The Key to Life

Krakkó Magdával

Miután hétfő reggel búcsút vettem Tortugától és Martinától, Krakkó felé vettem az irányt, hogy meglátogassam lengyel barátnőmet, Magdát. Miután párszor füstölt a mozdony útközben, egy órás késéssel értünk Katowicébe, ennek megfelelően persze nem értük el a csatlakozást, de legalább megismerkedtem egy tündéri ausztrál lánnyal, és együtt szenvedtük el a megpróbáltatásokat, amit a lengyel vasút tartogatott számunkra. (tudom, hihetetlenül hangzik, de meg kell becsülni a MÁV-ot!) Végül 2 és fél órás késéssel beestem Krakkóba, összeszedtem Magdát az állomáson, berendezkedtünk a hostelben, és röpke városnéző séta után eltettük magunkat másnapra.

Kedden szemerkélő esőre ébredtünk, legalább kipróbálhattam új szerzeményet, egy menő kis esőkabátot, amit még Nymburkban turkáltam. Először a várat jártuk be, engem különösen a katedrális, és a hozzá tartozó múzeum nyűgözött le. Persze minden tele van II.János Pál pápával, még pápa-emlékérem automatát is találtunk :)

Farkaséhesen hagytuk el a Wawel Castle-t, és a főtér felé beültünk az első étterembe, ami igazi lengyel kaját kínált. Fura egy hely volt, lenn egy pincében, rajtunk kívül senki, de végül is nagyon finomat ettünk, és a nem kevésbé fura tulajnő érdekes sztorikkal traktált minket. Kávé után újrakezdtük a városnézést, sorra járva a templomokat és szuvenírboltokat, vacsora gyanánt pedig a híres étterembe, a Wierzynekbe mentünk sütizni :) Az estét youtube-partyval és hajnalig tartó beszélgetéssel töltöttük, és kiderítettük, hogy Magda kedvenc magyar együttese a Ghymes, legalábbis a kábé kéttucatnyi közül, akiket a szomszédok nagy örömére meghallgattunk :)

Szerda reggel összecuccoltunk, kijelentkeztünk, de a bőröndöket hátrahagytuk, és immár napsütésben vetettük bele magunkat Krakkóba. Ezúttal a híres Jagello Egyetem, az Old Town Square, a földalatti múzeum és a zsidó negyed volt a cél, persze néhány újabb templommal megspékelve. Estére hulla fáradtan vonszoltuk ki magunkat az állomásra, könnyes búcsút vettünk: Magda Poznan felé indult, én pedig röpke 10 és fél órás éjszakai vonaton és Bohumín állomáson való gyötrődés után újra Magyarországon voltam.

Fényképek itt.

Grillparty

Ma délutánra grillparty meghívásom volt Evától, aki egy Nymburkhoz közeli faluban, Vsechlapy-ban lakik, egy csinos kis házban, gyönyörű kerttel, kedves családdal, egy kutyussal és egy cicussal.

Eva és Sally

Nővérke és Matej

Azért hogy az idillt megtörjük, az anyuka csak oroszul, az apuka és a nővér picit angolul, Eva pedig picit németül tud csehen kívül, szóval izgalmas és szótárlapozgatásban gazdag este volt, amiről azért persze degeszre tömve távoztam :)

Michael, a főszakács

A vacsorám

Michael pedig megígértette velem, hogy ha tavasszal meglátogatom őket, mindenképp fogunk bicajozni, abszintot inni és kártyázni, remélem semmiképp sem az abszinttal kezdve a sort :)

Podebrady Special School

Ma a közeli Podebrady-ban lévő fogyatékosokkal foglalkozó iskolát látogattuk, immár másodjára, múlt héten volt a suli bemutatása, és ma kipróbálhattuk magunkat. Helyes kis épület, remek felszereltséggel és elhivatott tanárokkal, nagyon jól éreztem magam. Előző alkalommal Martina is elkísért minket, mielőtt megszülettek a gyerekei, itt tanított, sőt egy részét a terápiáknak ő fejlesztette ki, például Pavellel együtt a trambulin-terápiát :)

Sokféle különböző osztály van, körülbelül 30 tanár és 100 diák, mindenféle mentális, és esetleg pluszba testi fogyatékos. Jártunk autista, kisegítő, fejlesztő, mindenféle osztályban, most pedig választhattunk hol töltjük a napot, én a török lányokkal az autista kisgyerekeket (kb 6-7 évesek) választottam, és lelkesen tanulmányoztam őket. Tapasztalatok viszont csak legközelebb, mert leragad a szemem...

Nymburk Revisited - part 2

A mai napon folytattuk a központ Tortuga nevezetű épületének csinosítgatását. Miután múlt héten alaposan kitakarítottunk, ablakot mostunk, röplabdapályát és trambulinokat építettünk, már csak simítgatások maradtak hátra, egy kis gyomlálás, az Art Room rendbetétele, a legszerencsésebbek pedig kerámiafigurákat gyártottak, amik eladásából csinos kis summára számít a főnök. Én az Art Roomba lettem beosztva, filceket szortíroztunk, celluxokat és nyomdákat címkéztünk, és bár mindez idillinek és békésnek hangzik, a délutánt szédüléssel ágyban töltöttem, miután az egyik felső polc leszakadás közben úgy döntött hogy a fejemen szeretne landolni... Nyomot nem hagyott, és azon kívül hogy ki kellett hagynom az ukrán ebédet, most már semmi bajom. Szerencsére azért a finomságokból sem maradtam ki teljesen, épp most fejeztük be az amerikai csirkeszárnyból és kínai üvegtésztából álló vacsoránkat, amihez jizbicei gyártású almalé dukált, hamarosan pedig német filmest következik, a Goodbye, Lenin-t fogjuk nézni. Nemzetközi tábor, én így szeretlek :)

Trip to Prague

Meséltem, hogy tegnap nyílt nap volt, ugye? Egy kis háttérinfót azért még elárulok: az épület az egyik helyi cserkészcsapaté, a Center for All csak bérli vagy fenntartásért és takarításért használhatja, nem tom melyik. A lényeg, hogy időről időre cserkészek lepik el a házat, a mostani nyílt napot is ők rendezték, aminek eredményeképp ma reggel kb 100 éves volt cserkészek özönlötték el a házat, és fényképet készítettek rólunk reggelizés közben, amit az idei évkönyvbe is betesznek, mert még sose volt egyszerre ennyi külföldi az épületben :)

Reggeli és fényképezkedés után Prága felé vettük az irányt. Szokásos Óváros tér és óra-bámulás után megelégeltem a csigatempót, meg hogy folyton a török lányokra kell várni, így egyedül indultam utamra, és nagyon klassz napot töltöttem a cseh fővárosban, ragyogó napsütésben. Nézzük címszavakban, mit is csináltam:
- voltam bazárban, ahol mint utolsó darab, harmadáron jutottam egy gyönyörűséges Mucha puzzle-höz, hurrá! :)- voltam Mucha kiállításon, nem a múzeumban, mint mikor Oslóba mentem, ez másik, és legalább olyan érdekes, csak sajnos az angol feliratokra nem fordítottak túl nagy figyelmet...
- bámultam hihetetlen tömeget, akik az Óváros téren gyűltek össze, megemlékezni a napokban repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt cseh jégkorongosokról,
- láttam 1-2 lézengő embert és hatalmas amerikai zászlókat a 9/11 megemlékezéseken,
- aztán mivel fűben fetrengeni támadt kedvem, célba vettem egy bájos kis szigetet, ami Střelecký ostrov névre hallgat. Mikor odaértem, kiderült hogy The Tap Tap koncert van, ami nem más, mint egy részben fogyatékosokból álló cseh együttes, főleg ütőshangszerekkel zenéltek, és tényleg jól nyomták, jó kis hangulat volt :) Ti is belekóstolhattok, itt.

- vonathoz menet csuda klassz graffitit láttam:Fényképezőm nem volt, a képet erről a fantasztikus blogról loptam: http://moebiustripper.blogspot.com/

Hazaérve még futni is maradt egy kis erőm, hiába, készülni kell Ljubljanára... Ma a japán csajok főztek, isteni mizo levest, szusit, és borzasztó nattót ettünk, utóbbiról mindenképp mutatok majd fotókat, amint sikerül csórni a többiektől :)

Nymburk Revisited - part 1

A júliusi élményeken felbuzdulva újabb építőtáborba jelentkeztem, ezúttal is Nymburkba (Csehország), a Centrum pro Vsechny (Center for All) intézménybe. Augusztus 31 óta itt vagyok, ma volt eddig a legfontosabb napunk, a Day of Open Doors, azaz hivatalosan is megkezdődött az új tanév. A központ délutáni és hétvégi szabadidős programokat szervez egészséges és fogyatékos gyerekeknek, fiataloknak, valamint megpróbálja összehozni a város kismamáit. Idén új projekt is indult, óvoda az éppen 3 éves piciknek, akik óvodai férőhelyre várnak. Tegnap, míg a többiek Loucenbe kirándultak, én dadust játszottam, és cseh állatneveket tanultam az egyik kislánnyal :) Séta közben pedig megtudtam, hogy a házas csigát meg szabad fogni, a meztelen csigát viszont nem. Csupa fontos információ :)

Bővebb infó, sajnos csak csehül, a központ honlapján: http://www.centrumprovsechny.cz/