Brisbane

A kenutúráról egyenesen a buszállomásra, onnan pedig Brisbane-be mentem, hogy a hétvégét Queensland fővárosában töltsem. A buszon összefutottam Mara-Lynnel, akit még Fraser Islanden ismertem meg egy esti óceánparti iszogatás során, akivel kiderült, hogy ugyanoda foglaltunk szállást, így társaságom is akadt a város felfedezéséhez. Ami tiszta szerencse volt, már csak azért is, mert Mara rávett, hogy már első este mozduljunk ki, és nézzük meg a kivilágított Brisbane-t.

A városon keresztül folyik a (fantáziadús nevű) Brisbane River, ennek a partja volt a cél, de útközben azért felfedeztük a fő sétálóutcát, és egy utcai salsa-leckébe is belebotlottunk :)

Aztán elértük a folyót, a túloldal már a South Bank a kulturális központtal
és a Brisbane Eye óriáskerékkel

Emez oldal a túloldalról

Az ikonikus Brisbane felirat

Eddigre már egészen megbarátkoztam vele, hogy nagyvárosban vagyok (Brisbane kétmillió lakosával Budapest méretű), ami a buszról leszállva azért még nagyon sokkoló volt - az utóbbi hetekben szinte minden településen majd annyi turista volt mint állandó lakos, itt viszont öltönyös fiatalemberek rohantak az irodából a konditerembe a felhőkarcolók között, míg mi hátizsákkal a hátunkon és térképpel a kezünkben kerestük a szállást, ami nem a falu lényegében egyetlen utcáján volt... A sokk után viszont hamar belerázódtunk, én főleg az esti fények tükröződését látva enyhültem meg :)

Olyannyira, hogy másnap bele is vetettem magam a városi turistáskodásba, nyitásra már a Városházán voltam, hogy részt vegyek egy idegenvezetésen.

Íme az épület, az elmaradhatatlan felhőkarcolókkal

Queensland történetében sosem volt kérdéses, hogy Brisbane az egyetlen lehetséges jelölt a főváros címre, így amikor a Federáció (1900. január 1.) után beindult a politikai élet, új városházára volt itt szükség. Az első világháború ugyan elodázta az építkezést, de 1920-ban végre megkezdték, és 1930-ban be is fejezték: a helyiek nagyon bájosan büszkék erre a ritka régi épületre (mint a csoportban egyetlen európai ezt igaziból csak én tartottam mókásnak...) ebben a dinamikus modern városban.

Szépséges padlómintázat

A lépcsőjükre tényleg büszkék lehetnek!

Mivel lényegében az egész város a Brisbane folyó árterére épült, és a 20. század elején az alapozási technikák még nem voltak túl kifinomultak, a 2000-es évekre az épület rogyadozni kezdett, ráadásul konyhája sem volt (lényegesen megnehezítve a rendezvények lebonyolítását), így 2009-2013 között mindenre kiterjedő rekonstruálást végeztek.

Erről magyaráz éppen lelkes idegenvezetőnk: a mesterek fogták magukat, felszedték az Auditórium padlóját, és nemes egyszerűséggel aláépítettek egy konyhát :)

Így néz ki az Auditórium ma

8500 LED izzót rejtő kupolája látványos fényjátékkal szórakoztatja a közönséget

Az előző felújítás alatt, 1980-ban a Bálterem egyik oszlopában időkapszulát helyeztek el, 

majd 2030-ban kiderül, mit tartalmazott :)

Végül pedig egy kis történelmi érdekesség: a második világháború alatt az alagsorban Red Cross Tearoom üzemelt, azaz katonák jártak ide adományokért, élelemért, vagy éppen teáért és társaságért. Az ide vezető folyosó falán 2008-ban katonák "falfirkáit" találták:

Később a Városháza egyik alkalmazottja a doktori munkájaként utánajárt az összes (több mint 150!) aláírónak (legtöbbjük felírta a dátumot és az azonosítóját is), és különös dologra bukkant: nem sértetlenül, sokszor nem is két szemmel vagy négy végtaggal, de mindegyikük túlélte a háborút!!! A képen bal felső sarokban, bekarikázva található aláírás tulajdonosa szintén nem mindennapi katona: szolgálata teljesítése közben nem mást mentett meg, mint Kennedyt!!! (noha meg kell jegyezzem, semmi ezt alátámasztót nem találtam a neten, de hát a sztori jól hangzik...)

Nagyváros ide vagy oda, mostanában jobban vonz a természet, úgyhogy ebéd után a City Botanic Gardens-be mentem.

 Útközben

Tükröződés

Megérkeztem :)

 Kedvenc gyíkféléim itt is szívesen napoznak :) 

Azóta amúgy kiderítettem a becses nevüket is: barna víziagáma, 

vagy ausztrál vízisárkány - én persze az utóbbit preferálom!

Egy meglepően rövidfarkú példány a szökőkútnál pózolt

Jó kis hely ez, de ne hagyjuk magunkat félrevezetni a név által: hiába hívják Botanic Gardens-nek (Botanikus Kertnek), valójában csak a nevében az, amúgy egyszerű nyilvános park. Az ok pedig az elhelyezkedése:

Ezen a légi felvételen jól látszik, hogy a kert a város szívében, ugyanakkor a Brisbane folyó kanyarulatában fekszik, ezért minden árvíz érzékenyen érinti, amiből errefelé rendszeresen akad egy-egy komolyabb. Egy idő után már nem volt pénzük/energiájuk/kedvük az összes növényt újratelepíteni és -címkézni, fogták magukat, kitelepítették a botanikus kertet 14 km-re a városból, elnevezték Brisbane Botanic Gardens-nek, itt pedig megnyitották a nyilvánosságnak a parkot, csak a nevét felejtették el megváltoztatni :) Bár a szabályoknak már nem felel meg, amatőr idegenvezetéseket még rendszeresen tartanak a fa- és egyéb növényritkaságok között, erre neveztünk be mi is Marával.

Idegenvezetőnk, Roger

A történetek főleg a fákról szóltak

És hogy mi mindenből lehet sört előállítani -

látjátok a lelkesedést Roger arcán?

Közben a méhek is szorgoskodtak, itt épp az elefántalma virágán

Tudom nem mindenki rajong a pókokért, de be kell ismernetek, 

ez a napsütötte háló gyönyörű!

A bambuszültetvényben egy alkalomhoz illő vésetet is találtunk,

ma volt ugyanis Mara 19. szülinapja!

Végezetül pedig a park egyik legrégibb darabja: Xanthorrhoea névre hallgat, 

évente 1-2 centit nő, matek házi kiszámolni hogy ez a példány hány éves

 (persze csak ha tudjátok én milyen magas vagyok, de azt még 

akkor sem árulom el, ha a talpamat csikizitek...)

A délutáni vihart a hostelben képeslapírással vészeltem át, aztán Ausztrália megnyerte az Ázsia Kupát (hozzám hasonlóan tájékozott olvasóimnak segítségül: fociról van szó, az általunk focinak nevezett sportról, nem az amerikai vagy ausztrál rögbi-szerű valamiről - a sportág népszerűségéről árulkodik, hogy nem hogy utcai randalírozás nem volt, a vendégek még a kupa átadását sem várták meg, amint lefújták a meccset, mindenki ment dolgára), én pedig csatlakoztam Marához és néhány újdonsült barátjához megünnepelni a szülinapját:

Mi bírtuk legtovább a bulit

Legalábbis amennyire emlékszem... ;)

Gondolom mostanra már kedves olvasóim is elfáradtak, így a vasárnapi kalandokat inkább egy újabb bejegyzésben mesélem el... Jó éjt!

Noosa

Szóval ott tartottunk, hogy a delfinek megetetődtek, úgyhogy nyugodtan tovább állhattam. Még mindig délnek visz az utam, ezúttal Noosába.

A buszon összefutottam három emberkével is, akikkel vitorlázni, szörfözni vagy szafarizni voltam együtt korábban (vagy ezek tetszőleges kombinációján), úgyhogy kellemesen megebédeltünk négyesben a Matilda fogadóban, ahol egyúttal az első Big Thinget (Nagy Dolgot) is megcsodálhattam :)  A Big Thing egy egész Ausztrálián átívelő projekt (persze szervezetlen, csak bármerre az országban felbukkanhatnak a Nagy Dolgok), és a neve el is mond mindent: random nagy dolgokról van szó, mint például a Matilda fogadó mellett található Nagy Kenguru:

A leghíresebb talán a Nagy Ananász, többet itt tudhattok meg róla. Ez talán nem is lenne annyira lényeges, ha egy másik Nagy Dolog nem éppen Noosaville-ben, vagyis következő állomásom szomszédságában lenne, és ezáltal rajta az én listámon is :) A kengururól nem is hallottam korábban, véletlen egybeesés, hogy pont aznap futottam bele, mikor délután az egyik tesóját, a Nagy Pelikánt készültem felkeresni - ami meg már csak azért is külön stílusos, mert ma reggel találkoztam életemben először vadon élő pelikánnal. Szeretem a sors fintorait :)

A delfinetető öböl pelikánja és kormoránjai

A nagy felvezetés után gondolom valami izgalmas dologra számítotok, de sajna csalódást kell okozzak: a Nagy Pelikánban a szállásomtól való távolságán kívül semmi egetrengető nincs, de azért lefotóztam:

a méretarányt Kisvakond szolgáltatja

Azért itt is voltak útközben élő pelikánok is, főleg hogy a part 

ezen szakaszát - illő módon - Pelican Beach-nek hívják :)

Ezzel meg is volt a napi kilométerem, este még belehallgattam a hostel bárjában a koncertbe, aztán bedőltem az ágyba aludni.

Csütörtökön aktívabb napra ébredtem:

miután papagájok társaságában megreggeliztem, újabb vízisporttal kísérleteztem: ezúttal a SUP-ot (Stand Up Paddle = állva evezést) próbáltam ki, határozottan több sikerrel, mint a szörföt :) Körbelapátoltam egy szigetet a Noosa folyón, megküzdve a széllel és a motorcsónakok keltette hullámokkal, láttam ráját (amin először én is csodálkoztam, mert hát a rája sósvízben él, de aztán megtudtam, hogy a Noosa folyó vize bizony sós, a torkolattól több tíz kilométerre is összesózza a dagály!),

és végül borulás nélkül, szárazon és mosolyogva értem vissza :)

A forróságot a szoba hűvösében vészeltem át, majd sétálni (mint utólag kiderült inkább túrázni) indultam a Noosa Nemzeti Parkba, annak is híres tengerparti útvonalára.

Azért útba ejtettem a városka strandját is, ahol egy darabig csak ámulattal néztem a szörfösöket...

Eleinte így vezetett az út

Kilátás

Hullámra várva

Boiling Pot - tényleg olyan mint egy fortyogó üst

Love, Peace

Élni tudni kell :)

Tee Tree Bay-ben a legnagyobb az ember esélye elcsípni egy koalát, sikerült is!

Dolphin Point - a delfinekkel ugyan nem volt akkora szerencsém, 

de a hullámokkal igen

Granite Bay

Hell's Gate, háttérben az Alexandria Beach

Hazafelé virágot is találtam

És gyík komával együtt csodáltuk a szörfösöket

Aztán észrevette hogy fotózom, és nekiállt pózolni :)

Csak hogy folytassam az aktivitást, péntek reggel pedig kenutúrára indultam, a Noosa folyó felsőbb szakaszára, amit a tükröződésre való hajlandósága miatt "River of Mirrors" (Tükrök Folyója) vagy Everglades néven szoktak emlegetni. Egy nagyon lelkes és vicces túravezető, Andy vezényelte a programot és ontotta az információkat és anekdotákat a környékről - ilyenkor mindig sajnálom, hogy a hallottak legalább  90%-át elfelejtem, de nagyon jól szórakoztam :)

Először átszeltük a kikötőt a lakóhajókkal,

Közel merészkedtünk egy pelikánhoz,

És megérkeztünk (már kissé befelhősödve) az egyik felsőbb tóhoz

Ahol megreggeliztünk, és tettünk egy kis (eső)erdei sétát

A társaság fele itt kenuba szállt, 

Én tovább hajóztam (ezen itt), hogy tovább hallgathassam Andy őrült kommentárjait,

Lássak egy magába visszanőtt fát,

Kormoránt,

 

És persze az oly híres tükröződéseket

Kroki a vízben :)

Aztán újra kikötöttünk, és míg Andy konyhatündért játszott,

mi úsztunk egyet az itt már édes (sőt savas és valamiért erős narancssárga színű) vízben

Visszafelé már én is lapátot ragadtam, és Alan és Alex társaságában 

visszaeveztem a Fig Tree Pointig. 

Eddigre már hétágról sütött a nap, és a tavirózsák is kinyíltak :)

Kis csapatunk a lélekvesztőnkön, már hazafelé tartva

A kikötőbe érve jöttem rá, hogy kb 2 percre vagyunk a Nagy Pelikántól, úgyhogy lefotóztam napsütésben is, csak hogy kerek legyen a történet :)

Zárókép Noosából