Jet-lagged latte

Avagy kávézás Zolival a landolás másnapján - köszi a lattét és a képet! :)

MacLaren Vale

Emlékeztek még, hogy január elsején megfogadtam, buli másnapján többet nem repülök? No idáig tartott a nagy elhatározás :) Holnap megkezdem majdnem kétnapos röpködésemet hazafelé, de azért ma még elmentem Alison egyik barátnőjének 40. szülinapját ünnepelni egy bortúrára... Ami itt nem ám egy borkóstolás egy pincében, hanem négy borospince látogatása, és a teljes felhozatal végigkóstolása, persze a közel 30 fokban, kint, bár általában árnyékban. Az is valami :)

Reggel nem volt időnk reggelizni, kalória gyanánt bedobtunk egy cidert útközben... A találka Carlie házában volt, ahol a többiek addigra már söröztek (reggel 10 óra van), 11-re pedig megjött a kisbusz, és kezdődhetett a kaland.

Kis csapatunk: Carlie, én, Meg húga, Sharleen, Megsy, Alison és Joanne

 Első állomás: Stevens Pincészet

 A tulaj az itókákkal

 A szőlő pedig innen jön

 Gyöngyözőbor a DogRidge Pincészetnél

 Ez ám az élet!

 A sofőrünk, bár a háttérben a limó sajnos nem minket furikázott...

(remélem látjátok a menő kakasos mellényét!)

Itt is lehetett a szőlősben bóklászni

 És művészkedni :)

Life is too short to drink bad wine

Ebédszünet a Maxwell Pincészetben

Megsy egészségére koccintottunk
A Halász Judit-féle szülinapi nóta annyira tetszett nekik, páran

még meg is könnyezték, sőt később felvétel is készült, emléknek :)

Isteni lakoma :)

Még mindannyian talpon vagyunk

A nap mottója :)

Alison lájkolja a délutáni szekció kezdetét

Itt még egy kutyus is szórakoztatott minket

Főleg Joe-t :)

 Én inkább a borban gyönyörködtem

 Ezeket a vöröseket kóstoltuk

 És már meg is érkeztünk az utolsó állomásra

 Danshi Rise Pincészet

 Lelkes házigazdánk

Sharleent még egy körre is elvitte a Harley-ján :)

Mindenki rákattant a chillire, én inkább csak fényképeztem...

Búcsúkoccintás

Késő délutánra vissza is értünk Carlie-ékhoz, ahol a teraszon biztos ami biztos tovább iszogattunk, mókáztunk és a kilátásban gyönyörködtünk. Hát, nem egy rossz vityilló ez :)

 

 

A többiek igazi aussie csajok, a tengerparti bandukolás és naplemente-bámulás helyett inkább az alkoholt választották, de szerencsére eddigre Andy is csatlakozott hozzánk, aki kalandvágyóbbnak bizonyult :) Port Willunga:

Hogy teljes legyen az élmény, még egy hirtelen felindulásból elkövetett éjszakai fürdőzés is belefért, és amilyen a formám, persze medúzával is találkoztunk... No nem a mérgező félével, ami miatt Queenslandben az év szinte felében nem lehet vízbe menni, de agresszív csaláncsípés-nyomok azért maradtak rajtunk bőven - mikor visszaértünk, beáztattak minket ecetbe, és némi adag belső érzéstelenítést is kaptunk, így a hazaút és a pakolás egyes részletei bizony hiányoznak az emlékeim közül ;) 

Reggel 7-re azért sikeresen csomagostul a reptéren voltam, könnyes búcsút vettem ettől a varázslatos kontinenstől, és megfogadtam, hogy egyszer bizony még visszatérek.

Búcsú Yankalillától

Péntek délután futottunk még pár kört Cape Jervis-ben, hátha találunk homárt a vacsihoz, de már minden zárva volt, így végül újabb isteni malacpecsenyével kellett beérnünk... És némi borral, pálinkával, és jakuzziban csillagbámulással :)

Szombaton mondanom sem kell délig aludtunk, napozgattunk (búcsúzóul még le is égtem kicsit), próbáltam képeslapot szerezni, no ez már nem ment, aztán biztos ami biztos még délután is szundítottunk egyet :) Mire fölkeltünk, a kenguruk is előbújtak,

és lelkesen pózoltak a kamerának :)

A naplementét pedig természetesen már a tengerpartról csodáltuk.

 

 

 

 

Hazafelé szereztünk pizzát, és a helyi dvd-kölcsönző ausztrál-szekcióját is kifosztottuk, bár végül csak a Kenny-t néztük meg (egy bájos, beszédhibás, mackós csávó kalandjai, aki foglalkozását tekintve toitoivécékkel üzletel), aztán pedig hamar ágyba bújtunk, a másnapi kalandokra készülve.

Kangaroo Island - Day 3

Mint az várható volt, nem sikerült reggel korán kelni, és a tegnapi grillmaradékot is időbe telt elfogyasztani, éppen hogy kicsekkoltunk a 10 órás határidőre. A délelőtt maradék részét a sziget belsejében töltöttük, farmokat látogattunk, szép nyugis tempóban :)

Emu Ridge Eukaliptuszolaj Főzde

A parkolóban azt is megláttuk, miért az emukról nevezték el a farmot :)

Már nem is emlékszem miért, de épp nem volt idegenvezetés, egy kisfilmet lehetett megnézni a látogatóközpontban, amit inkább szuvenírshopnak hívhatnánk amúgy. De menő volt, mert valami régi szekérféleségben lehetett ülni, amíg az eukaliptuszolaj-készítés történelmét és csínját-bínját hallgattuk :) Aztán kaptunk egy térképet a farmról, és mehettünk felfedezni. Engem persze a bájos kis részletek, és a roncstelepre emlékeztető ócskavasak hatottak meg leginkább :)

 Meteorológiai állomás

Az eredeti bolt, valaha postahivatal volt

 Mi mindenre jó az eukaliptuszolaj

 Pihenő

 Roncs 1.

 Roncs 2.

Búcsú egy hű baráttól

Aztán mi is búcsút vettünk, és már zötyögtünk is úttalan utakon 

a híres Kangaroo Island Honey keletkezési helyére.

Humorbomba a bejáratnál, kóstoló a szuvenírboltban,

sok-sok információ a bemutatóteremben,

 ötletes felirat a vécében,

és kihagyhatatlan fotólehetőség az udvaron :)

Még volt pár óránk a komp indulásáig, gondoltuk gyorsan szemügyre vesszük az északi partot is, nekiindultunk hát American River felé (ami a megtévesztő neve ellenére egy város, nem folyó!). Szerencsére a Nap is kisütött, és az út is gyönyörű volt, néha csak úgy megálltunk egy-egy pihenőben sétálni egyet.

 Ez már biza a tenger!

Csíkos

 Az első telepesek emlékműve, a háttérben Alison távolbanéz

 Ebéd,

 kilátással :)

 Bump, a helyi cölöb

 Egy társát megtaláltuk a parton is

Itt már távolodunk, de még gyorsan megálltunk egy helyes kis parkban sétálni

 Micsoda színek!

 Ez pedig már megint Penneshaw, ideje búcsúzkodni

 Az öböl a kompról

 Balra a távolban a szárazföld is fölbukkan

 Útitársaink, szegényeknek nagyon melegük volt...

 Vissza is értünk Cape Jervis-be

És a történet kerek lezárásaként a Pine Road-on robogtunk vissza, ezúttal Yankalilla-ba.