2011. szeptember 22., csütörtök

Krakkó Magdával

Miután hétfő reggel búcsút vettem Tortugától és Martinától, Krakkó felé vettem az irányt, hogy meglátogassam lengyel barátnőmet, Magdát. Miután párszor füstölt a mozdony útközben, egy órás késéssel értünk Katowicébe, ennek megfelelően persze nem értük el a csatlakozást, de legalább megismerkedtem egy tündéri ausztrál lánnyal, és együtt szenvedtük el a megpróbáltatásokat, amit a lengyel vasút tartogatott számunkra. (tudom, hihetetlenül hangzik, de meg kell becsülni a MÁV-ot!) Végül 2 és fél órás késéssel beestem Krakkóba, összeszedtem Magdát az állomáson, berendezkedtünk a hostelben, és röpke városnéző séta után eltettük magunkat másnapra.

Kedden szemerkélő esőre ébredtünk, legalább kipróbálhattam új szerzeményet, egy menő kis esőkabátot, amit még Nymburkban turkáltam. Először a várat jártuk be, engem különösen a katedrális, és a hozzá tartozó múzeum nyűgözött le. Persze minden tele van II.János Pál pápával, még pápa-emlékérem automatát is találtunk :)

Farkaséhesen hagytuk el a Wawel Castle-t, és a főtér felé beültünk az első étterembe, ami igazi lengyel kaját kínált. Fura egy hely volt, lenn egy pincében, rajtunk kívül senki, de végül is nagyon finomat ettünk, és a nem kevésbé fura tulajnő érdekes sztorikkal traktált minket. Kávé után újrakezdtük a városnézést, sorra járva a templomokat és szuvenírboltokat, vacsora gyanánt pedig a híres étterembe, a Wierzynekbe mentünk sütizni :) Az estét youtube-partyval és hajnalig tartó beszélgetéssel töltöttük, és kiderítettük, hogy Magda kedvenc magyar együttese a Ghymes, legalábbis a kábé kéttucatnyi közül, akiket a szomszédok nagy örömére meghallgattunk :)

Szerda reggel összecuccoltunk, kijelentkeztünk, de a bőröndöket hátrahagytuk, és immár napsütésben vetettük bele magunkat Krakkóba. Ezúttal a híres Jagello Egyetem, az Old Town Square, a földalatti múzeum és a zsidó negyed volt a cél, persze néhány újabb templommal megspékelve. Estére hulla fáradtan vonszoltuk ki magunkat az állomásra, könnyes búcsút vettünk: Magda Poznan felé indult, én pedig röpke 10 és fél órás éjszakai vonaton és Bohumín állomáson való gyötrődés után újra Magyarországon voltam.

Fényképek itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése