Lake District

Borongós napok után tegnap végre rávettem magam, hogy kimozduljak: újabb egynapos kiránduláson vettem részt. Ezúttal a Lake District nevű nemzeti parkba mentünk, ami Anglia északnyugati csücskében található, tele tavakkal, hegyekkel, völgyekkel és az elmaradhatatlan birkákkal :)

Az eső persze már Sheffieldben elkezdett esni, és egészen ma délelőttig abba se maradt, rendesen megalapozva ezzel a kirándulás hangulatát... Reggel 7-kor indultunk, fél11-re már oda is értünk Windermere falucskába, ami a nevét a Windermere nevű tóról kapta, ami a legnagyobb az egész parkban (nevének eredete: Winder Mere, azaz a Winder nevű viking uralkodó tava). Újabb furcsaság amúgy az angoloktól: a parkot tóvidéknek hívják, 16 tó és tucatnyi tavacska meg tengerszem van benne, mégis egyetlen tónak van "tóneve", azaz egyetlen tónak a nevében szerepel a Lake szó, a többi Mere vagy Water. Állítólag ez az egyik legkedveltebb beugratós kérdése a kvízjátékoknak Angliában, hogy hány tó van a Lake Districtben, most már tudjátok a választ: mindössze egy.

A vidéket amúgy nagyon sokáig elátkozott helynek tartották, óriások lakóhelyének, mert sok szikla (amiket amúgy gleccserek hagytak hátra), úgy nézett ki, mintha dühös óriások dobálták volna szét. Ráadásul veszélyes volt, tele vadállatokkal. Ahogy az amúgy isteni idegenvezetőnk fogalmazott, a helyet a térképre Wordsworth tette föl, aki Cockermouthban született, majd 8-9 évesen bentlakásos iskolába küldték, onnan Cambridge-be ment, majd néhány évig Franciaországban élt, ahol is mindenféle lázadó eszméket szedett föl, és végül a Grasmere településen található Dove Cottage-ban (Galamblak) telepedett le, húgával, Dorothyval. Megnősült, gyerekei születtek (5, meg hát egy véletlenül becsúszottat még Franciaországban hagyott...), napjait sétálással és versírással töltötte. Egyik leghíresebb költeménye, a Daffodil (Nárcisz) is egy ilyen séta során keletkezett, az Ullswater tó partján lengedező virágok ihlették. A nárcisz volt amúgy a költő kedvenc virága, lánya emlékére egy hatalmas kertet, a Dora's Fieldet több ezer nárcisszal ültette tele! Teljes családja a grasmere-i templomkertben van eltemetve.

Más dologról is híres ám Grasmere, egyrészt a tóról, másrészt Sarah Nelsonról. Sarah Nelson Lady Farquhar konyhájában dolgozott, előbb konyhalányként, később szakácsként, és saját fejlesztésű süteményeivel hamar elnyerte a Lady kegyeit. Egyik leghíresebb alkotása a Gingerbread (gyömbérkenyér), melynek receptjét azóta is szigorúan őrzik egy bank széfjében, és a világon egyedül itt, Grasmere-ben, Sarah Nelson egykori házában lehet kapni!

Persze egy kicsit előre szaladtam az időben, ott tartottunk, hogy megérkeztünk Windermere-be. Onnan felhajókáztunk a tavon az északi csücsökbe, Ambleside-ba, melynek legnagyobb turista-attrakciója az Old Bridge House, egy hídra épített kétszintes miniházikó, amiben állítólag egykor egy hétgyerekes család lakott!!! Azért építették ám a hídra, mert így sikerült megúszniuk az akkoriban nagyon tetemes telekadót vagy micsodát, mondván, a ház a folyóra épült :)

Innen buszoztunk át Grasmere-be, ahol kábé egy órát császkáltunk a szakadó esőben, majd mikor bőrig ázva visszaértünk a buszba, kiderült hogy a busz bizony nem indul, úgyhogy végül 2 órát töltöttünk az álló buszon... Közben Brenda, az idegenvezetőnk mindent elkövetett, hogy szórakoztasson minket, a kedvencem volt, mikor a már említett Daffodil című verset megpróbálta elrappelni :) Amúgy a rap megtekinthető a youtube-n, itt.

Ha már Wordsworth-nek megköszöntük, hogy felhívta a figyelmet a tóvidék szépségére, meg kell köszönnünk Beatrix Potternek, a híres meseírónak, hogy segített megőrizni azt. Eleinte csak nyaralni járt ide a családjával, de teljesen beleszerelmesedett, úgyhogy végül ide költöztek, és minden pénzüket farmokba és birkatenyésztésbe fektették. Van itt ugyanis egy nagyon különleges faj, a Herdwick Sheep, ami arról nevezetes, hogy az egyik legokosabb birkafaj: nincs szüksége kerítésre, pásztorra, az anyuka szépen megtanítja a piciknek, hol laknak, és minden este hazamennek. A picik amúgy nagyon cukik, feketék, kb. egyévesen bebarnulnak, ami később szürkébe fordul át. Sajnos a szőre túl durva, így egy idő rájöttek, hogy nem érdemes tenyészteni, (bár a húsa kicsit édeskésebb mint a többi birkafajnak, ezért csemegének számított az éttermekben), és már majdnem kihalt, mikor Beatrix Potter felbukkant, és elhatározta, hogy megpróbálja megőrizni a táj arculatát a jövendő nemzedéknek. Élete során 14 farmot sikerült megvásárolni, melyet halálakor a National Trustra hagyott, valszeg ennek köszönhetjük, hogy ma is élnek még Herdwick birkák. (Azóta amúgy szerencsére rájöttek, hogy mégsem olyan haszontalan állatok ezek, bundájukat ma már szigetelésre használják, úgyfest tényleg megmenekültek a kihalástól!)

Az időjárás és a kétórás kiesés miatt végülis a túra valami vízeséshez elmaradt, hazafelé még útba ejtettük az Ullswater tavat (ami arról is nevezetes, hogy ennek a partján kérte meg Paul McCartney második felesége, Heather kezét), aztán jó nagy kerülővel, hogy minél több mindent lássunk legalább a buszból, végülis Sheffield felé vettük az irányt. Átfagyva, hulla fáradtan értem haza, és eldöntöttem, hogy nyár elején még biztos visszalátogatok! :)

ui: szokásos befejezés, fényképek itt.

Cambridge

Indulás

Reggel megint találkoztam a nyuszinkkal, aki ezúttal hagyta is magát lefotózni :) Nem tudom amúgy hol lakik, de időről időre elugrál a konyhaablakunk alatt, nagy rohanásra és fényképező-kattingatásra késztetve minket :)

Mathematical Bridge

A legenda szerint Newton építette, amikor a Trinity College hallgatója volt, fából, olyan mértani pontossággal kiszámítva, hogy szögek és csavarok nélkül is megálljon. Évtizedekkel később a kíváncsi lakosság szétszedte, de se a titkát nem tudta megfejteni, se újra összerakni nem tudta, úgyhogy azóta csavarok tartják. Hogy ebből mi igaz, már senki nem tudja megmondani, de nekem nagyon tetszik a sztori :)

King's College

Az egyik leghíresebb College, még IV. Henry alapította 1441-ben, az Eton College-dzsal együtt. Mindkettő 70 szegény sorból származó, de tehetséges fiú oktatását tette lehetővé, ma már az egyik legdrágább bentlakásos magániskolák. Egyike volt az első iskoláknak, akik nőket s felvettek! Sajnos mint majdnem minden College-ban, csak a park és a kápolna látogatható, utóbbi azonban lenyűgöző, ráadásul valaki pont az Ave Maria-t próbálta, mikor bent jártunk! VI Henrik rendelkezése óta amúgy minden nap egy 6 férfiból és 16 fiúból álló kórus énekel itt, sajnos ezt nem sikerült elcsípni...

(híres tanítvány: a közgazdász Keynes)


St Mary's Church

Minden College-nak van saját kápolnája, egész hasonlóak és egész hatalmasak :) Ez viszont a Cambridge University "hivatalos" temploma, azaz egyik College-hoz sem tartozik, a város közepén áll, és itt tartják pl. az évnyitókat.

St John's College

Sajnos a St John's College-ból csak ennyit láttunk, átmenetileg el van zárva a turisták elől, bár lehet hogy csak a városszerte zajló diplomaosztó ünnepségek miatt. Amúgy még VII Henrik anyja, Lady Margaret Beaufort alapította, a Christ's College-dzsal együtt, és ennek udvarán található a Bridge of Sighs, a Sóhajok Hídja.

(híres tanítvány: a költő, Wordsworth)





Trinity College

VIII Henrik alapította, a II Edvard alapította King's Hall helyén. Ide bemehettünk volna, de a világhíres Wren Library sajnos szintén nem látogatható, úgyhogy végül tovább sétáltunk. Ez a könyvtár amúgy a legnagyobb Cambridge-ben közel 55000 1830 előtt nyomtatott könyvével, és olyan ritkaságokat is megtalálhattunk volna itt, mint Milne eredeti Micimackóját!

(híres tanítványok: Newton, Byron - akit amúgy kizártak, mert a szobájában egy medvét tartott!, Károly herceg)
(a Trinity College több, mint 20 Nobel-díjast adott a világnak!)



Magdalene College

Talán ez tűnik a legkevésbé impozáns college-nak, de hatalmas parkja és gyönyörű elhelyezkedése (a Cam folyó partján áll) miatt imádtunk itt lenni! A kápolnát sajnos nem nézhettük meg, mert épp esküvő volt! Nem ez volt ám az egyetlen esküvő amit láttunk, egy másik párt épp a Cam folyón csónakázva kaptam lencsevégre, boldogan pezsgőzve, a násznép pedig tucatnyi puntban követte őket :)

Corpus Christi College

Talán az egyetlen College, melyet nem valami rém gazdag mecénás, hanem a polgárság alapított. Könyvtára szintén világhírű, amikor VIII Henrik feloszlatta a kolostorokat, majdnem az összes kódex ide került!

Queen's College

1448-ban alapította Anjou Margit (VI Henrik felesége), építtetését az őt követő Elisabeth Woodville (IV Edvard felesége) fejezte be, és azóta is élvezi az épp aktuális királynő támogatását, mind a mai napig! Ez a gyönyörűség is a folyóparton fekszik, két fő épületegyüttesét a Mathematical Bridge köti össze. Itt tanult Erasmus is, és itt található Cambridge legrégibb épülete, melyet 1460-ban építettek, és 1590-ben építették át mai formájára, amikor a College igazgatója engedélyt kapott a nősülésre és szüksége volt valami kényelmesebb lakosztályra :)

Pembroke College

Az egész épületegyüttesből a templom volt a kedvencem, melyben az útikönyvem szerint "Wren egy római templomot alkotott újra". A lényeg hogy nekem nagyon tetszett, és hosszú ideig bolyongtam a végre napsütéses udvaron (egész nap elég borongós időnk volt amúgy...)

(híres tanítvány: William Pitt, aki végzése után 3 évvel, 24 évesen Anglia miniszterelnöke lett!)





Emmanuel College

Az utolsó College, ami az egynapos túránkba belefért, igazából teljesen véletlenül találtunk rá, és teljesen véletlenül derítettük ki, hogy ez az egyetlen, aminek az étkezője, ha csak rácson-üvegen keresztül is, de megtekinthető a nagyközönség számára! :)

Szerzemény

Mostanában sorra lyukadnak ki a zoknijaim, de már nem kell többé aggódnom, mert a Cambridge Market-en tett látogatásom következtében 3 britzászlós zokni büszke tulajdonosa vagyok :)

Cambridge-i virágözön

Ezt a bejegyzést az apukámnak ajánlom :)

Most pedig bebújok gyorsan az ágyba, mielőtt ülve elalszom, és holnap mesélek, a fényképek már elérhetők itt.

Plakáton láttam :)

"If it weren't for electricity we'd all be watching television by candlelight."

George Gobol

Wales Explorer

Említettem már, hogy mázlista vagyok? Az időjárás egyszerűen imád engem :) Tegnap reggel ugyanis szakadó esőben indultunk útnak Wales-be, de félúton már hétágról sütött a nap, és kibírta egészen addig, míg hazafelé indulva buszra szálltunk!

Szóval a hiteles krónika: fél 6-kor keltem... Brrr... 7-re már a találkozón voltam, 2 ismerőssel vágtunk neki a túrának, Sabine-vel, az egyik német lakótársammal, és egy francia barátnőmmel, Alice-szel. A buszutat mindannyian végig aludtuk, 10 után valamivel ébredtünk fel Conwy városában, a Conwy Castle lábainál. Walesről tudni kell, hogy közel 3 milliós lakosságára több mint 400 kastély, és 20 millió birka jut! (Ebből már ki lehet következtetni, miből élnek: turizmusból, és birkákból. Utóbbiak amúgy most még többen vannak, tekintve hogy most születtek a kis barikák, nagyon édes kis szőrgombócok, hatalmas színes számokkal a hátukon, amit azért kapnak, hogy ha elkóborolnak, könnyedén vissza lehessen őket paterolni azonos számot viselő anyukájukhoz.)

Conwy-ban csatlakozott hozzánk Dona (remélem jól írom a nevét), a walesi idegenvezetőnk. Vele jártuk körbe a várat, aztán a városfalat, és megnéztük Nagy-Britannia legkisebb lakóházát is!

Rövid ebédszünet után elindultunk a Snowdonia Nemzeti Parkba, de azért még útba ejtettünk egy Elfelejtettemanevét szigetet, egyrészt hogy megcsodálhassuk Wales legszebb függőhídját, másrészt hogy röpke pihenőt tartsunk a világ leghosszabb nevű településén,

Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-n
(angolul: The Church of Mary in the Hollow of the White Hazel near the Fierce Whirlpool and the Church of Tysilio by the Red Cave)

Azért nem ez volt ám az eredeti neve, csak a furfangos lakosság szerette volna, ha hozzájuk is mennek turisták, de nincs ott mit megnézni, hát gondolták legyen legalább a neve extra! Nem sokkal később el is terjedt a szokás, hogy utazásaik során az emberek útbaejtették ezt a falut, és szuvenírként őrizték a vonatjegyet, természetesen a falu nevével együtt :)
(Dona szerint hamarosan új testvérvárosa lesz Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllan-tysiliogogogoch-nak, mégpedig a norvég O nevű városka! Hogy egyeseknek milyen bizarr humora van...)

Következő állomásunk a Snowdonia National Park volt, és ha már a neveknél tartottunk, ezt sem véletlenül hívják Snowdonia-nak, tényleg láttunk hatalmas havas hegycsúcsokat! Sajnos nem volt időnk megmászni azokat, de egy rövid sétát tettünk a Llyn Padarn (Padarn-tó) körül, gyönyörű mohás sziklák, vízesések, hétvégi házikók mellett elhaladva, végül megpihenve a tó túloldalán a Quarry Hospital parkjában, közel a palabányákhoz. (Talán nem helyes bányának hívni, inkább kőfejtő, meg feldolgozó egység, ma már bezárták, de régen majdnem mindenki ebből élt, palából épültek a várak, ezt használták a tetőkhöz és a sírokhoz is.)

Snowdonia maradék részét már csak a buszból láttuk, és közben megtudtuk azt is, hogy ezt a térséget tartják a brit hegymászás szülőhazájának, ugyanis itt gyakorlatozott évekig az a brit csapat, akik elsőként mászták meg a Mount Everestet! Gyönyörű környék ám, amolyan igazi vadregényes, hatalmas sziklákkal, patakokkal és őshonos walesi birkákkal tarkítva :) El is határoztuk páran, hogy legközelebb ide jövünk tanulni és bejárjuk mindenestül!

Utolsó állomásunk Betws Y Coed volt, egy bájos kis falucska a hegyek lábánál, és két folyó találkozásánál, kifejezetten turistákra és hegymászókra specializálódva. Sajnálatunkra csak bő félórát tölthettünk el itt, azt is már picit szemerkélő esőben, pusztán egy hídra és egy folyóra volt időm, meg arra, hogy barátságot kössek egy tündéri mókussal :) A mókusok amúgy nagyon szelídek Angliában, simán esznek a kezedből, érdeklődnek, de amint előveszed a fényképeződ, egyből eliszkolnak... Szégyenlősek a drágáim :) Most először sikerült lencsevégre kapnom egyet, megtekinthető itt, az egész napi terméssel együtt, jó szórakozást! :)

Bristol Concert Tour

Nem is tudom hol kezdjem... Ez volt az eddigi legjobb hétvégém Angliában! :)

Szombat

Nem indult valami fényesen, szó szerint értve sem, rémesen esett az eső, ráadásul mire sikerült a hajnal 8-as találkozóra odaérnem, kiderült hogy a buszunk karambolozott az autópályán, és fogalmunk sincs hogy jutunk el Bristolba. Páran próbáltak új társaságot levadászni, mi meg csomagostul, dobostul bevackoltuk magunkat egy egyetemi épületbe és névtanulós játékokat játszottunk. Csodák csodájára másfél óra múlva már meg is érkezett az új busz, és elindultunk. Már a buszon elkezdtünk próbálni, pontosabban tanultunk egy újabb dalt :)

Aztán megérkeztünk Bristolba, 1-2 órát bolyongtunk, lila kiegészítőket vadásztunk a koncerthez, majd beültünk a katedrálisba a Bristol Bach Choir főpróbáját hallgatni. Aztán kibuszoztunk a Stapleton Methodist Church-höz, első fellépésünk helyszínére. 2 óra próba után elsétáltunk Ewan (dobosunk) családjának házához, ahol ez első éjszakát töltöttük. Gyors öltözés után irány vissza a templom, izgulás kezdődik, röpke ismétlés, és irány a pódium! Szerencsére nem volt teltház, úgyhogy az utolsó 3 dalra (14-ből) már nem is volt lámpalázam :) Egész jól sikerült kis este volt, szünetben teázgatással, és a végén nagy megkönnyebbüléssel. Ewan szülei (Joan és Brian) igazi profi házigazdák, egy esküvőnyi kajával vártak minket, majd az éjszakát a szomszédnál töltötték, hogy legyen elég ágy-földre dobált párna az énekesmadaraknak :)

Vasárnap

Újabb hatalmas kajálás (komolyan híztam vagy 2 kilót a hétvégén!), pakolás, és irány vissza Bristol központjába, ahol a további napokat töltöttük, a Bristol International Youth Hostelben. Ami amúgy nem is tűnt igazi ifjúsági szállónak, a földszinten hangulatos kávézó, szuperfelszerelt konyha, étterem, könyvtár, játék- és internetszoba, az emeleteken négyágyas szobák, minden ajtó kártyával nyílik, ráadásul mindez a központban! A szobámat három életvidám francia leányzóval osztottam meg, Emmanuelle-lel, Celine-nel és Adeline-nal. Velük mentem várost nézni is, pontosabban én voltam az idegenvezetőjük :) Megnéztük a katedrálist, felsétáltunk az egyetem főépületéhez, beugrottunk a múzeumba, aztán a szabadidőnk maradék részét egy gyönyörű parkban és kilátónál (Cabot Tower) töltöttük, ott is ebédeltünk, aztán vissza a hostelbe. Gyors öltözés, és irány a St. Aidan's Church. Hangszercipekedés, hangolás, beéneklés, ismétlés, és már jöhet is az újabb koncert! Azt hiszem ez sikerült a legkevésbé jól, a templom hatalmas volt, alig hallottuk a hangunkat, és nagyon buta hibákat vétettünk...

Az egyik kedvencem (bocsánat a tökéletlen minőségért)

Kár hogy pont ez sikerült így, ugyanis vendégeim voltak: Rebekah és Andy, az őszi házigazdáim jöttek megnézni!!! Sajnos nem értek rá túl sokáig, csak a szünetben meg a végén kicsit tudtunk dumálni, olyan jó volt újra látni őket! Remélem még meg tudom őket látogatni májusban valamikor. Koncert után vacsizni mentünk a Zizzi nevű olasz étterembe, isteni finom négysajtos pizzát ettem :) Hulla fáradtan értünk haza, szó nélkül estünk be az ágyba és zuhantunk álomba...

Hétfő

Igazi angol reggeli, és újabb angol esős nap... Reggeli után még visszabújtunk kicsit az ágyba, aztán nekiindultunk meghódítani a világhíres Clifton Suspension Bridge-t (újfent a francia csajokkal, mi alkotjuk a kórus nemzetközi részét Martinával, egy szlovák lánnyal kiegészülve, de neki el kellett menni hétfő reggel, úgyhogy csak mi maradtunk). Odafele buszra pattantunk, de visszafelé elég bátorságot éreztünk magunkban, úgyhogy szépen hazasétáltunk, énekeltünk, táncoltunk, fittyet hánytunk az esőre, csodás volt! Gyors ebéd a hostelben, készülődés, az újabb célpont: Counterslip Baptist Church. Itt aztán fel voltak készülve az érkezésünkre, fények, mikrofonok, keverőpult, eléggé ijesztő volt... Oldódásképp játszottunk egy kicsit: Do you like your neighbours? a játék neve, egy kicsit bonyolított Én még sosem...-ről van szó, nagyon élveztük! A félelem elszállt, és állítólag minden idők legjobb koncertjét produkáltuk! Én még ilyen jól nem éreztem magam a színpadon! Idősecske közönségnek énekeltünk, olyan édesek voltak ahogy bekapcsolódtak, tapsoltak, a szünetben is nagyon sokat beszélgettek velünk, az egész olyan felemelő volt, teljesen feltöltődtem :) Este fish and chipset vacsiztunk és felköszöntöttük Vickyt a 21. szülinapján! :) Aztán hajnal 2-ig játszottunk, nem is emlékszem mikor nevettem utoljára annyit...

Kedd

Hajnali 6:30-kor tűzriadóra ébredtünk, de mire felöltöztünk abbamaradt, úgyhogy visszabújtunk az ágyba.

Ezt még hétfőn tanítottam a csajoknak, a felvétel kedd reggel készült

Újabb angol reggeli, pakolás, Ewan apukája jött a cuccainkért, hogy aztán majd este elhozza őket a buszhoz. A napot ugyanis városnézéssel töltöttük Bath-ban! Sajnos továbbra is szemerkélt az eső, de azért így is sokat láttunk: az apátságot, a város legrégibb épületét, a sétálóutcát, a Royal Crescent-et, a Jane Austen Centre-t (ahol kb. 2 órát töltöttem, és rájöttem hogy totálisan bele vagyok zúgva Mr Darcy-ba :) De ezzel nem lehetek egyedül, mert még a női vécében is van egy Mr Darcy portré, természetesen Colin Firth-féle!), a piacot, aztán az apátság előtt találkoztunk 4-kor, délutáni teára. Eredetileg creme tea-t akartunk inni, de az egyetlen hely, ahol ezt megtehettük volna, tele volt, úgyhogy valami puccos francia étterembe ültünk be. Aztán megérkezett a buszunk, és elindultunk haza. Mindenki nyomban elaludt, aztán szép sorban ébredeztünk, és elkezdődött a party, amolyan gitározós, énekelős, ülvetáncolós :) Mikor megérkeztünk, búcsúzóul mindenki kapott egy csoportképet, ami még Ewan-éknál készült, majd szépen hazasétáltam az esőben és bedőltem az ágyba...

ui: fényképek a szokott helyen, itt.

Chatsworth House

Remélem mindenki tudja miről beszélek! Bizony, ebben a házban lakik Mr Darcy! :)

Rendesen felkészültünk ám a mai napra, tegnap este megnéztük Maryvel a Büszkeség és balítéletek 2005-ös változatát (igaz, mindketten jobban szeretjük a BBC-sorozatot, de az összesen 6 óra, és most csak gyorstalpalóra volt idő).

Napfényes reggelre ébredtünk, egyikünk sem késett a találkozóról (ez tényleg említésre méltó!), szépen elértük a buszt, és félóra bámészkodós utazás után már meg is érkeztünk! Hétágról sütött a nap, úgyhogy úgy döntöttünk, biztos ami biztos először a kertet járjuk végig. Hát ezt látnotok kell, csodagyönyörű és hatalmas a kert, el is határoztuk hogy odaköltözünk :) Van benne sövénylabirintus, szögletes fasor, sziklakert, üvegház, szökőkút, vízesés, tó, patak, hidacska, minden ami kell! Jó sokat mászkáltunk, aztán végre sikerült elszakadni a parktól, és a ház felé vettük az irányt.

Nem sokkal dél után léptünk be, és úgy terveztük, hogy utána (13:05-kor) meghallgatjuk az ingyenes Short Talk-ot a házról és korábbi lakóiról, egy kis történelem, de az épület annyira elvarázsolt minket, hogy az utolsó, 14:05-ös tájékoztatót is lekéstük... Majdnem az egész ház látogatható, ráadásul Deborah Nememlékszemanevére, a jelenlegi Duchess of Devonshire épp most ünnepli a 90. szülinapját, úgyhogy a tiszteletére időszakos kiállítás is van, olyan különlegességekkel, mint a naplója, annál az oldalnál kinyitva, ahol épp elmeséli, 1937-ben hogy kávéztak együtt Hitlerrel...

Nagyon jól meg van csinálva az állandóan látogatható termek sorozata is, majdnem minden szobában kis tájékoztatók vannak kiakasztva, tényleg érdekes infókkal. Így tudtam meg például, hogy ez egyik hálóban látható hatalmas vörös ágy a 6. Duke of Devonshire rendelésére készült, de mire kipróbálhatta volna, meghalt, úgyhogy az ágy egész történetében csak egyszer, 1913-ban aludtak benne, akkor viszont nem kisebb személyiség, mint Queen Mary!

Az étkezőben értük utól az idegenvezetős csoportot, és sutyiban meghallgattuk miket mesél, így tudtuk meg, hogy akkoriban a nők lyukas foga nagyon is vonzó tulajdonság volt, ebből állapították meg ugyanis biztosra az úriemberek, hogy olyan gazdag a hölgyemény, hogy cukorra is futja otthon! Épp ezért, akik bizonygatni akarták, milyen tehetősek, cukorból készült figurákkal díszítették a terített asztalt, és desszertnek azt rágcsálták :) Aztán amikor már nem volt nagy kunszt cukrot szerezni, kínai porcelánra cserélték a figurákat, és azokat kezdték el gyűjteni, aztán meg a legbelső szobában tárolták őket, és nem mutogatták. Fene érti őket. Aztán kitalálták, hogy ananászt termeszteni Angliában iszonyú drága, úgyhogy ráálltak arra, de nem ették meg, hanem tartósították, és néha még a kerítésre is kitették. Újfent fene érti őket.

A ház után a Hunters Towert céloztuk be, ez egy kedves kis épületecske egy dombocska tetején nem messze a parktól, kellemes kis séta volt, és könnyen odataláltunk, aztán jött a meglepetés: én szentül meg voltam győződve, hogy egy kilátóval van dolgunk, de kiderült, hogy lakóház! Épp akkor értek haza a tulajék, egy hatalmas kutyussal! Ha Chatsworth-be nem költözhetek, asszem ezzel is beérem :)

Felfedeztünk egy édes kis hóvirág-ágyást, aztán egy újabb meglepetés: az egyik iránymutató nyílon az állt: Robin Hood másfél mérföld :) Gondoltuk ha már Mr Darcyval nem találkoztunk, Robin Hood is megteszi, úgyhogy nekivágtunk, de végül is letértünk az útról, és árkon-bokron-birkákon keresztül elindultunk a közeli faluba, Baslow-ba. Hát, nem találtuk meg... Komolyan, egyszerűen felszívódott. Visszasétáltunk hát, és buszra szálltunk. Fényképes beszámoló itt.

Isteni szerencsénk volt az idővel, itt most éppen szakad az eső, hulla fáradt is vagyok, minden erőmet össze kellett szednem, hogy elmenjek a maratoni kóruspróbára. Holnap indulunk Bristolba turnézni, erre mivel kezdtük a főpróbát? Gyorsan megtanultunk 2 új darabot! Nem mintha a többit tudnánk... Mindegy, az egyik csaj megígérte, hogy hoz holnap vodkát, úgyhogy az alt szólam tuti jól fogja érezni magát :)

Kedden jövünk haza, addig tuti nem jelentkezem, jók legyetek, és a változatosság kedvéért meséljetek ti, azaz lelkesen várom a leveleket, mi újság otthon! :)

Valaki magyarázza meg

Én ezt tényleg nem értem. Nemrég értem haza a fitness klubból, útközben beugrottam a Sparba vásárolgatni, és gondoltam veszek egy cidert (ami amúgy egy isteni finom, kb. sörnyi alkoholtartalmú itóka, lefordítva almabort jelent, de létezik körtés ízesítésben is, újabb rejtély...), na és most következik a lényeg: angoléknál, ha úgymond olyan szerencsés vagy, hogy 25 alattinak nézel ki, akkor be kell bizonyítanod, hogy 18 fölött vagy. Gondoltam no problem, nálam van a magyar személyim, szépen meg is mutattam, mosolyogtam, erre közölték, hogy nem fogadhatják el, csak angol jogsit, vagy útlevelet. Mondom ez az útlevelem. Mondják ez a személyim. Mondom igen, de én ezzel jöttem az országba. Semmi. Mondom beengedtek az országba, most meg nem engednek cidert venni? Semmi. Végül üres kézzel távoztam, és erősen kezdek kételkedni az őslakosság épelméjűségében...

St Patrick's Day

Most ért véget az eddigi egyik legjobb buli az Egde-ben, és annyira fel vagyok még pörögve, úgysem tudnék aludni, hát inkább blogot írok :)

Akit részletesebben érdekel, hogy mi is ez a St Patrick's Day, katt ide.

Az én tapasztalataim pedig:

Minden egy korsó Guiness-szel és egy zöld nyalókával kezdődött :)
(Pontosabban egy órával korábban Mary és egy üveg cider társaságában...)

Vidám ír zenével és traccsolással folytatódott...

...és őrült táncolásba torkollt :)

Én is táncoltam ám!

Ilyen szuper buli volt!

Újabb apróságok

Mostanában nem sok minden történik, vasárnap óta még csak elő se vettem a fényképezőmet... Szóval röviden, címszavakban:

Hétfő

Életem első Március 15-e, amikor iskolába mentem! :) Más említésre méltó nem is történt, ebédre megint forrócsoki-muffint ettem, úgyhogy egyetem után a konditerem felé vettem az irányt, aztán szépen hazamentem, Raikkal megcsináltuk az idősorok házinkat, beszéltem az otthoniakkal, és bezuhantam az ágyba.

Kedd

Korán keltem, kipróbáltam egy újabb fitness órát (LBT névre hallgat, amúgy mezei aerobic óra), és le kell vonnom lassan azt a következtetést, hogy Magyarországgal ellentétben Angliában csak középkorú, pocakos, csúnyácska nőkből válnak fitness edzők (kivéve a Dance Fit tanárt, de ő inkább táncos mint edző...). Bár lehet hogy ez is csak puszta pszichológia, és az angolkák annyira udvariasak, hogy még fitness közben is megajándékoznak azzal az érzéssel, hogy fiatalabb, csinosabb és izmosabb vagy mint az oktató. Imádom :)

Utána fish and chipset ebédeltem az egyetemen, jól megégettem a nyelvem a hallal, még most is fáj... És végre elkezdtem megtanulni a dalszövegeket a koncerttúrnéra.

Aztán... forradalmi pillanat! Részt vettem az első Computational Inference előadásomon, amit elejétől a végéig értettem! :) Hallelujah!

Este Schumann estre mentünk Sabine-vel, egész jó volt, bár nem annyira, mint a korábbi komolyzenei esték. Egy gitáros és egy tenor lépett fel, az első részben számomra teljesen ismeretlen rövid darabokat adtak elő (volt egy világpremier is, egy zeneszerző barátjuk 3 dala, hát... mindenesetre a pasas tipikus zeneszerző-külsejű ipse volt, és erősen emlékeztetett egy gyilkosra a Columbo-ból). Az este legjobb része tagadhatatlanul a ráadás volt, valami menő kis jazz-t nyomtak, a szomikngos énekes zsebre dugott kézzel mászkált a színpadon, nagyon édes volt :)

Whitby and Scarborough

Ma újabb Give It A Go Trip-en vettem részt, a cél ezúttal nem más volt, mint a tengerpart!!! Isteni időnk volt, sütött a nap, de szerencsére még időben észbe kaptam reggel, és mégse a tavaszi kabátkámban indultam útnak, hihetetlen szél fújt a tengernél!

Azt hiszem ennyi képet még nem csináltam egy nap alatt, fényképes élménybeszámolóhoz katt ide. Ízelítőül azért álljon most itt a napi videó-termés:

St Mary's Church, Whitby Abbey

Hullámok Whitby partjainál

Happy Mother's Day!

Akárkit megkérdeztem eddig, mindenki május első vasárnapján ünnepli az Anyák Napját, kivéve persze az angolokat, náluk ma van Mother's Sunday. Hát ha ők, én is így, és ezúttal küldök millió puszit (vagy inkább sárkányt? :) ) minden magyar édesanyának!!!

Tele van hát a város mindenféle hirdetésekkel, minden étterem előrukkolt valami különlegességgel, íme az én személyes kedvenc hirdetésem:

ui: ugye nem felejtettétek el, hogy egyúttal Pí-Napot is ünneplünk ma?! :)

Előhúsvét

Ma délután Charity Eastern Egg Hunt-on (Jótékonysági Húsvéti Tojásvadászat) vettem részt, aminek a lényege: 2 fontot fizetsz, hogy egy órán keresztül rohangálj közparkokban fel-alá kartontojásokat gyűjtve, majd beváltsd őket kb. 20 pennyt érő csokitojáskákra... De a pláne az egészben, hogy közben nagyon jól érzed magad! :)

Én Karennel és Katievel voltam egy csapatban, Choc Soc-os ismerősökkel, végülis nem voltunk nagyon sikeresek, összesen 8 nagytojást találtunk, íme:

És ez volt a jutalom rám eső része:

Igazából még örülhetek, hogy ennyi jutott nekem, tekintve hogy személy szerint én egy tojást sem találtam, de ragyogó napsütésben bóklásztam egy órát, és felfedeztem, mit rejtenek a parkok sötét zugai: a rengeteg óvszeres zacskón kívül találtam munkáskesztyűt, golflabdát, széket, sőt egy bejárati ajtót is! :)

Gyöngyszemek

Matematikus professzoraim mondták:

"Pushkin is a kind of Russian Charles Dickens"

"Don't you understand? But I'm speaking in English!!! (körbenéz) Well, maybe this is the problem..."

"Puskin amolyan orosz Charles Dickens"
"Nem értik? Pedig angolul beszélek!!! (körbenéz) Na jó, talán pont ez a baj..."

Tanulság

Ha tudod, hogy nem szereted az angol party-kat (különösen az úgynevezett Erasmus party-kat), akkor ne fizess 10 fontot azért, hogy ezt újra bebizonyítsd magadnak.

Azt hiszem kitaláltátok, hogy a sikertelen Soyo-kísérlet után tettem még egy próbát, hát nem kellett volna... Mindegy, tanultam belőle, és most már csak ingyenes bulikba vagyok hajlandó menni, amik a Stanage 500 méteres körzetében vannak :)

ui: az már csak hab volt a tortán, hogy nem volt magyar zászlójuk (mert hogy mindenki kapott kis zászlós matricát), úgyhogy Atillával és Somával végig egy elfordított olasz zászlóval táncikáltunk...

u-ui: sajnos a fényképezőmet otthon hagytam, de azért remélem elhiszitek nekem (nem könnyű!), minek voltam szemtanúja. Mint már említettem volt párszor, ezek az angolok nem százasak, de ha bulizásról van szó, abszolút bepörögnek! Nem mást láttam a női mosdóban, mint hajsütő vasat! 1 fontért 2 percig működik neked, hogy mindig tökéletesen nézhess ki! Talán mégis megérte elmenni bulizni :)

Az elején azért még bizakodtunk :)

Úton a sportklubba

Szóval elaludtam. Épp ezért rengeteg időm volt eljutni a fitness óráimra (bizony, többesszám! ma Body Max-en és Dance Fit-en is voltam!), úgyhogy útközben szépen lefotóztam minden érdekeset, hogy megmutathassam Nektek, hol is éldekélek én mostanság (vagy legalábbis miket tartok említésre méltónak a környéken):

A rendőrség. Látjátok milyen biztonságos ez a városka? Mind a két rendőr befér ebbe a kunyhóba :)

Már a közeli pékség is készül a Húsvétra

Mi is legyek Farsangkor?

Hogy lehet egy bárt egy jéghokizó óriáspókkal reklámozni?!

Kinek van szüksége riasztóra, ha van oroszlánja és Gandalfja? :)

Szóval ez volt odafele. Aztán hullafáradtan hazafelé battyogva eszembe jutott, hogy még azt sem láttátok, hol lakom, szóval íme a Stanage:

A piros ellipszisben alszom, a sárgában pedig eszek

Aztán, hogy valami hasznosat is tegyek, szépen kitakarítottam a szobámat, Vele:

Hát nem édes? :)

Most pedig vége a mesének, mennem kell tanulni... Na arról nem akartok képeket látni :)

Gyönyörűség

Elaludtam... És jutalomból végre megcsodálhattam, milyen ha a reggeli (na jó, délelőtti) nap besüt (beözönlik!) az ablakomon:

Sweet Home, Eötvös Coli! :)

Nijinski and the Ballets Russes

A fenti előadásra látogattunk el ma este, hát csoda hogy balettet vártunk? Na hát szépen pofára estünk :) Mint kiderült, a fenti cím egy négykezes zongoraestet takar, a híres balett-táncos, Nijinski emlékére, és szépen eljátszották leghíresebb szerepeinek a zenéjét. De hogy kárpótoljanak minket, kaptunk egy kivonatot, hogy tulajdonképpen mit látnánk, ha a balettet néznénk. Hát nem édes? Utólag azonban nagyon is örültünk neki, mert a zene annyira ütős volt, hogy kár lett volna a figyelmünk töredékét is a táncosoknak szentelni. Asszem ez az új "angol-énem" szereti a komolyzenét :)
(mj. matekosoknak: a második balett Stravinskytől a Petrushka volt, Halász szelleme még itt is kísért...)

A Firth Court díszterme (itt volt a norvég est is, igazán impozáns helyszín koncerteknek, eszembe is jutottak a híres Matematikus Hangversenyek, olyan rossz hogy idén kihagyom...)

Benjamin Frith és takarásban Peter Hill (vagy fordítva...)

Hazafelé menet még gyorsan beugrottunk a Fox and Duckba, ahol épp egy erasmusosokból álló zenekar húzta a talpalávalót! Vagyis inkább félig háttérzenét játszottak, mindenesetre nagyon ügyesek voltak, lehetett számot is kérni, táncikálni is, inni is :) Sajnos fél 12-kor bezárt a pub, de addigra azért sikerült egy-két képet is elkattintanom, csak nektek :)

Flight of the Convicts

Buli vaaan! :)

International Women's Day

Először is köszönöm mindenkinek a köszöntést! :)

Meg is ünnepeltem szépen a nőnapot: ebédelni kivételesen nem az International Food Courtba mentünk, hanem a Fusion nevű éttermébe az egyetemnek, ahol is ingyen triplacsokis muffin járt a forrócsokihoz... Asszem rájöttetek mit ebédeltem ma :)

Az óráim után meg elmentem vásárolni, sikerült is végre hajfestéket vennem, borzasztó hogy mennyire nem tartanak vörös festéket sehol sem, bár ha jobban belegondolok, tényleg nem nagyon látni errefelé vörös nőket... Na mindegy, vettem még szemeteszacsit is, mert hát felállítottunk egy újabb rendszert (kivédeni a takarítónőnk alattomos támadásait), mely szerint március 16-ig én felelek a konyháért. Le is kéne vinnem a szemetet, de inkább reggelre halasztom, mert lusta vagyok :) Meglepően korán zárnak amúgy itt a boltok, úgyhogy még vagy egy órát csak úgy bandukoltam a városban, íme néhány fénykép, csak úgy, időrend és tematika nélkül:

Megtaláltam a porszívó-kölcsönzőt! :)

Újabb tavasz-bizonyíték

Stíluskavalkád

Este a nőnap tiszteletére az egyetem nőegylete különleges előadással rukkolt elő: a Vagina Monológokkal! Lélegzetelállító volt, maga a darab is nagyon jó volt, és néhány csajszi, komolyan mondom profikat megszégyenítő hitelességgel játszott! Néha potyogtak a könnyeink, néha összeszorult a szívünk, volt katarzis, tanulság, minden ami kell! (a "jelmezeiket" különösen imádtam, tökéletesen passzolt minden egyes karakterhez). A vége nagyon sokkoló volt, az egyik utolsó monológ egy megerőszakolt lányról szólt, aztán levetítettek egy rövidfilmet a kongói erőszakellenes női mozgalmakról, majd egy 17 éves lány tanácsait tolmácsolták, hogy élj túl egy kétéves fogvatartást, ahol minden nap megerőszakolnak, és a végén hogy tanuld meg szeretni az így fogant gyermeket. Mikor vége lett, percekig néma csönd volt, aztán tapsvihar, még most is borsózik a hátam ahogy visszagondolok... A bevételt a kongói mozgalom javára ajánlják föl, ahogy elnéztem az embereket, sikerült megtalálniuk a legjobb utat a pénztárcák kinyitásához!

Pillanatkép az előadásról

Röviden a vasárnapról

Ahogy beharangoztam, először is elmentem indiai táncórára. Az ujjaimnak izomláza van, de amúgy nem volt túl izgi, asszem túl sok alapot kell megtanulni egyáltalán ahhoz is hogy megállj, úgyhogy még zene se volt, csak ujj-bizgerálás...

El is kellett jönnöm picit hamarabb, hogy tuti odaérjek időben a kóruspróbára, ami még a szokásosnál is jobb volt! Legalább 4 dalt átvettünk kutyafuttában, hármat majdnem mindenki ismert, azért haladtunk gyorsan, a negyedik meg találjátok ki mi volt! A Siyahamba! (Bocs minden nem Colichorus tagtól...) Befizettem a bristoli utat is, most már tuti ott leszek a turnén, március 20-23, ha minden igaz ez idő alatt 3 koncertet is adunk majd, 3 különböző templomban, nagyon izgatott vagyok, csak még jó sok szöveget meg kell addig tanulnom, mert hát tapsolás és táncolás közben nehézkes lenne tartani a kottát...

Este beültünk egy sörre páran a közeli kocsmába, a Fox and Duckba, és bájosan elcseveréztünk kommunizmusról, meg mindenféle diktatúrákról, szegény kis ausztrál Maggie alig tudta összeszedni az állát, úgy leesett neki :) Amúgy kellemes kis este volt, és nagyon finom cidert ittunk :)

Alex, Atilla (nem helyesírási hiba!) és Maggie

Alex és én

Szombat

Esős reggelre ébredtem, úgyhogy mi mást is tehettem volna, mint hogy elmentem mexikói néptánc órára! Holnap tradicionális indiai táncokat fogok tanulni, kedden orosz balettet nézek, mire hazamegyek, igazi kiművelt világpolgár leszek :) Szóval a táncórám. Közel két órán keresztül ugráltunk, valami őrült ritmusra, az utolsó fél órában hatalmas szoknyában, majd' leszakad a kezem. Készültek képek is ám a próbán, amíg megszerzem őket, érjétek be ezzel:

A kép illusztráció (értsd: a netről loptam :) )

Farkaséhesen értem haza, egyből neki is álltam nagy lelkesen sütni-főzni, pontosabban beraktam a sütőbe a sült krumplit és a halrudacskákat, és pucoltam narancsot :)

Az ünnepi lakoma

Crazy English People

Már régóta meg akarom osztani veletek ezt a felfedezésemet, de elég nehéz úgy lefényképezni a csapot egy tömött öltözőben, hogy ne nézzenek hülyének, úgyhogy ki kellett várnom az alkalmas pillanatot :)

Szóval: komolyan mondom, ezek az angolok nem normálisak. Nem elég nekik, hogy rossz oldalon közlekednek, valami fura hagyománytiszteletből jobban szeretik, ha a hideg és meleg víz nem keveredik, úgyhogy még a legelegánsabb mosdókban is külön csap van nekik, ráadásul a meleg fölé néha odabiggyesztenek még egy "Vigyázz, iszonyú forró!" feliratot is, és bár az illusztráción látható dugó, ez a valóságban nagyon ritkán fordul elő.

Na ezt még meg is emészteném valahogy, de amit a kondi öltözőjében tapasztaltam, amellett nem mehetek el szó nélkül. Hihetetlenül megörültem, mikor megláttam a csapokat, végre egy normális megoldás, de aztán ki is próbáltam. És az öröm tovaszállt.

A bal oldali képen láthatjátok, hogy jön a hideg, a jobb oldalin meg, hogy jön a meleg víz. Szegénykéim lelke csak azért se nyugodott bele, hogy ezek összeérjenek, és csak megoldották, hogy finom langyos víz helyett egyszerre fagyjál meg és szerezzél égési sérüléseket...

ui.: aki ezek után nagyon aggódna értem, ne tegye, megnyugtatásul közlöm, hogy a csap a fürdőszobámban abszolút normális, bár szent meggyőződésem, hogy csak azért, mert az egész épületet erasmusosoknak szánták :)

u-ui.: amúgy nem csak a csapoktól vagyok odáig, kezd elburjánzani bennem valami mosdó-mánia, jártam már vagy 4 egyetemi épületben, néhány koliban, a kondiban, és még nem láttam két egyforma fürdőszobát! Pedig akik ismerik pisilési gyakoriságomat, tudhatják, hogy ez bizony nem kevés mosdót jelent! :) Erősen gondolkodom rajta, hogy fotósorozatot készítek róla, de ettől azért egy hajszál még elválaszt :)