Brisbane

A kenutúráról egyenesen a buszállomásra, onnan pedig Brisbane-be mentem, hogy a hétvégét Queensland fővárosában töltsem. A buszon összefutottam Mara-Lynnel, akit még Fraser Islanden ismertem meg egy esti óceánparti iszogatás során, akivel kiderült, hogy ugyanoda foglaltunk szállást, így társaságom is akadt a város felfedezéséhez. Ami tiszta szerencse volt, már csak azért is, mert Mara rávett, hogy már első este mozduljunk ki, és nézzük meg a kivilágított Brisbane-t.

A városon keresztül folyik a (fantáziadús nevű) Brisbane River, ennek a partja volt a cél, de útközben azért felfedeztük a fő sétálóutcát, és egy utcai salsa-leckébe is belebotlottunk :)

Aztán elértük a folyót, a túloldal már a South Bank a kulturális központtal
és a Brisbane Eye óriáskerékkel

Emez oldal a túloldalról

Az ikonikus Brisbane felirat

Eddigre már egészen megbarátkoztam vele, hogy nagyvárosban vagyok (Brisbane kétmillió lakosával Budapest méretű), ami a buszról leszállva azért még nagyon sokkoló volt - az utóbbi hetekben szinte minden településen majd annyi turista volt mint állandó lakos, itt viszont öltönyös fiatalemberek rohantak az irodából a konditerembe a felhőkarcolók között, míg mi hátizsákkal a hátunkon és térképpel a kezünkben kerestük a szállást, ami nem a falu lényegében egyetlen utcáján volt... A sokk után viszont hamar belerázódtunk, én főleg az esti fények tükröződését látva enyhültem meg :)

Olyannyira, hogy másnap bele is vetettem magam a városi turistáskodásba, nyitásra már a Városházán voltam, hogy részt vegyek egy idegenvezetésen.

Íme az épület, az elmaradhatatlan felhőkarcolókkal

Queensland történetében sosem volt kérdéses, hogy Brisbane az egyetlen lehetséges jelölt a főváros címre, így amikor a Federáció (1900. január 1.) után beindult a politikai élet, új városházára volt itt szükség. Az első világháború ugyan elodázta az építkezést, de 1920-ban végre megkezdték, és 1930-ban be is fejezték: a helyiek nagyon bájosan büszkék erre a ritka régi épületre (mint a csoportban egyetlen európai ezt igaziból csak én tartottam mókásnak...) ebben a dinamikus modern városban.

Szépséges padlómintázat

A lépcsőjükre tényleg büszkék lehetnek!

Mivel lényegében az egész város a Brisbane folyó árterére épült, és a 20. század elején az alapozási technikák még nem voltak túl kifinomultak, a 2000-es évekre az épület rogyadozni kezdett, ráadásul konyhája sem volt (lényegesen megnehezítve a rendezvények lebonyolítását), így 2009-2013 között mindenre kiterjedő rekonstruálást végeztek.

Erről magyaráz éppen lelkes idegenvezetőnk: a mesterek fogták magukat, felszedték az Auditórium padlóját, és nemes egyszerűséggel aláépítettek egy konyhát :)

Így néz ki az Auditórium ma

8500 LED izzót rejtő kupolája látványos fényjátékkal szórakoztatja a közönséget

Az előző felújítás alatt, 1980-ban a Bálterem egyik oszlopában időkapszulát helyeztek el, 

majd 2030-ban kiderül, mit tartalmazott :)

Végül pedig egy kis történelmi érdekesség: a második világháború alatt az alagsorban Red Cross Tearoom üzemelt, azaz katonák jártak ide adományokért, élelemért, vagy éppen teáért és társaságért. Az ide vezető folyosó falán 2008-ban katonák "falfirkáit" találták:

Később a Városháza egyik alkalmazottja a doktori munkájaként utánajárt az összes (több mint 150!) aláírónak (legtöbbjük felírta a dátumot és az azonosítóját is), és különös dologra bukkant: nem sértetlenül, sokszor nem is két szemmel vagy négy végtaggal, de mindegyikük túlélte a háborút!!! A képen bal felső sarokban, bekarikázva található aláírás tulajdonosa szintén nem mindennapi katona: szolgálata teljesítése közben nem mást mentett meg, mint Kennedyt!!! (noha meg kell jegyezzem, semmi ezt alátámasztót nem találtam a neten, de hát a sztori jól hangzik...)

Nagyváros ide vagy oda, mostanában jobban vonz a természet, úgyhogy ebéd után a City Botanic Gardens-be mentem.

 Útközben

Tükröződés

Megérkeztem :)

 Kedvenc gyíkféléim itt is szívesen napoznak :) 

Azóta amúgy kiderítettem a becses nevüket is: barna víziagáma, 

vagy ausztrál vízisárkány - én persze az utóbbit preferálom!

Egy meglepően rövidfarkú példány a szökőkútnál pózolt

Jó kis hely ez, de ne hagyjuk magunkat félrevezetni a név által: hiába hívják Botanic Gardens-nek (Botanikus Kertnek), valójában csak a nevében az, amúgy egyszerű nyilvános park. Az ok pedig az elhelyezkedése:

Ezen a légi felvételen jól látszik, hogy a kert a város szívében, ugyanakkor a Brisbane folyó kanyarulatában fekszik, ezért minden árvíz érzékenyen érinti, amiből errefelé rendszeresen akad egy-egy komolyabb. Egy idő után már nem volt pénzük/energiájuk/kedvük az összes növényt újratelepíteni és -címkézni, fogták magukat, kitelepítették a botanikus kertet 14 km-re a városból, elnevezték Brisbane Botanic Gardens-nek, itt pedig megnyitották a nyilvánosságnak a parkot, csak a nevét felejtették el megváltoztatni :) Bár a szabályoknak már nem felel meg, amatőr idegenvezetéseket még rendszeresen tartanak a fa- és egyéb növényritkaságok között, erre neveztünk be mi is Marával.

Idegenvezetőnk, Roger

A történetek főleg a fákról szóltak

És hogy mi mindenből lehet sört előállítani -

látjátok a lelkesedést Roger arcán?

Közben a méhek is szorgoskodtak, itt épp az elefántalma virágán

Tudom nem mindenki rajong a pókokért, de be kell ismernetek, 

ez a napsütötte háló gyönyörű!

A bambuszültetvényben egy alkalomhoz illő vésetet is találtunk,

ma volt ugyanis Mara 19. szülinapja!

Végezetül pedig a park egyik legrégibb darabja: Xanthorrhoea névre hallgat, 

évente 1-2 centit nő, matek házi kiszámolni hogy ez a példány hány éves

 (persze csak ha tudjátok én milyen magas vagyok, de azt még 

akkor sem árulom el, ha a talpamat csikizitek...)

A délutáni vihart a hostelben képeslapírással vészeltem át, aztán Ausztrália megnyerte az Ázsia Kupát (hozzám hasonlóan tájékozott olvasóimnak segítségül: fociról van szó, az általunk focinak nevezett sportról, nem az amerikai vagy ausztrál rögbi-szerű valamiről - a sportág népszerűségéről árulkodik, hogy nem hogy utcai randalírozás nem volt, a vendégek még a kupa átadását sem várták meg, amint lefújták a meccset, mindenki ment dolgára), én pedig csatlakoztam Marához és néhány újdonsült barátjához megünnepelni a szülinapját:

Mi bírtuk legtovább a bulit

Legalábbis amennyire emlékszem... ;)

Gondolom mostanra már kedves olvasóim is elfáradtak, így a vasárnapi kalandokat inkább egy újabb bejegyzésben mesélem el... Jó éjt!