Leesett a hó!

Háttérben a kollégium, ahol lakom

Lazy Weekend

Szombaton nagyot aludtunk, és míg házigazdám, Santa férje vadászni ment, Santával és az anyósával, Nárcisszal elindultunk kutyát sétáltatni a közeli erdőbe. Feltett szándékom volt, hogy lefotózom a kutyákat, de amint kiszabadultak az autóból, mint az őröltek rohangáltak ide-oda, az első 20 kép kábé így nézett ki:

 Fero száguld

Rūža suhan

Úgyhogy egy időre feladtam, és inkább a természetet próbáltam lencsevégre kapni, azon belül is a gombákat, amik tényleg gombamódra szaporodtak mindenütt:

Bő egy óra múlva már a kutyusok is lehiggadtak valamelyest, és büszkén mutogatták frissen szerzett botjaikat:

 

Rūža kifejezetten emlékeztetett Csutira, ahogy ezzel az óriási ággal küzdött :)

 Ahogy közeledtünk a tóhoz, fel-feltünedeztek a hód-nyomok

és persze a buzogányok

 

Aztán elértük a tavat is,

a két idióta legnagyobb örömére :)

 Jól kihancúrozták magukat a tóban

Készen az indulásra

Ahogy hazaértünk, Santa és Nárcisz lepihentek, én pedig bevetettem magam a konyhába, és röpke két óra múlva már az asztalon is gőzölgött az isteni finom rakott krumpli :) Házigazdáimnak is nagyon ízlett, azt hiszem sikerült megalapoznom a magyar konyha jó hírét :)

Bár eredetileg kora délutánt ígértem, végül csak 5 körül tudtam csatlakozni a többi asszisztenshez, Marionhoz és Ramonához, akik a délutánt egy múzeumban fagyoskodva töltötték (állítólag nem volt fűtés az épületben...), úgyhogy én nem is bántam, hogy csak a kávézás részre értem oda :) Pár órát ücsörögtünk egy hangulatos kis helyen, pletykáltunk, a következő balett-látogatást tervezgettük, majd amikor Ramonának indult a busza, mi is hazamentünk. 

Otthon fagyi és bor várt vacsorára (megfigyelésem szerint a lettek bármilyen alkalomra és időjárás mellett képesek fagyit enni, még az iskolai menzán is lehet kimérős, gömb fagyit kapni), aztán Santával beszélgettünk és Shreket és Harry Pottert néztünk lettül. Ezt nevezem tökéletes estének!

Vasárnap lustálkodtunk egy nagyot, aztán Santával és Dainis-szal terepjáróba pattantunk, hogy tűzifát hozzunk a nyaralójukból, Stelpéből. Én legalábbis nyaralóra számítottam, a valóságban egy farm a semmi kellős közepén, terepjáróra pedig az oda vezető út minősége miatt volt szükség... Santa büszkén vezetett körbe a birtokukon (ami közel 10 hektár!)

 A pince és a csűr

 A lakóházikó

 Új szerzeményük, a traktor :) Háttérben a faraktárral

Az egyik tavuk, jobb oldalon a kis tákolmány egy szaunával egybekötött húsfüstölő

Persze itt is szorgoskodnak a hódok :)

Őszi színek a parton

Őszi színek az avarban

 Lettországban most volt a Mindenszenteknek megfelelő ünnep, 

így néhány temetőbe is ellátogattunk mécsest gyújtani

Régi temető, közel száz éves sírokkal

Következő állomásunk Skaistkalne volt, Santa szülővárosa, vasárnapi ebédre voltunk hivatalosak. Mivel a városka pont a lett-litván határ mellett fekszik, természetesen átugrottunk a szomszéd országba :)

 Balra Litvánia, jobbra Lettország :)

A határ a folyó közepén, vagyis a híd felénél halad, mindössze ez a rozsdás táblácska mutatja, hogy új országba értél, határőröknek évek óta nyomát sem látni

 Egyszerre két országban :)

Kiadós kajálás után újra autóba pattantunk, ezúttal már négyesben, Santa anyukáját is vittük Rigába, este koncertre készült Dainis anyukájával, Nárcisszal. Bár a beszélgetés lettül folyt, 1-2 mondatot sikerült elcsípnem, és ilyenkor bizony marha büszke voltam magamra :)

Már bőven sötétben értünk haza, és röpke ejtőzés után indulnom is kellett, hogy elcsípjem a vonatomat, és visszatérjek Liepajába, a dolgos hétköznapokba.

Búcsúkép: karácsonyi díszbe öltözött főpályaudvar Rigában

Don Quixote

Péntek este néhány Comenius asszisztens társaságában ellátogattunk az Állami Operába, Rigába, a Don Quixote balett előadásra. Előtte együtt kávéztunk, utána együtt iszogattunk (találtunk egy helyet, ahol csapolt cidert is lehet kapni!), szóval klassz kis este volt :)

 

 

Hungarian Flag Feedback

Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy a diákok, tanárok, szülők legalább egy-két információmorzsával gazdagodjanak Magyarországról, ha már itt vagyok, és mindenféle tanítási módszerekkel is szeretnék kísérletezni, így jött a Hungarian Flag Feedback ötlet.

Jelentést adtam a zászlónk színeinek, az alábbi módon:

Azaz a piros azt jelenti, segítséget kérnek, nem értik az anyagot vagy a feladatot, a fehér amolyan tartózkodás, vagy egyszerűen csak hagyjam őket békén, mert fáradtak, a zöld pedig azt, hogy mindent értenek, meg tudják csinálni a feladatot önállóan, nem kérnek segítséget.

Ezután legyártottam vagy negyven lapocskát minden színből:

és mutatós kis hármasokba kötöttem őket:

Minden óra elején minden diák kap egy ilyen hármast, és az óra folyamán ezzel tudják jelezni, mennyire követik az órát, önálló munkánál pedig, hogy kérnek-e segítséget.

Egyelőre népszerűnek és hatékonynak tűnik a módszer, és biztos lehetek benne, hogy minden diákom álmából ébresztve is fújni fogja a magyar lobogó színeit :)

Karosta - harmadszorra

Reggel csodálatos látvány fogadott, ahogy kinéztem az ablakon:

Hosszú idő után végre eltűnt a köd, és kibukkant a nap! :)

A folyosóra lépve csak tovább nőtt a bizakodásom:

Balra nézve, jobbra nézve

Nem is maradhattam hát a négy fal között, gyors reggeli után biciklire pattantam, és újra próbálkoztam Karosta meghódításával.

Új szerzeményem, egy ócska rózsaszín drótszamár :)

Idáig jutottam legutóbb is, a cél tehát az Északi Hullámtörő!

(jobb alsó sarokban egy madár a hullámok átugrálásával foglalatoskodott nagy bőszen :D )

Első közös képünk :)

A hullámtörőhöz menet találkoztam egy pasassal, aki mezítláb futott a tengerparton! Bizisten!

Igazi mediterrán hatás :)

A helyiek kicsit feldobták a hullámtörőt

A Hullámtörő - a túloldalán tényleg sokkal nagyobbak a hullámok!

Betoncsonkakúpok madárral

Egy idő után biciklivel járhatatlannak ítéltem a hullámtörőt,
pedig menő lett volna 1.8 km-re bebicajozni a tengerbe...

Tovább indultam északnak, ahol állítólag érdemes megnézni a régi erőd maradványait

A homok kissé süppedt, megszenvedtünk mire célba értünk

Itt már lehetett sejteni, mi is lesz a nagy látványosság

A régi erőd darabjai valahogy beleestek a tengerbe, és egész egyszerűen ott hagyták őket

Romok mindenütt

Magányosan, tükröződve

Lépcső vezet sehonnan sehova

Az "épen" maradt épületdarabok

Hű társam kissé távolabbról szemlélte, amíg mindent jól megmásztam

Miután kiborzongtam magam (a napsütés ellenére is kissé nyomasztó a hely), megint északnak indultam, hogy egy másik erőd-szakaszt is szemügyre vegyek. Útközben pedig a hullámok homokba rajzolt mintáit csodáltam (és persze fotóztam)

 A következő adag rom, szélerőművel

Itt a darabok nem árválkodtak a tengerben, inkább még épp csak letörtek, cserébe viszont hatalmasak voltak (csak hogy érezzétek az arányokat, én is belemásztam a képbe)

Búcsúzóul, csak úgy