremónia, tálalás, előkelőségek bevonulása, újratálalás, falatozás, minden a lehető legprecízebben, hát ezek aztán megadták a módját! Én meg itthon egyszerűen kivettem a tegnapi tésztát a hűtőből és bedobtam a mikroba... Na jó, nem is segített nekem vagy 20-25 ember :)

Amúgy nagyon tetszett az egész háztartás is, a könyvelő-házvezető igen beszédes volt, sokmindent megtudtunk a szigorúan szervezett és irányított rendszerükről, ami a legjobban tetszett, hogy az uraságok minél több férfi szolgát akartak tartani, arra az esetre ha hadba kell állni, úgyhogy amit csak lehetett férfiakra sóztak: takarítást, mosást, főzést, tálalást, mosogatást... Istenem, azok a régi szép idők :)

ui.: képekhez klikk!

Gyöngyszemek 2

Tegnap visszakaptuk az első adag beadandót Stochastic Finance-ből, és az amúgy állandóan békés és kedélyes Dave hihetetlenül felhúzta magát, a kedvencem ez volt: "Aki p-t írt q helyett, le kéne lőni!!! Sajnos úgy látom nincsenek itt, de mindenképp mondják meg nekik!"

Ma reggel pedig végre megint rávettem magam, és bejöttem a hajnali 9-es gráfelmélet órámra, nem is hiába, hosszas bizonyítás-fejtegetés után a prof az alábbi elmés kijelentést produkálta: "Tudják követni a gondolatmenetet? Ha nem, mondhatom hangosabban is." :)

Seven Inch Lotus

És végre utolértem magam a blogolással! Na jó nem egészen, a londoni részek kissé kiegészítésre szorulnak még, de a lényeg hogy végre a máról írok: ma ugyanis zenéltem. Nem is akármit, vannak itt most mindenféle úgynevezett Curious Event-ek, és ma délután workshopot tartottak a Beiguan-ról, ami valami tajvani zenefajta, temetéseken és az istenek születésnapjan szokták játszani.

Mi a Seven Inch Lotus-t tanultuk meg többé kevésbé, ezt inkább csak örömteli napokon játszák :) Rengeteg fura szerkentyűn gerjesztettük a hangot, a kedvencem a gong volt :)


A legnehezebb egy fújós micsodácska volt, hát ezzel meggyűlt a bajunk, olyan trükkjei vannak például, hogy oktávváltáshoz egész egyszerűen dupla erővel kell fújni.

Nem mintha amúgy nem köpnéd ki a tüdődet, ugyanis minden zeneszerszám kültéri zajkeltéshez van kitalálva, úgyhogy rém hangos, persze csak ha kellően fújod, azalatt viszont nem ad hangot. Na mármost mi egy kis teremben voltunk vagy tucatnyian:

Szegény szomszédok :) Összességében nagyon jól szórakoztunk, ha lesz videó belinkelem, felér 3 Saridon-reklámmal :)

Vasárnap Tescoba mentem

És hogy ez miért érdekes? Mert felfedeztem egy új útvonalat, a Botanical Gardenen keresztül! :)

London - szombat

Szombaton már csak fél napunk volt, és bár megint nagyon szép volt az idő, végül úgy döntöttem az egész délelőttöt az Aquariumban töltöm, nagyon belelkesültem a Deep Sea-től :)

És jól döntöttem! Isteni jól szórakoztam, volt ott mindenféle hal-rák-csiga-tengeri herkentyű, színesek, bájosak, félelmetesek, gusztustalanok, lehetett tengeri csillagot, cápatojást és ráját simogatni, boldogabb voltam mint a legtöbb kisgyerek :)

A kedvenceim persze a cápák voltak, meg etetést is láttam! Sztárolják is őket rendesen, mindenféle kiállítás van róluk, filmet lehet nézni, van cápaösvény, külön előadás a cápamedencénél. És rengeteg szögből meg lehet ám őket nézni, nagyon jól meg van csinálva az épület!

Egész napra szól a belépő, úgyhogy ebédelni kimentem a napsütésre, a London Eye lábánál van épp a múzeum, elsétáltam a Parlament fele is, most még szebb volt mint eddig!

Újabb kör cápabámulás után szomorúan búcsút vettem tőlük, visszabattyogtam a Walrusba, felvettem a csomagokat, osszeszedtem a csajokat, és irány a Victoria. A másik csapat persze lekéste a buszt, de mi időben-épségben hazaértünk, és végre a sajat ágyunkban aludtunk el.

London - péntek

Újabb gyönyörű napra virradtunk, hova is mehettünk volna, mint a Tower-be! Láttuk a koronázási ékszereket (azt a pazarlást, egy korona árából egész Afrika egy éves ivóvíz-problémáját meg lehetne oldani, ezek meg csak egyszer hordják...), végigmentünk 2 idegenvezető túrán is, mindkettőt egy Yeoman Warder (így nevezik a Tower saját testőrgárdáját) vezette, annyira jó volt látni a lelkesedésüket, ezeknek tényleg ez az élete! Az első túra az egész várban vezetett minket körbe, a másik a legnagyobb tornyon, a White Tower-n. Rengeteg sztorit megtudtunk, az egyik kedvenc jelenetem az volt, ahogy második guide-unk magyarázta a csigalépcső jelentőségét a harcokban, majd nagy körülményeskedve bevezette, mit is fogunk látni az egyik eldugott kis helyiségben, amit fürdőszobának használnak, és tudja milyen nehéz a ma emberének elhinni, hogy valaha ilyenek voltak a wc-k, de ő az életére is megesküszik hogy ezt tényleg használták. Bementünk, hát mit látok? Egy pottyantós wc-t, amilyen mamáék udvarán is van!

Tower of London

Lilly egész hamar feladta és lelépett valahova, mi még Maryvel bóklásztunk a várfalon, majd elsétáltunk a St Paul's Cathedralhoz, és gyorsan megebédeltünk a parkban. Sajnos nem volt időnk bemenni szétnézni, ez is rákerül arra a listára, amit legközelebb feltétlenül be akarok pótolni :)

Ebéd a St Paul's Cathedral parkjában

Aztán fagyizva átsétáltunk a Millenium Bridge-n:

És már meg is érkeztünk a Globe Theatre-höz!

Néhány éve építették föl, az eredeti mintájára, korabeli leírások és festmények alapján, és bár gőzöm sincs mennyire lett élethű, mindenesetre az eredmény lenyűgöző! Itt is sikerült elcsípnünk egy nagyon jó idegenvezetést, körbementünk a nézőtér minden pontján, kicsit bepillanthattunk a színfalak mögé, és ha nem lett volna elég az egyórás információdömping, még egy szuper kiállítás is várt ránk. Mindent megtudhattunk a korabeli színházról, amit csak akartunk, a színészek életét, a díszlet- és kosztümtervezést, a zenekart, az előadások menetét, sőt még 1-2 oldal Shakespeare szöveget is nyomtathattunk valami őskori szerkezeten!

Elrepült az idő, azon kaptuk magunkat hogy szépen kitessékeltek minket a kiállításról, de péntek lévén a majdnem szomszédban lévő Tate Modern este 10-ig nyitva volt, úgyhogy gondoltuk átmegyünk oda. Hát, ettől már nem voltam úgy elvarázsolva, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy egyáltalán nem értem a modern művészetet, és néhány fekete paca egy hatalmas vásznon számomra talán életem végéig örök rejtély marad...

Tate Modern Gallery

Képzelhetitek, mire hazaértünk, már csak arra volt erőnk, hogy ágyba zuhanjunk, bár előtte még megegyeztünk Maryvel, hogy tuti visszajövünk előadást is nézni a Globe-ba, az időpontokat tekintve a Machbeth tűnik legvalószínűbbnek, szurkoljtaok hogy összejöjjön!

London - csütörtök

Csütörtökre eléggé rossz időt mondtak, meg hát nem is voltam topon, úgyhogy könnyed programnak beterveztem a Science Museumot! Órákat bóklásztam, először Lillyvel, aztán Maryvel, volt itt minden, mi szem-szájnak, matematikusnak ingere, tóruszok, Klein-kancsók, Mőbius-szalagok, mechanikus pde-megoldó szerkezetek (sajnos nem sikerült megértenem hogy műödnek, pedig tuti elloptam volna :) ). Azért földi halandóknak való szórakozás is volt bőven, orvostudomány, idő, űrutazás, a 20. század legnagyobb felfedezései, járművek, különösképpen:

mini-sorozat!!! (a háttérben a falon, szépen egymás fölött)

Mikor már nagyon kinyúltam, beültem az imax moziba, a Deep Sea című természetfilmet nézni, Kate Winslet és Johnny Depp hangjával ékesítve :)

Mikor délután végülis kiszabadultam, megint nagyon tiszta idő fogadott, elkezdtem hát csak úgy barangolni a környéken, belefutottam a Természettudományi Múzeumba, meg valami nagyon gazdag kis negyedbe, tele elegáns utcákkal, nagykövetségekkel. Végülis a Hyde parknál lyukadtam ki újfent, ezúttal az Albert Memorialnál:

Ezt meg Victoria építtette annak idején elhunyt férje és igaz szerelme, Albert emlékére, hát elnézve a díszítést, tényleg nagy lehetett a szerelem... :)

Már kicsit célirányosabban bolyongtam tovább, és hogy hogy nem, belefutottam a Harrods-ba, a világhírű bevásárlóközpontba! Állítólag régebben hetente egyszer lezárták az egészet, hogy Erzsébet kedvére vásárolgathasson, de mióta Diana meghalt, be sem tette a lábát. A tulajdonos ugyanis nem más, mint Diana szeretőjének, Dodi Al Fayednek az apja! Mindegy is, legalább senki nem zavart meg békés vásárolgatásomban, és sikerült beszereznem egy új táskát :)

Este Mary színházban volt, Lilly valami szervezett kocsmatúrán a többiekkel, lebattyogtam hát a Walrus Social, a hostelhez tartozó kocsma nemhivatalos előmegnyitójára, ugyanis egy-két hétre bezárták felújítás miatt, az új terveket nem más készítette, mint valami kis kínai csávó (ott is volt a megnyitón, még nálam is kisebb!), aki Vivienne Westwood csapatában dolgozik! Jól is nézett ki a hely, vagány mégis otthonos, jó meleg színekkel, autóüléssel, óriáskönyv-asztallal, egy sor moziszékkel és egy falra ragasztott félbevágott székkel :) Persze az este legjobb része az ingyenpia volt, ami minden hostellakosnak járt :) Meg hát a beszélgetes a tulajjal, Daviddel, és szobatársaimmal, Mayaval és Barbaraval.

London - szerda

Szerda reggel városnézésre indultam, van egy társaság, akik több európai fővárosban is ingyenes sétákat szerveznek, Maryék még Dublinból ismerik őket, de ők már voltak hétfőn, úgyhogy a többiekkel volt találkám a Hyde parki kiindulópontnál. Ők persze majdnem lekésték, de így is találkoztam ismerőssel, kiderült hogy az egyik lakótársam is épp Londonban van egy barátjával, egy harmadik hostelben. Aztán beestek a többiek is.

Nagyon jo kis túra volt, csak végig szemerkélt az eső... A Buckingham palotánál kezdtünk, ahol megtudtuk, hogy egyszer részeg német turisták az éjszaka közepén azt hittek ez a Hyde park, bemásztak hát a kerítésen és ott táboroztak le a kertben, reggel meg néztek mikor kidobták őket :) Egy ír srác egyszer meg szintén jó részegen elhatározta, hogy ő márpedig betör, és annyiszor próbálkozott, és emiatt annyit riasztott a riasztó, hogy a biztonságiak azt hitték, elromlott, ezért kikapcsolták :) Úgyhogy a srác szépen bement. De mivel nem volt cigije, gondolta megkeresi a kiralynőt és kér tőle. (nem mintha Őfelsége dohányozna...) Szóval elindult, útközben megtalálta a borospincét is, meg is vámolta, végül el is jutott Erzsébet hálószobájába, ahol az őr épp nem teljesített szolgálatot, mert annyira unatkozott gondolta inkább elmegy kutyát sétáltatni :) Szóval ír hősünk bejutott a királynőhöz, aki hát hiába nyomogatta a vészjelzőt, az nem működött. Szépen leterelte a csávót, felhívta a zsarukat, hogy hát ő a királyné és egy részeg ír ül az ágyán :) Azért több mint fél órába telt, mire a rendőrség meggyőzte a biztonságiakat, hogy tényleg kaptak riasztást, addig a királynő kedélyesen dumcsizott a sráccal, akit végül a bor ellopásáért tudtak csak letartóztatni :)

Láttuk ám a hercegek házát is, de sajnos épp nem volt otthon egyikük sem... Utána az előkelő negyed következett, az egyik boltban pl. lehet kávét és luxusjachtot venni :) Láttunk egy igazi angol klubot is, akkora tradíciókkal, hogy egyszer Margaret Thatchernek írásban kellett nyilatkoznia arról, hogy márpedig ő férfi, hogy beengedjek :) A várólista amúgy röpke 60 év!


A sétánk végül a Westminter Apátság-Big Ben-Parlament közben ért véget. Van ott amúgy egy kis park, ahova meg 2003-ban valami nagy tüntetés miatt csomóan kisátraztak, és olyan jól érezték magukat, hogy azóta is ott vannak :) Vagy legalábbis folyamatosan sátraznak és tüntetnek ott, ha jól emlékszem most a tesco ellen...

Nagyon elfáradtam és már amúgy is bujkált bennem valami, eléggé lerobbantam deéutánra, úgyhogy úgy döntöttem inkább otthon maradok a szálláson, a Walrus Waterlooban. (Hogy lehet amúgy ilyen nevet adni egy hostel-kocsmának, hogy Waterloo Rozmár?!)

London - kedd

Kedden olyan ragyogó napsütésre ébredtünk, hogy elhatároztuk, a Buckingham palotánál kezdünk, az kb. az egyetlen szabadtéri program, amit semmiképp sem akartunk kihagyni. Az őrségváltás 11:30-kor kezdődik, mi 10 előtt valamivel már ott voltunk, de még így sem elég korán, csak második sorba kerültünk. Azonban isteni szerencsére Gordon Brown úgy döntött, ideje elhagyni a palotát, és mindenki gyorsan odarohant az oldalkapuhoz megcsodálni a kocsiját, mi meg lecsaptunk a helyükre :)
Nagyon jó móka ám az őrségváltás, kb. 45 percig tart, mindenféle egyenruhás emberkék vonulnak ide-oda, gyalog, lóval, puskával, karddal, az egész amúgy arra megy ki hogy valami kulcsokat kicseréljenek, de ennek érdekében megsétáltatnak mindenféle zászlókat, fegyvereket, szólóban, párban, kiscsoportban, nagycsoportban, zenére, zene nélkül, csak hogy legyen mit nézni a túristáknak :)
Néztük is és fotóztuk is rendesen, a kedvencem a katonazenekar volt, mindenféle menő indulókat játszottak, aztán meg bevonultak középre és elkezdtek Beatlest játszani :)

A képen éppen a viccessapkások vannak :)

Utána ha már ott voltunk, benéztünk a St. James' Parkba, hatalmas volt a tömeg, de nem is csoda, piknikezett meg fagyizott mindenki (mi is!!!), ücsörögtünk egy padon, és néztük a fákat, a virágokat, a tavat, a galambokat, a mókusokat, a kacsákat, a pelikánokat... (utóbbiak amúgy újabban elkanászodtak, és galambokat esznek, erős idegzetűek megnézhetik itt)

Kormányépületek a St James' Parkból fotózva

Aztán átsétáltunk a Hadtörténeti Múzeum épületei között a Trafalgar Square-re, picit szemerkélt az eső, de hősiesen a szabadban ebédeltünk :) Tesco kaja volt a menü, de nem akármilyen desszerttel, narancsformájú, gerezdekre szedhető narancsos csokival! Már megérte fölkelni :)

National Gallery a Trafalgar téren

Aztán ha már ott voltunk, és úgy is ingyenes, gondoltuk beugrunk a National Gallerybe, de hát pont mert nem kellett fizetni nem számítottunk valami nagy durranásra, jelentem tévedtünk! Engem igazán az impresszionisták érdekeltek, vagy másfél órát biztos elmászkáltam a szekcióban, rengeteg Monet, Manet, Van Gogh között, itt van az eredeti Sunflowers, az egyik kedvenc festményem Van Goghtól! Csodaszép volt :)

Indulnunk kellett azonban, hogy elérjük az ötórás Evensongot a Westminster Apátságban. Lenyűgöző élmény volt, csodaszép az épület maga, és a szertartással együtt tényleg teljesen elvarázsolt minket...

Aztán hívtak a többiek, hogy berendezkedtek, egy újabb hétfős különítmény érkezett ugyanis Sheffieldből, bár ők egy másik hostelban laktak, a Hyde Park környékén, úgyhogy szépen visszasétáltunk, hogy találkozzunk velük. Újabb park, újabb madarak, újabb mókusok, ezúttal naplementében.
Kis kavarodás után meg is lettek, és kitalálták, hogy menjünk el a Parlamenthez. Na remek, csak úgy tájékoztatásul, az apátság és a parlament egymás mellett vannak, a Hyde park meg kábé egyórányira... Szóval mikor visszaértünk, kitalálták hogy éhesek, de az egyik srác kapott vmi tippet a haverjától, hogy a Sohoban van egy nagyon tuti kifőzde, hát megint felkerekedtünk. Közel 2 óra múlva ismerték el, hogy a hely valszeg megszűnt azóta, és végre farkaséhesen beszabadulhattunk egy mekibe... Na ekkor döntöttem el, hogy 9 ember egy turistacsoportban, vezető nélkül, nekem bizony nem pálya.

London - hétfő

Utazásom Húsvét hétfőn kezdődött, nem is kis meglepetéssel... Elfelejtettem ugyanis, hogy a 120-as busz vasárnap nem jár, ünnepnapokhoz meg hát az a menetrend dukál, úgyhogy szépen végigbaktattam bőröndöstül a fél városon, na jó csak a villamosig, de az is 25 perc! És hát persze igyekeznem is kellett, hogy tuti elérjem a buszt, sikerült is, szépen röpke 3 és fél óra alatt már Londonban is voltam. Szerencsére már volt egy kis tapasztalatom a Victoria Station környékéről, megtaláltam a metrót, jóra szálltam föl, jó irányban, simán megtaláltam a szállást, bejelentkeztem a kellemes kis 16 ágyas szobába, és eldőltem :) Lilly és Mary már előző este megérkeztek Párizsból, amíg vártam őket meg is tudtam ebédelni.

Barátnéim röpke körutat tettek az előző 2 hétben (Dublin-Edinborough-Glasgow-Párizs útvonalon), volt miről mesélniük, majdnem le is késtük az esti programunkat, a

"Grim Reapers of London: the East End's dark secrets" túrat, Hasfelmetsző Jack nyomában! :)

Egy nagyon eleven srác volt a vezetőnk, szemmel láthatóan élvezettel ecsetelte a kivégzések és gyilkosságok sorát, amiből hát volt bőven, a járványok és tűzvészek rengeteg áldozatát már ne is említsük... Láttuk a prostik templomát, hol laktak Hasfelmetsző Jack áldozatai, honnan indultak a rabszállító gályák Ausztráliába. A kikötőben tudtuk meg például, hogy a mai ausztrál miniszterelnök ük-ük-üknagyanyja 11 évesen abból élt, hogy még nála is fiatalabb leányzókat gyilkolt meg és eladta a ruhájukat, már épp kivégezték volna, amikor az akkori angol király rájött hogy szifiliszes lett valamelyik örömlánytól, és akkora haragra gerjedt a női nem iránt, hogy rájuk se tudott nézni, és gyorsan úgy rendelkezett, a börtönből minden nőnemű lénynek azonnal Ausztráliába kell vándorolnia... A másik kedvenceim a kivégzéses sztorik voltak, tudtátok hogy a halálraítélt jó kis pénzt adott a hóhérnak a kivégzés előtt, hogy lehetőleg egy csapással végezze munkáját? A halálra neveti magát kifejezés pedig onnan ered, hogy az egyik kivégzésre annyira sok ember összegyűlt, mert hát barátok közt nem lévén valamivel szórakoztatniuk kellett magukat, hogy az egyik lelátó összedőlt, és vagy 20 ember meghalt nyomban, a halálraítélt meg ezt olyan murisnak tartotta, hogy még halála pillanatában sem tudta abbahagyni a röhögést :)

Hogy kísérteties legyen az egész, persze este volt a túra, úgyhogy mire vége lett, csak vacsiztunk gyorsan és mentünk haza aludni.

Castleton

A kozeljovoben csak ekezetmentes bejegyzesre szamitsatok, ugyanis egy pocsek het melto megkoronazasakent reggel a gepem ugy dontott, megkezdi teli almat, es szepen kikapcsolta magat, ugy fest hosszu idore...

Szoval a szunetem masodik hete. Brrr. Ami rossz csak tortenhetett, megtortent. Vegig esett az eso, lerobbant a busz a kirandulason, maskor meg rossz iranyba szalltam ra fol, elaludtam, megegettem a kezem, egz srac spontan megmutatta nekem a feneket a nyilt utcan, fenyes nappal (csak hogy meg tisztabban lathassam...), es vegul a laptopom is elromlott... Azt hiszem nincs mit csodalkozni rajta, ha ezek utan pesszimistan alltam neki a vasarnapnak, es ha mar mindenkepp ki akartam mozdulni, hat olyan helyet terveztem be, aminek az eso se art: Castletonba mentem.

Ez egy nem tul tavoli falucska, kabe 45 perc busszal Sheffieldbol. Eredetileg csak annyit tudtam rola, hogy van egy Peak Cliff Tavern nevu barlangja, ahol a vilaghires Blue John Stone nevu cuccot banyasszak. Hat gondoltam ebbol baj nem lehet, ha esik az eso legfeljebb ketszer is vegigmegyek es szepen hazabuszozok. Aztan ahogy odaertem, kiderult hogy Castleton sokkal tobbet tartogat am a szerencses turista szamara: van kastelya is, meg 4 (!) barlangja, a falu maga is csodaszep, kis patakkal, viragos hazakkal, es a kozelben minden tele van birkakkal es hatalmas hegycsucsokkal :)

Szoval eloszor is szetneztem a faluban, biztos ami biztos, amig jo ido van, mert bar utkozben eleredt az eso, verofenyes napsutesben erkeztem meg.

A falucska

Utana felmentem a leghiresebb barlanghoz, a Peak Cliff Cavernhez, az eloterben kivartam egy zaport, es vegulis kis csoporttal, lelkes idegenvezetovel fedeztem fel a hegy gyomrat. Utunk soran ki massal is talalkozhattunk volna, mint a Husveti Nyullal? :) Egy nyuszinak oltozott/sminkelt neni vart minket, es tojasvadaszatot rendezett kicsiknek-nagyoknak, harom kulonbozo finomsagot sikerult begyujtenem :) A barlang maga nem tul nagy, de tenyleg nagyon szep, tele van cseppko-szeru kepzodmenyekkel:

Ez a legnagyobb beloluk, nem tul jo a szog, de ott a hatterben egy birka feje log le a plafonrol

Es persze mind a mai napig folyik itt banyaszat, ilyesmikkel vannak tele a falak:

Blue John Stone

A nap hatralevo reszeben nagyon szep ido volt, felmereszkedtem hat a barlang bejarata folott indulo turistautra, es nehany perc mulva gyonyoru kep tarult elem:

Mam Tor

Meg hofoltok is latszodtak rajta, hirtelen otlettol vezerelve ugy dontottem, hogy megmaszom! Egesz sokan voltak rajtam kivul, es az utak szepen vannak jelezve, ugyhogy konnyeden odataltam, kevesbe konnyeden megmasztam, es kifejezetten nehezen maradtam font! Eszmeletlen szelt fujt, meg kellett kapaszkodni a csucskoben, hogy ne repuljunk le, volt aki nem is vallata hogy csinal rolam fotot, mert mi van ha a gepemmel a kezeben esik el... Vegulis kisse lentebb fogyasztottam el jol merdemelt csucs-csokimat, a kilatasban gyonyorkodve:

Castleton a Mam Tor tetejerol

Egesz kis hegylanc kezdodik am a Mam Tor tuloldalan, most meg csupa ho volt, de nem voltam epp turahoz oltozve, ugyhogy vegul kis bolyongas utan visszafele vettem az iranyt, azert tisztesseges kerulovel, egy gyonyoru volgyon keresztul:

Uton Castletonba

Vegulis kimerulten, de boldogan ertem haza, szepen osszecsomagoltam Londonra, es nyugovora tertem.

ui: a kepek illusztraciok, netrol loptam mindet, mert az egyetemi gepekre nem tolthetunk fel kepeket fenykepezorol, elobb-utobb picasa-n megjelennek majd az eredetiek...

Villámlátogatás

Ma délután végre úgy tűnt, kisüt a nap, szóval gyorsan felöltöztem, és nekiindultam meghódítani az Endcliffe Parkot.

Sajnos hétfőn lemaradok a gumikacsa-úsztatásról, de így is tele volt a park gyerekzsivajjal :)
(és persze mókusokkal!)

Röpke séta után persze hirtelen szürke felhők jelentek meg az égen, kiadós jégesővel kényszerítve minket megfutamodásra...

Vigaszdíjként megajándékoztam magam egy olvasztott sajtos pirítóssal, és míg a konyhában ügyködtem, újabb kis barátra lettem figyelmes :) (a nyuszink is elugrált a háttérben, de ő sajnos túl messze volt...)

Ezek az angolok...

Ma megpróbáltam zsebkendőt venni. Nem tűnik nagy kihívásnak, ugye? Hát az. Pontosabban lehetetlen. Legalábbis a hagyományos 100-as kiszerelést nem ismerik. Az is rengeteg energiámba, és legalább 5 boltba telt, mire találtam 10-es csomagokat, és nem csak az amcsi filmekben látható kötelező romantikusfilm-kelléket, amikor egy dobozból húzogatod elő a használhatatlanul vékony popsitörlő-utánzatokat... Azt hiszem ez lesz a következő termék a Túró Rudin kívül, aminek az importálásából meggazdagszom :)

Második felvonás: a közlekedés. Na jó, beismerem, most nem csak ők a hibások :) Az történt ugyanis, hogy elbambultam, és az út rossz oldalán vártam a buszt, és csak 2 megálló múlva vettem észre a tévedést. Addigra viszont már kifizettem az 50 pennyt, amit azért csak nem hagyok harc nélkül elveszni, gondoltam legalább leutazom az árát, és megnézem meddig is megy ez a 120-as busz. Hát k*a messzire. Végül is kb. 40 perc múlva, amikor már egy mezőn is átvágtunk, és egy hatalmas bevásárlóközponthoz értünk, feladtam és leszálltam. Addigra már megcsodáltam a lakótelepet, a kertvárost, láttam pálmafát (!) és tehénnek öltözött embereket egy western-kocsma előtt. Röpke másfél órás kitérő után már itthon is voltam :)

Na jó, pozitív csalódások is érnek néha. Ma hívtak az egyetemről, hogy mivel gondok voltak a Lake District-es úttal (aki nem emlékezne: 2 órát álltunk, mert lerobbant a busz), ezért az út árából 5 fontot visszakapunk, amit itt és itt, eddig és eddig átvehetek. Hát nem édesek? Egyből el is költöttem a pénzt, 2 harisnyára :)