Igaziból már a Fraser Island Tour előtti nap ideértem, de a rémesen hosszú és unalmas briefing miatt csak egy alkonyati sétára futotta első este az óceánparton. Az egész falucska töpörödött, szerintem a legtávolabbi pontja is max 15 percre van a strandtól, nagyon díjaztam, hogy az elhatározás után 10 perccel már mezítláb tapostam a homokot :)
Egész sokan andalogtak, kutyát sétáltattak,
pancsoltak,
sportoltak
vagy épp horgásztak!
A helyet amúgy emiatt a színváltós homokdűne miatt hívják
Rainbow Beachnek (Szivárvány Strand)
Ugrunk egy kicsit az időben, egész pontosan 3 napot, már visszaértem a szafariról, de még mindig maradt energiám egy kis felfedezőtúrára, úgyhogy páran a hostelből (közülük egy Zürichben élő magyar biológus lány!) felmásztunk a környék legnagyobb, 120 méteres homokdűnéjéhez, a Carlo Sandblow-hoz. Vittünk magunkkal sandboardot is (vagyis olyan deszkát, amivel a homokban lehet szörfözni), de végül mindenkinek inába szállt a bátorsága, és csak gyönyörködtünk
a dűnében,
a homokban
és a kilátásban :)
Utolsó reggelemen szuperkorán keltem, és fél 7-kor már összepakolva, kicsekkolva a találkahelyen vártam, hogy elvigyenek delfint etetni! Először busszal a kikötőbe, majd egy kis hajóval a Tin Can Bay-be mentünk, egy kicsit fárasztó, de aranyos pasassal, aki azt is megengedte, hogy vezessük a hajót!
A fotó kedvéért (és a saját szórakoztatására) be is öltöztetett minket,
de amúgy tényleg kormányozhattunk, csak szólt hogy melyik bóját melyik irányból kell megkerülni :)
Az 50-es években egy delfin, miután egy hajó propellerétől súlyosan megsérült, ebben az öbölben keresett menedéket, ahol a helyiek szépen felhízlalták, hogy gyorsabban gyógyuljon, és visszatérhessen a folyóba. Scarry (azaz Sebhelyes) később is visszajárt egy kis ingyenkajáért, sőt utódait is megtanította erre, akiknek napi rutinjává vált a kora reggeli látogatás. A leszármazottak most épp kilencen vannak, a klán feje Scarry fia, Mystique, aki meglepő fegyelmet tart ám a csapatban: aki rosszul viselkedik, hónapokig nem jöhet a potyareggeliért! Ma reggel hárman bukkantak fel: Mystique, a főnök, és egyik kedvenc nősténye, Ella a kölykével. Pajkos hangulatban voltak, a gondozók csurom vizesek lettek, míg az etetési időre várva a delfinekről meséltek.
Én éppen Ellát etettem nagy bőszen :)
A delfinek persze tudják mi a dörgés, villámgyorsan elveszik a halat, jöhet a következő turista, aztán ha elfogyott a sor, hát viszlát és kösz a halakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése