Előszilveszter

Fantasztikus pár nap Dinnyésen, és ahogy a fotókat, most a blogbejegyzést is lopom, Zoliéktól, innen. Köszönet érte!!!

Szusiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Szuper ajándék

És az első otthon gyártott adag, isteni finom lett :)

Karácsony

Az egyik kedvenc képem otthonról :)

Karácsonyi zoknitermés - azt hiszem a családom aggódik, hogy fázik a lábam Lettországban :)

Karácsonyi műsor

Hétfőn barátokkal karácsonyoztam, és újabb bizonyítékokat gyűjtöttem a lettek különcségére: egyetemista fiatalok karácsonyi bulira sütin, csokin és gyümölcsön kívül nem alkohollal, hanem jégkrémmel készülnek!

Ma pedig eljött a nagy nap, az iskola 2. emeleti alsós osztályai karácsonyi műsort mutattak be a szüleiknek, többek között az én negyedikes néptáncosaim is, mondanom sem kell hatalmas sikerrel :)

A bohóc-konferanszié, engem is megpróbált mikrofonvégre kapni, és bár a lett tudásommal nem tudtam menőzni, kitörő tapsot kaptam a "Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!" egy szuszra végigmondásáért :)

Izgatott negyedikesek

 Kecskés táncot jártak, én pedig csujogattam. Előadás után a bohóc megkérdezte tőlük, honnan tudják, milyen utasításokat kiabálok nekik, merre kell menniük, erre a legnagyobb természetességgel közölték, hogy hát beszélnek magyarul :) Kis édesek...

 Az elsősök Mikulásnak öltöztek :)

 Össznépi kórus énekli a Jingle Bells-t lettül

Csoportkép a kedvenceimről :)

Ventspils

Ha bárkinek is bármi rosszat mondtam volna eddig a mentoromról, most legalább a harmadát visszaszívom. Bár a tanítási stílusától és a nyelvtudásától továbbra sem vagyok elragadtatva, ma valami nagyon kedveset tett, amiből úgy látom, nagyon igyekszik, így a jövőben tuti pozitívabban állok majd hozzá! Szóval autóba pakolta kis családját (férjét, és lányát, Laurát), no és persze engem, és négyesben kirándultunk Ventspilsbe (Lettország kábé 5. legnagyobb városa, Liepajától olyan 100-120 km-re északra). A város a kikötőjéről híres igazán, bár állítólag tavasszal mindenféle móka és kacagás várja az ide látogatót, mint szabadtéri múzeum, mese-játszóterek, kalandpark, híres strand, és tehén-kiállítás. Minden évben újabb és újabb műanyag tehenek bukkannak fel szerte a városban, néhány példány még most is ott fagyoskodik, szegénykék...

 Ez a megtermett hím példány, név szerint Travel Cow volt
az első fényképemen Ventspilsben :)

 Ücsörgésre csábít

 Kukk

Ventspils kastély, ma már a Történeti Múzeumnak ad helyet (ami nem kifejezetten érdekes amúgy, bár az időszakos kiállítások a Lettországban használt pénzekről, és az ünnepi képeslapokról kifejezetten tetszett!)

 Pletyka

 Városháza tér az elmaradhatatlan karácsonyfával

 És nicsak, egy tehén formájú karácsonyfadísz!

 Itt tényleg csak fenyők nőnek a cserepekben

 Kommandós bika vigyáz a buszállomásra

 Lila-szürke hóember :)

 Stylish Cow

 Tehenes játszótér! Ezek tényleg megszállottak... :)

 Egész Lettország egy nagy síkság, a ventspilsiek hát fogták magukat, és építettek maguknak egy sídombot a város határában! (Ami mellett jobbra, ahol a fák benyúlnak a képbe, kalandpark van, és talán enyhe célzásként az utca túloldalán temető terül el...)

 Fantasztikus útviszonyok

Le a kalappal Mr. Šēna előtt, hogy egyáltalán kitalálta, hol van az út, és épségben hazahozott minket :) (egyszer megálltunk amúgy menet közben, hogy kikukkantsunk a tengerpartra Jurkalne közelében, ahol állítólag csodás a kilátás a meredek partról, de végül olyan hó volt az úton, hogy kénytelenek voltunk visszafordulni, nehogy elakadjunk.
Talán legközelebb...)

Ventspils - más tollával ékeskedve

Nem tudtuk megvárni, mire besötétedik Ventspilsben, mert újrakezdte a hóesés, és már idefelé sem voltak éppen ideálisak az útviszonyok... De mindenképp szerettem volna látni a karácsonyi dekorációt teljes pompájában, hát hazaérve végeztem egy kis kutatást. Annyira szép képeket találtam Ventspils hivatalos honlapján, hogy mindet szépen elloptam, és most megmutatom Nektek is! Jó gyönyörködést :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kuldīga

Reggel Marionnal fölkerekedtünk, hogy Kuldīgában találkozzunk, megcsodáljuk a karácsonyi díszbe öltözött középkori kisvárost, és nem utolsó sorban meglessük a karácsonyi vásárt. Tervünkbe azonban apróbb hibák csúsztak: rém hideg volt, metsző északi széllel; a városka halottnak bizonyult, több mint egy óránkba telt, mire nyitva tartó kávézót leltünk; no és a honlappal ellentétben bizony nincs vásár. Szombaton legalábbis semmiképp.

Én értem oda először, az előbbiek konstatálása után gondoltam mentem a menthetőt és megkeresem a híres Ventas Rumba-t, vagyis a Venta folyón található vízesést, ami a maga 249 méterével Európa legszélesebb vízesése!

Alig fért bele egy képbe!

Mivel még volt egy órácskám, kalandozni indultam. Hatalmas hóban, szélben, egyedül nem a legjobb ötlet, de szerintem megérte, ezeket láttam:

 Bizalomgerjesztő lépcsősor...

 A kép jobb oldalán Lettország legmagasabb vízesése, tekintve hogy a legmagasabb pont is alig több mint 300 méter, ez a 4 méteres vízesés nem is olyan rossz

 Víz, hó, jég és nád, szerintem csodaszép!

 Ugyanaz, templommal a háttérben

 Most meg híddal

 No és még egy, csak úgy

 Ez már a híd túloldala, közeledek a vízeséshez

 Jégtáblák

 Ventas Rumba

 Ááá, nem volt hideg

 Csipke

 Jégcsapok

 Ventas Rumba, megint, de nem utoljára :)

 Visszanézve

Szerelmesek hídja, sok-sok lakattal

Aztán megérkezett Marion is, és röpke órácska bolyongás után már sikerült is beülnünk egy kávéra :) Miután átmelegedtünk, újra kimerészkedtünk (és ezzel majdnem egyedül voltunk az egész városkában...)

 Muskátli helyett is fenyőfa nő :)

 Mikulásváros

 Templom kis híddal és sok kacsával

 Ventas Rumba Revisited

 Öböl

 Újabb jégrengeteg

 Bebugyolált bátor leányok küzdenek az elemekkel

 Picike jégcsap :)

 Egy udvaron gombákat találtunk, a legnagyobb hátán csigabigával :)

 Az elmaradhatatlan Békakirályfi!

Én megcsókoltam, biztos ami biztos, de nem történt semmi...

 Kuldīga-csávó :)

 Meglepetés-templom, egy másik épület mögött rejtőzve

Marion illusztrálja, mi mindent áldoztunk fel egy jó fényképért
(térdig a hóban, lefagyott ujjakkal...)

Összességében nagyon jól szórakoztunk, de a következtetést is levontuk: Lettország nagy részét inkább majd tavasszal fedezzük fel :)