Whitsunday Islands

A Whitsunday, vagyis Pünkösd Szigetek arról kapták a nevüket, hogy anno Cook Kapitány Pünkösd vasárnapján vitorlázott át közöttük - azóta ezt már az év bármely napján több száz, akár ezer turista is megteheti, köztük szerencsére én is :)

Egy Siska nevű vitorlásra foglaltam helyet, ami 3 fős legénységével és 24 vendéggel ki is futott Airlie Beach kikötőjéből kedd reggel.

Kapitányunk, Frosty a kormánynál, háttérben Airlie Beach

Kifelé menet még csak motort használtunk, de itt az ideje felvonni a vitorlákat!

Lelkes amatőröket is befogtak a munkára :)

És már dagad is a fővitorla!

A mi feladatunk csak annyi volt, hogy a túloldalon lógassuk a lábunkat a vízbe

Visszanézve

Első megállónk a tervek szerint a szigetcsoport leghíresebb pontja, a Whitehaven Beach lett volna, de sajna a motor vacakolni kezdett, ezért már a Hook szigetnél lévő Ravens Cove-nál megálltunk merülni egyet.

A nagy melegben jól esett csobbanni, és legalább a kapitány is megjavította a hajót, de a korall nem volt különösebben szép. Ha már úgyis ez lett a pipásbúvárkodó nap, finom ebéd után megkerültük a szigetet, és Macherel Bay-nél újra merültünk.

Útközben száradnak a szexi kezeslábasok :)

No ez viszont leírhatatlan volt! Alig hogy a vízbe értünk, egy hatalmas teknős úszott el mellettünk nagy nyugalommal, rengeteg halat láttunk, akik kicsit sem zavartatták magukat a betolakodóktól, néhol a csupaszín korallok pedig annyira a felszín közelében voltak, hogy még uszony nélkül sem mertem átúszni fölöttük, nehogy véletlenül hozzáérjek. Sokaknak volt víz alatti kamerája, lehet sikerül majd egy-két felvételt megszereznem, de addig is higgyétek el, csodálatos volt!

Éjszakára a Hook Passage-nél horgonyoztunk le. Már vacsora alatt is gyűltek a viharfelhők, amik a naplementét ugyan gyönyörűvé,

az esti dekken beszélgetést viszont lehetetlenné tették (a szabadban alvásról nem is beszélve). De a jó társaságnak hála így is remek kis este volt :) Beszélgettem csehül (bizony, öten is csehek voltak a csapatból!), németül (a németek mindenhol ott vannak) és persze angolul (több brit és kanadai útitárs is akadt), az est sztárjai azonban, kétség sem fér hozzá, a brazil pár, Leo és Igor voltak :)

Reggel felkeltem ugyan napfelkeltét nézni, de sajnos nem sokat lehetett látni belőle :( Reggeli után gyorsan felszedtük a horgonyt, és irány a strand! Hihetetlenül rázós egy órás út volt, páran meg is etették a teknősöket a hajó oldaláról, de végül szerencsésen kikötöttünk Tongue Bay-nél.

Innen egy könnyed kis séta vezet az erdőn át először egy kilátóhoz, majd kis kerülővel a sziget túloldalán lévő Whitehaven Beachre.

Sajnos repülőre ugyan nem ültünk, de a kilátóból is majdnem ilyen! :)

A strand a homokjáról híres, mely 98%-ban szilícium-dioxid, ezzel a világon egyedülálló tisztaságú!

(és vakítóan fehér, annyira, hogy még 40°C-ban sem melegszik fel, igazi élmény mezítláb mászkálni benne!) Ajánlották is hogy ez milyen jót tesz a bőrnek, a sekély vízben ücsörögve dörzsöltük is vele magunkat rendesen, a bátrabbja még a fogát is :)

Megpróbáltunk egy kicsit kintebbi homokpadra is kijutni, ahol állítólag sokszor látni ráját, de a dagály miatt több mint derékig kellett gázolni az igencsak hullámzó vízben, úgyhogy végül visszafordultunk és úgy döntöttünk megelégszünk a part közelébe merészkedő bébicápákkal :)

mert bizony olyanok is voltak, nem is kevesen, és a sekély vízben zavartalanul keringtek a lábaink között!

A part egyik végén emelkedett egy kisebb sziklakupac, természetesen nem bírtam ki, és megmásztam, hogy aztán a tetején ücsörögve a sziklának csapódó hullámokat nézegessem.

Végül pedig csoportképek készítésével szórakoztattuk magunkat, míg mindenki megérkezett a találkahelyre.

 

A hajón már kész ebéd várt minket, aztán pedig egy majd' négyórás út vissza a kikötőbe - aminek a végére újabb vihar kapott el minket, mikor kiszálltunk, még egy órát olvasgattam a kikötőben, hogy legalább a nagyját megússzam.

Csak éjfélkor indult tovább a buszom, addig még szereztem képeslapot, visszalógtam a hostelbe zuhanyozni, aztán pedig csatlakoztam az afterpartyhoz:

a csapat közel fele a Down Under Bárban vacsorázott, iszogatott, sőt még egy pub quiz-re is beneveztünk!  (Katasztrofális sikerrel, de sok nevetéssel) 11 körül a többiek táncolni indultak, én pedig a buszmegállóba, abban a reményben, hogy elég fáradt vagyok hogy átaludjam az éjszakai utazást.