Canberra Road Trip - A fiúkkal

Hétfő

Az utolsó szabad reggelemet a Portait Gallery-ben terveztem tölteni, de végül a reggelinket Maryvel rövidre kellett zárni (szegény munkába ment), a múzeum pedig csak 10-kor nyitott, úgyhogy úgy döntöttem, azt a bő egy órát csak elütöm az Arborétumban. Végül vagy négyet is sikerült, és egy festményt sem láttam…

A fővárosi arborétum nagyon klassz hely. Van benne bonsai gyűjtemény (és nem csak japán, de őshonos ausztrál fajokból is sikerült minifát kreálniuk), kilátók, szobrok, izgalmas kiállítás, nagyon régi és nagyon új erdősávok, idegenvezetés és egy olyan könyvesbolt, hogy majd’ háromnegyed órát csak ott elbóklásztam.

De aztán menni kellett hotelt elfoglalni és fiúkat reptérről összeszedni. Ami meglepően kalandosra sikeredett, mert egész egyszerűen nem találtam a bejáratot az express pick up-hoz – szerencsére később kiderült hogy Andy is teljesen el volt veszve ezen a reptéren, úgyhogy utána már nem éreztem magam olyan rosszul :)

Vacsoráztunk egy jót, kipróbáltuk a hotel wellness részlegét, és el is tettük magunkat másnapra.

Kedd

Az egész délelőttöt a War Memorial-ban, az ausztrálok legfontosabb háborús emlékművében töltöttük, ami egyben múzeum is, nem is kicsi. Két hosszú falon tartalmazza az összes ausztrál háborús hőst, beleértve még a nővéreket és kutyákat is, nagyon megható látvány az egyszerű fekete gránit falon a rengeteg pipacs (itt kokárda helyett pipacsot tűznek az emberek).

Van örökmécses, ismeretlen katona sírja, olyan mozaik csodákkal körülvéve, hogy én akár a kápolnában el tudtam volna vesztegetni az összes időmet, de a légitámadásszimulátor és az idegenvezetés is nagyon jónak ígérkezett.

Végül a korgó gyomrunk vett rá minket hogy továbbálljunk, ebéd után pedig Maggie családjával találkoztunk a Questacon-ban, a helyi Csodák Palotájában. No ha a War Memorial-t élveztük, akkor ezt imádtuk! Szabadestünk, fluoreszkáló bogarakat vizsgáltunk, próbáltunk földrengésbiztos tornyokat építeni (végül senkinek sem sikerült), szelídítettünk villámot, hallgattunk előadást optikai illúziókról, egészen záróráig randalíroztunk:

The Power of Three

Vacsorázni egy Pancake Palace nevű helyre mentünk:

Itt már Josh is csatlakozott hozzánk és jót beszélgettünk, bár sokáig nem tudtunk maradni, másnap korán kellett kelni. Nagyon korán.

Szerda

Egész pontosan 3:30-kor. Mert mi így nyaralunk :) Április 25-n emlékeznek az ausztrálok és az új-zélandiak a háborús halottaikra (Anzac Day) és a nap legfontosabb része a Dawn Service (kábé hajnali mise). Erre a fővárosban több tízezer embert várnak minden évben, a helyszínt kocsival megközelíteni sem lehet, nem hogy parkolni, taxit kellett hát szereznünk és besétálni, még lényegében éjszaka, hidegben, álmosan. Egy órával pirkadat előtt katonák beszámolóit olvassák fel a szolgálatukról, levelet haza, naplórészletet, memoir-t. Döbbenetesen hatásos.:)

Aztán gyűlnek az emberek, és az első derengéssel trombita, majd skót duda szó jelzi hogy kezdődik a hivatalos rész. Ami meglepően rövid, letisztult, a beszédek szuperek, a tömeg jó fej, a himnusz éneklésébe beleborsódzik az ember háta. Igazán megérte először erre az emlékezésre jönni, bár van egy olyan érzésem hogy a korai időpontnak köszönhetően a következő pár évben ki fogom hagyni... Valahogy csak hazakeveredtünk, reggeliztünk egy nagyot és átaludtuk a délelőttöt.

A nap második felére félig szabadtéri programot szerettünk volna, elvittem hát a fiúkat a Dinoszaurusz Múzeumba – a pár nappal korábbi látogatásom alapján úgy gondoltam, tetszene nekik. És milyen igazam is lett, utólag egybehangzóan ezt szavazták meg a kedvenc múzeumuknak :)

Andy arcáról nem lehetett levakarni a vigyort mióta új hűtőmágnest kapott :)

Részletek

Naplementét nézni a Telstra Toronyba mentünk, ahol Canberra legmagasabban lévő postaládáját is igénybe vettük:

A fiúk még papírrepülőt is reptettek (persze a szigorú tiltások ellenére… 

én becsukott szemmel fotóztam, amiről nem tudok, nem fáj :) )

 A Nappal együtt pedig mi is búcsúzunk

Canberra Road Trip - A csajokkal

Szombat délben tehát ügyesen megérkeztem Maggie-ékhez, és kezdetét vette egy klassz kis hétvége tele játékkal és beszélgetéssel.

Maggie gyerkőcei 3 és 6 évesek (Tom és Brie), nem csoda hogy csak két óráig bírták cérnával hogy az anyjuk megállás nélkül hablatyol a nénivel akiről csak homályos emlékeik vannak (ez volnék én) úgyhogy ebéd után autóba pattantunk és áttettük székhelyünket a Botanikus kertbe, ahol Mary is csatlakozott hozzánk és zavartalanul pletykálhattunk :)

 Ősziesednek a színek

 A gyerekek különösen élvezték a sűrű műpárát

 És az Ausztrál kert kacskaringóit

 Mi a vízesést értékeltük a legjobban

És persze a fákat, amik az Ausztrál Posta botanikus 

kertek sorozatában képviselte is a fővárosi kertet

Ahogy megérkeztünk amúgy Maggie-vel mindketten vettünk egy-egy mély levegőt és egyszerre sóhajtottunk fel: Milyen jó illata van a fáknak! Azt hiszem nem véletlen hogy ennyi éve barátnők vagyunk :)

Este már csak bevásárolni mentünk, főztünk egy finom kis vacsit, ágyba dugtuk az apróságokat és egy üveg bor társaságában hajnali háromig tárgyaltuk az életünket és a matematikatanítás fortélyait (ugyanis Maggie is gimis matektanárként dolgozik, kábé ugyanazokat a tantárgyakat/évfolyamokat tanítja mint én, és csak fél évvel utánam kezdett - volt miről traccsolni!).

Másnap a gyerekek sajnos nem vették igazán figyelembe hogy mi a hajnali órákig fent voltunk és korai ébresztőt tartottak - kezdődhetett a végeérhetetlen meseolvasás, bunkerépítés és rajzolás... szerencsére brunch után a Nap is kisütött és neki lehetett indulni. 

Először a Cockington Green Gardens-be mentünk ahol Maggie apukáját is összeszedtük, akit szintén valami reunion hozott Canberrába Melbourne-ből. A klassz kis fővárosi tanárkedvezményeknek hála amúgy szinte mindenhova ingyér mehettünk be, így volt amit több nekifutásra pipáltunk csak ki.

Szóval a Cockington Green Gardens egy amolyan minivilág, tele híres épületek modelljeivel a világ minden tájáról, ausztrál humorral fűszerezve:

Némi Csillagok háborúja a tóparton

Pucér szurkoló a focimeccsen

Vagy éppen egy dalek a tetőn aki csak a kisvasútról látható

Mert hogy persze vonatra is pattantunk, Tom legnagyobb örömére

Valahogy így fest a hely

Magyarországot Hollókő képviselte, ami nekem kicsit csalódás volt, 

alig vártam hogy újra lássam a Parlamentet...

Pihenésképpen teáztunk-sütiztünk egyet, míg én szorgosan kattingattam:

Kifelé menet megcsodáltuk a bejárat modelljét:

És gyorsan pózoltunk is egyet:

Következő megálló:

Dinoszaurusz múzeum!

 

Jártunk bent is, de a külső kiállítás volt a kedvenc

Brie-t majdnem ki is dobtuk :)

De végül mindenki túlélte a kalandot

Este pedig Maggie is kimenőt kapott, úgyhogy miután átköltöztem Mary-hez, újra összegyűltünk csak mi hárman és elmentünk vacsizni és dumcsizni. A fotókért még mindig harcolok Maggie-vel :)

Búcsúreggeli Mary-vel, még egy délelőtt egyedül, és már jönnek is a fiúk. Stay tuned!