Remélem mindenki tudja miről beszélek! Bizony, ebben a házban lakik Mr Darcy! :)
Rendesen felkészültünk ám a mai napra, tegnap este megnéztük Maryvel a Büszkeség és balítéletek 2005-ös változatát (igaz, mindketten jobban szeretjük a BBC-sorozatot, de az összesen 6 óra, és most csak gyorstalpalóra volt idő).
Napfényes reggelre ébredtünk, egyikünk sem késett a találkozóról (ez tényleg említésre méltó!), szépen elértük a buszt, és félóra bámészkodós utazás után már meg is érkeztünk! Hétágról sütött a nap, úgyhogy úgy döntöttünk, biztos ami biztos először a kertet járjuk végig. Hát ezt látnotok kell, csodagyönyörű és hatalmas a kert, el is határoztuk hogy odaköltözünk :) Van benne sövénylabirintus, szögletes fasor, sziklakert, üvegház, szökőkút, vízesés, tó, patak, hidacska, minden ami kell! Jó sokat mászkáltunk, aztán végre sikerült elszakadni a parktól, és a ház felé vettük az irányt.
Nem sokkal dél után léptünk be, és úgy terveztük, hogy utána (13:05-kor) meghallgatjuk az ingyenes Short Talk-ot a házról és korábbi lakóiról, egy kis történelem, de az épület annyira elvarázsolt minket, hogy az utolsó, 14:05-ös tájékoztatót is lekéstük... Majdnem az egész ház látogatható, ráadásul Deborah Nememlékszemanevére, a jelenlegi Duchess of Devonshire épp most ünnepli a 90. szülinapját, úgyhogy a tiszteletére időszakos kiállítás is van, olyan különlegességekkel, mint a naplója, annál az oldalnál kinyitva, ahol épp elmeséli, 1937-ben hogy kávéztak együtt Hitlerrel...
Nagyon jól meg van csinálva az állandóan látogatható termek sorozata is, majdnem minden szobában kis tájékoztatók vannak kiakasztva, tényleg érdekes infókkal. Így tudtam meg például, hogy ez egyik hálóban látható hatalmas vörös ágy a 6. Duke of Devonshire rendelésére készült, de mire kipróbálhatta volna, meghalt, úgyhogy az ágy egész történetében csak egyszer, 1913-ban aludtak benne, akkor viszont nem kisebb személyiség, mint Queen Mary!
Az étkezőben értük utól az idegenvezetős csoportot, és sutyiban meghallgattuk miket mesél, így tudtuk meg, hogy akkoriban a nők lyukas foga nagyon is vonzó tulajdonság volt, ebből állapították meg ugyanis biztosra az úriemberek, hogy olyan gazdag a hölgyemény, hogy cukorra is futja otthon! Épp ezért, akik bizonygatni akarták, milyen tehetősek, cukorból készült figurákkal díszítették a terített asztalt, és desszertnek azt rágcsálták :) Aztán amikor már nem volt nagy kunszt cukrot szerezni, kínai porcelánra cserélték a figurákat, és azokat kezdték el gyűjteni, aztán meg a legbelső szobában tárolták őket, és nem mutogatták. Fene érti őket. Aztán kitalálták, hogy ananászt termeszteni Angliában iszonyú drága, úgyhogy ráálltak arra, de nem ették meg, hanem tartósították, és néha még a kerítésre is kitették. Újfent fene érti őket.
A ház után a Hunters Towert céloztuk be, ez egy kedves kis épületecske egy dombocska tetején nem messze a parktól, kellemes kis séta volt, és könnyen odataláltunk, aztán jött a meglepetés: én szentül meg voltam győződve, hogy egy kilátóval van dolgunk, de kiderült, hogy lakóház! Épp akkor értek haza a tulajék, egy hatalmas kutyussal! Ha Chatsworth-be nem költözhetek, asszem ezzel is beérem :)
Felfedeztünk egy édes kis hóvirág-ágyást, aztán egy újabb meglepetés: az egyik iránymutató nyílon az állt: Robin Hood másfél mérföld :) Gondoltuk ha már Mr Darcyval nem találkoztunk, Robin Hood is megteszi, úgyhogy nekivágtunk, de végül is letértünk az útról, és árkon-bokron-birkákon keresztül elindultunk a közeli faluba, Baslow-ba. Hát, nem találtuk meg... Komolyan, egyszerűen felszívódott. Visszasétáltunk hát, és buszra szálltunk. Fényképes beszámoló itt.
Isteni szerencsénk volt az idővel, itt most éppen szakad az eső, hulla fáradt is vagyok, minden erőmet össze kellett szednem, hogy elmenjek a maratoni kóruspróbára. Holnap indulunk Bristolba turnézni, erre mivel kezdtük a főpróbát? Gyorsan megtanultunk 2 új darabot! Nem mintha a többit tudnánk... Mindegy, az egyik csaj megígérte, hogy hoz holnap vodkát, úgyhogy az alt szólam tuti jól fogja érezni magát :)
Kedden jövünk haza, addig tuti nem jelentkezem, jók legyetek, és a változatosság kedvéért meséljetek ti, azaz lelkesen várom a leveleket, mi újság otthon! :)
Rendesen felkészültünk ám a mai napra, tegnap este megnéztük Maryvel a Büszkeség és balítéletek 2005-ös változatát (igaz, mindketten jobban szeretjük a BBC-sorozatot, de az összesen 6 óra, és most csak gyorstalpalóra volt idő).
Napfényes reggelre ébredtünk, egyikünk sem késett a találkozóról (ez tényleg említésre méltó!), szépen elértük a buszt, és félóra bámészkodós utazás után már meg is érkeztünk! Hétágról sütött a nap, úgyhogy úgy döntöttünk, biztos ami biztos először a kertet járjuk végig. Hát ezt látnotok kell, csodagyönyörű és hatalmas a kert, el is határoztuk hogy odaköltözünk :) Van benne sövénylabirintus, szögletes fasor, sziklakert, üvegház, szökőkút, vízesés, tó, patak, hidacska, minden ami kell! Jó sokat mászkáltunk, aztán végre sikerült elszakadni a parktól, és a ház felé vettük az irányt.
Nem sokkal dél után léptünk be, és úgy terveztük, hogy utána (13:05-kor) meghallgatjuk az ingyenes Short Talk-ot a házról és korábbi lakóiról, egy kis történelem, de az épület annyira elvarázsolt minket, hogy az utolsó, 14:05-ös tájékoztatót is lekéstük... Majdnem az egész ház látogatható, ráadásul Deborah Nememlékszemanevére, a jelenlegi Duchess of Devonshire épp most ünnepli a 90. szülinapját, úgyhogy a tiszteletére időszakos kiállítás is van, olyan különlegességekkel, mint a naplója, annál az oldalnál kinyitva, ahol épp elmeséli, 1937-ben hogy kávéztak együtt Hitlerrel...
Nagyon jól meg van csinálva az állandóan látogatható termek sorozata is, majdnem minden szobában kis tájékoztatók vannak kiakasztva, tényleg érdekes infókkal. Így tudtam meg például, hogy ez egyik hálóban látható hatalmas vörös ágy a 6. Duke of Devonshire rendelésére készült, de mire kipróbálhatta volna, meghalt, úgyhogy az ágy egész történetében csak egyszer, 1913-ban aludtak benne, akkor viszont nem kisebb személyiség, mint Queen Mary!
Az étkezőben értük utól az idegenvezetős csoportot, és sutyiban meghallgattuk miket mesél, így tudtuk meg, hogy akkoriban a nők lyukas foga nagyon is vonzó tulajdonság volt, ebből állapították meg ugyanis biztosra az úriemberek, hogy olyan gazdag a hölgyemény, hogy cukorra is futja otthon! Épp ezért, akik bizonygatni akarták, milyen tehetősek, cukorból készült figurákkal díszítették a terített asztalt, és desszertnek azt rágcsálták :) Aztán amikor már nem volt nagy kunszt cukrot szerezni, kínai porcelánra cserélték a figurákat, és azokat kezdték el gyűjteni, aztán meg a legbelső szobában tárolták őket, és nem mutogatták. Fene érti őket. Aztán kitalálták, hogy ananászt termeszteni Angliában iszonyú drága, úgyhogy ráálltak arra, de nem ették meg, hanem tartósították, és néha még a kerítésre is kitették. Újfent fene érti őket.
A ház után a Hunters Towert céloztuk be, ez egy kedves kis épületecske egy dombocska tetején nem messze a parktól, kellemes kis séta volt, és könnyen odataláltunk, aztán jött a meglepetés: én szentül meg voltam győződve, hogy egy kilátóval van dolgunk, de kiderült, hogy lakóház! Épp akkor értek haza a tulajék, egy hatalmas kutyussal! Ha Chatsworth-be nem költözhetek, asszem ezzel is beérem :)
Felfedeztünk egy édes kis hóvirág-ágyást, aztán egy újabb meglepetés: az egyik iránymutató nyílon az állt: Robin Hood másfél mérföld :) Gondoltuk ha már Mr Darcyval nem találkoztunk, Robin Hood is megteszi, úgyhogy nekivágtunk, de végül is letértünk az útról, és árkon-bokron-birkákon keresztül elindultunk a közeli faluba, Baslow-ba. Hát, nem találtuk meg... Komolyan, egyszerűen felszívódott. Visszasétáltunk hát, és buszra szálltunk. Fényképes beszámoló itt.
Isteni szerencsénk volt az idővel, itt most éppen szakad az eső, hulla fáradt is vagyok, minden erőmet össze kellett szednem, hogy elmenjek a maratoni kóruspróbára. Holnap indulunk Bristolba turnézni, erre mivel kezdtük a főpróbát? Gyorsan megtanultunk 2 új darabot! Nem mintha a többit tudnánk... Mindegy, az egyik csaj megígérte, hogy hoz holnap vodkát, úgyhogy az alt szólam tuti jól fogja érezni magát :)
Kedden jövünk haza, addig tuti nem jelentkezem, jók legyetek, és a változatosság kedvéért meséljetek ti, azaz lelkesen várom a leveleket, mi újság otthon! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése