Említettem már, hogy mázlista vagyok? Az időjárás egyszerűen imád engem :) Tegnap reggel ugyanis szakadó esőben indultunk útnak Wales-be, de félúton már hétágról sütött a nap, és kibírta egészen addig, míg hazafelé indulva buszra szálltunk!
Szóval a hiteles krónika: fél 6-kor keltem... Brrr... 7-re már a találkozón voltam, 2 ismerőssel vágtunk neki a túrának, Sabine-vel, az egyik német lakótársammal, és egy francia barátnőmmel, Alice-szel. A buszutat mindannyian végig aludtuk, 10 után valamivel ébredtünk fel Conwy városában, a Conwy Castle lábainál. Walesről tudni kell, hogy közel 3 milliós lakosságára több mint 400 kastély, és 20 millió birka jut! (Ebből már ki lehet következtetni, miből élnek: turizmusból, és birkákból. Utóbbiak amúgy most még többen vannak, tekintve hogy most születtek a kis barikák, nagyon édes kis szőrgombócok, hatalmas színes számokkal a hátukon, amit azért kapnak, hogy ha elkóborolnak, könnyedén vissza lehessen őket paterolni azonos számot viselő anyukájukhoz.)
Conwy-ban csatlakozott hozzánk Dona (remélem jól írom a nevét), a walesi idegenvezetőnk. Vele jártuk körbe a várat, aztán a városfalat, és megnéztük Nagy-Britannia legkisebb lakóházát is!
Rövid ebédszünet után elindultunk a Snowdonia Nemzeti Parkba, de azért még útba ejtettünk egy Elfelejtettemanevét szigetet, egyrészt hogy megcsodálhassuk Wales legszebb függőhídját, másrészt hogy röpke pihenőt tartsunk a világ leghosszabb nevű településén,
Szóval a hiteles krónika: fél 6-kor keltem... Brrr... 7-re már a találkozón voltam, 2 ismerőssel vágtunk neki a túrának, Sabine-vel, az egyik német lakótársammal, és egy francia barátnőmmel, Alice-szel. A buszutat mindannyian végig aludtuk, 10 után valamivel ébredtünk fel Conwy városában, a Conwy Castle lábainál. Walesről tudni kell, hogy közel 3 milliós lakosságára több mint 400 kastély, és 20 millió birka jut! (Ebből már ki lehet következtetni, miből élnek: turizmusból, és birkákból. Utóbbiak amúgy most még többen vannak, tekintve hogy most születtek a kis barikák, nagyon édes kis szőrgombócok, hatalmas színes számokkal a hátukon, amit azért kapnak, hogy ha elkóborolnak, könnyedén vissza lehessen őket paterolni azonos számot viselő anyukájukhoz.)
Conwy-ban csatlakozott hozzánk Dona (remélem jól írom a nevét), a walesi idegenvezetőnk. Vele jártuk körbe a várat, aztán a városfalat, és megnéztük Nagy-Britannia legkisebb lakóházát is!
Rövid ebédszünet után elindultunk a Snowdonia Nemzeti Parkba, de azért még útba ejtettünk egy Elfelejtettemanevét szigetet, egyrészt hogy megcsodálhassuk Wales legszebb függőhídját, másrészt hogy röpke pihenőt tartsunk a világ leghosszabb nevű településén,
Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-n
(angolul: The Church of Mary in the Hollow of the White Hazel near the Fierce Whirlpool and the Church of Tysilio by the Red Cave)
(angolul: The Church of Mary in the Hollow of the White Hazel near the Fierce Whirlpool and the Church of Tysilio by the Red Cave)
Azért nem ez volt ám az eredeti neve, csak a furfangos lakosság szerette volna, ha hozzájuk is mennek turisták, de nincs ott mit megnézni, hát gondolták legyen legalább a neve extra! Nem sokkal később el is terjedt a szokás, hogy utazásaik során az emberek útbaejtették ezt a falut, és szuvenírként őrizték a vonatjegyet, természetesen a falu nevével együtt :)
(Dona szerint hamarosan új testvérvárosa lesz Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllan-tysiliogogogoch-nak, mégpedig a norvég O nevű városka! Hogy egyeseknek milyen bizarr humora van...)
Következő állomásunk a Snowdonia National Park volt, és ha már a neveknél tartottunk, ezt sem véletlenül hívják Snowdonia-nak, tényleg láttunk hatalmas havas hegycsúcsokat! Sajnos nem volt időnk megmászni azokat, de egy rövid sétát tettünk a Llyn Padarn (Padarn-tó) körül, gyönyörű mohás sziklák, vízesések, hétvégi házikók mellett elhaladva, végül megpihenve a tó túloldalán a Quarry Hospital parkjában, közel a palabányákhoz. (Talán nem helyes bányának hívni, inkább kőfejtő, meg feldolgozó egység, ma már bezárták, de régen majdnem mindenki ebből élt, palából épültek a várak, ezt használták a tetőkhöz és a sírokhoz is.)
Snowdonia maradék részét már csak a buszból láttuk, és közben megtudtuk azt is, hogy ezt a térséget tartják a brit hegymászás szülőhazájának, ugyanis itt gyakorlatozott évekig az a brit csapat, akik elsőként mászták meg a Mount Everestet! Gyönyörű környék ám, amolyan igazi vadregényes, hatalmas sziklákkal, patakokkal és őshonos walesi birkákkal tarkítva :) El is határoztuk páran, hogy legközelebb ide jövünk tanulni és bejárjuk mindenestül!
Utolsó állomásunk Betws Y Coed volt, egy bájos kis falucska a hegyek lábánál, és két folyó találkozásánál, kifejezetten turistákra és hegymászókra specializálódva. Sajnálatunkra csak bő félórát tölthettünk el itt, azt is már picit szemerkélő esőben, pusztán egy hídra és egy folyóra volt időm, meg arra, hogy barátságot kössek egy tündéri mókussal :) A mókusok amúgy nagyon szelídek Angliában, simán esznek a kezedből, érdeklődnek, de amint előveszed a fényképeződ, egyből eliszkolnak... Szégyenlősek a drágáim :) Most először sikerült lencsevégre kapnom egyet, megtekinthető itt, az egész napi terméssel együtt, jó szórakozást! :)
(Dona szerint hamarosan új testvérvárosa lesz Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllan-tysiliogogogoch-nak, mégpedig a norvég O nevű városka! Hogy egyeseknek milyen bizarr humora van...)
Következő állomásunk a Snowdonia National Park volt, és ha már a neveknél tartottunk, ezt sem véletlenül hívják Snowdonia-nak, tényleg láttunk hatalmas havas hegycsúcsokat! Sajnos nem volt időnk megmászni azokat, de egy rövid sétát tettünk a Llyn Padarn (Padarn-tó) körül, gyönyörű mohás sziklák, vízesések, hétvégi házikók mellett elhaladva, végül megpihenve a tó túloldalán a Quarry Hospital parkjában, közel a palabányákhoz. (Talán nem helyes bányának hívni, inkább kőfejtő, meg feldolgozó egység, ma már bezárták, de régen majdnem mindenki ebből élt, palából épültek a várak, ezt használták a tetőkhöz és a sírokhoz is.)
Snowdonia maradék részét már csak a buszból láttuk, és közben megtudtuk azt is, hogy ezt a térséget tartják a brit hegymászás szülőhazájának, ugyanis itt gyakorlatozott évekig az a brit csapat, akik elsőként mászták meg a Mount Everestet! Gyönyörű környék ám, amolyan igazi vadregényes, hatalmas sziklákkal, patakokkal és őshonos walesi birkákkal tarkítva :) El is határoztuk páran, hogy legközelebb ide jövünk tanulni és bejárjuk mindenestül!
Utolsó állomásunk Betws Y Coed volt, egy bájos kis falucska a hegyek lábánál, és két folyó találkozásánál, kifejezetten turistákra és hegymászókra specializálódva. Sajnálatunkra csak bő félórát tölthettünk el itt, azt is már picit szemerkélő esőben, pusztán egy hídra és egy folyóra volt időm, meg arra, hogy barátságot kössek egy tündéri mókussal :) A mókusok amúgy nagyon szelídek Angliában, simán esznek a kezedből, érdeklődnek, de amint előveszed a fényképeződ, egyből eliszkolnak... Szégyenlősek a drágáim :) Most először sikerült lencsevégre kapnom egyet, megtekinthető itt, az egész napi terméssel együtt, jó szórakozást! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése