Egy-két életkép még útközbenről, milyen is autóval átszelni az ausztrál Outbacket:
Szerencsésen megérkeztünk, és megint csak a bevált forgatókönyvet követtük: rövid sétára indultunk, ami a The Kings Creek Walk névre hallgatott.
A bejáratnál összefutottunk gyík komával, aki egész türelmesen tűrte, amíg Ágival kiéljük fényképész-hajlamainkat :)
Győző biztonságos távolságból figyel :)
A túrán engem a sziklafal színei és formái nyűgöztek le legjobban, íme egy kis ízelítő:
Az út vége most is egy vízgyűjtő volt, amit ugyan a kilátóból nem lehetett látni, de állítólag ott van a fák mögött :)
A naplementét pedig már a tábor területéről néztük:
A másnapi napfelkelte opcionális program volt, de végül mind a hárman részt vettünk rajta. Nem volt csúnya, de a reggel igazi izgalma csak ezután jött, mely azóta Ági Nagy Skorpió Kalandja néven került be a történelembe. Történt ugyanis, hogy Ágica éjszaka pisilni ment. És rálépett valamire. Ágica lévén persze nem ám falevélre, hanem skorpióra. Igazira. Félálomban csak kicsit pánikolt rajta, még csak nem is sikított, szépen fogjul ejtette ha esetleg az ellenanyag előállításához majd kellene,
rakott rá bögrét, követ és széket (utóbbi kettőt a dingók ellen), és visszabújt aludni. Másnap reggel azért elmesélte a recepción a történteket, akik megnyugtatták hogy ha a skorpió megcsípte volna, üvöltene a fájdalomtól, úgyhogy valószínűleg nem csípte meg. Ezután már csak a bűnöst kellett eltüntetni
a kötelező dokumentáció után Győző vállalta magára a feladatot,
és egy bottal odébbpiszkálta, pontosabban nekicsapta egy kőnek, hogy még az ollói is kettéálltak szerencsétlennek. De legalább többé nem bántja Ágicát :)
A közjáték ellenére is egész jó időben értünk a Kings Canyonhoz, még a dögmeleg előtt megmásztuk a kaptatót fel a peremre, utána már "csak" körbe kellett menni :)
A hely gyönyörű. Csodaszép. Fantasztikus. Az abszolút kedvenc eddig :)
Egyszer letértünk kilátópontok egy sorához,
amikhez csak egy hídon keresztül lehetett eljutni, cserébe viszont egy kiszögellésen ki lehetett állni a kanyon fölé!
Na ki volt az az idióta hármunk közül, aki ezt meg is tette? Természetesen én :)
Azért a biztonságos módszert is alkalmaztuk
Utána békésebb kitérő következett,
lépcsők hosszú sora vezetett le egy hűvös tavacskához, ahol meg is pihentunk egy kicsit.
A hely amúgy Garden of Eden névre hallgat :) Miután visszamásztunk a peremre, az utunk egyre inkább lejtett,
a végére pedig felhők is megjelentek, nem is bántuk hogy véget ért a móka, örömmel mentünk haza csobbanni és szundítani - nagyon jó gyerekek vagyunk ám ezekben a napokban :)
Délután belefért még egy rövidebb kirándulás, ezúttal kicsit messzebb mentünk, a Kathleen Springs nevű helyre - nem találjátok ki, ennek is a vízhez van köze! Ránk azonban nagyobb hatással voltak egy korábbi bozóttűz félreérthetetlen nyomai:
szinte minden bokor és fa elszenesedett, fekete csontváz volt csak,
bár valami oknál fogva a tűz megkímélte a régi tehénfarm maradványait.
A víz közelében persze volt élet:
madárka,
esőerdőt is meghazudtolóan zöld növényzet,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése