Matekos nosztalgia Fonyódon

Évek óta nem voltam már matekos nyaraláson, szívmelengető volt hát újra Fonyódon lenni :)

 A hétfő este sztárja, a Tatratea!!! :)

A keddi borús napot Citadellázással vészeltük át

 Este azért a csapat egy része nekivágott a sétánynak

Naplementét nézni :)

Volt még (Csimby jóvoltából) igazi olasz carbonara-főzés, függönyleszakadás, délutáni szunyóka, fagyizás, és öt évvel ezelőtti mutogatós-cetliket is találtunk - mindig jó Fonyódon! Szerdára pedig a Nap is kisütött, így bepótolhattuk az elhalasztott kirándulást Badacsonyba.

 Elindultunk

 Ott a cél a túloldalon

 Fonyódi kikötő

 Visszanézve a túlpartról

Kis csapatunk útra készen :)

 Mindig jó szőlőültetvényt látni :)

 :)

 Rózsakő - van valami legenda hogy mi történik ha ketten háttal a Balatonnak ráülnek, 

de Dóriék nem emlékeztek hogy pontosan mi, úgyhogy inkább nem kockáztattunk...

 Még mindig szeretem a turistajelzéseket

 Most már a kilátóba tartunk

 Az előörs, Tamás és Dóri

 És a fotósok, Juli és jómagam

 Felértünk

 És persze fel is másztunk!

Csajok a csúcson :)

 Balaton, az örök szerelem

 A rendelésünk Dóriék kedvenc borozójában

 Megérdemelt lakoma - lángos rozéfröccsel

 Búcsú Badacsonytól

Visszahajóztunk Fonyódra, felcaplattunk a házba, aztán csomagokkal együtt vissza az állomásra és ügyesen el is értük a Balaton Expresszt - két játék Citadellával később pedig már Budapesten is voltunk.

CPV 10 :)

Karlštejnből Nymburkba vezetett az utam, hogy csatlakozzak a 7. workcamp-emhez a központban! :) Valami áramhiba miatt az egész bagázs Loučeňben, egy közeli falucskában aludt a tornateremben, még szerencse hogy miután letettük a gyerekeket az asszisztensekkel elmentünk a falu kocsmájába - néhány Frisco mindig segít hogy a kemény földön is jól aludjon az ember :)

Péntek reggel visszasétáltunk a táborba (ami kalandosabb ám mint hangzik, mielőtt megérkeztem három napig esett az eső, mi meg földúton jöttünk vagy 8 kerekesszékkel!), ebédeltünk egyet, majd a csendespihenőt kihasználva én még elsétáltam a kedvenc tavamhoz.

Útközben

Kacsák társaságában ücsörögtem, olvasgattam

Délutánra mindenki visszatért a Vadnyugatra :)

Egyik kedvenc nemzetközi önkéntesemmel, a lengyel Joannával

Egész este a kaszinóban gürcöltünk :)

Aztán régi-új barátokkal mulattunk :D

A központ (Centrum Pro Všechny) idén 10 éves, szombaton ez alkalomból jótékonysági koncertsorozatot tartottak, így az egész délelőttünk takarítással, készülődéssel telt, és persze a heti projekt, a mandalák befejezésével, hogy tuti kész legyenek a vásárra:

Az enyém a világoskék hátterű, apró piros ponttal a közepén

Miután ebédre legyártottunk több száz palacsintát, háromkor indulhatott is a móka, a kedvenc kis kamasz-metál bandámmal :)

 Nagy buli volt!

Zuzka rajongása új tárgyával, Tomáš Holannal

Én pedig metálrajongó lettem...

Közben Martinától kaptam új pólót, a kerek évfordulóra készült

A szívben a központ elmúlt tíz évének jelentősebb asszisztensei vannak, köztük én is!!!

Itt pedig a táborvezetővel, Denise-szel feszítünk büszkén

Megható pillanat - Kuba három számot is együtt énekelhetett a kedvenc együttesével!

Vacsorára persze tábortüzes sütögetés volt, majd egy utolsó, harmadik koncert. Mire végeztünk, és Tomášsal ágyba-sátorba raktuk Zuzkát, már csak búcsúzkodni volt erőm - ami persze 5 év után nem könnyű, és hátha nem is végleges... Éjszaka még utoljára rácsodálkoztam a gyönyörű jizbicei csillagos égre, aztán hajnalban Lenka kivitt a nymburki állomásra, és elindultam haza. CPV, én így szeretlek!

Hrad Karlštejn

Az utóbbi pár évben jópár cseh kastélyt sikerült meghódítani, legutóbb Anyuékkal tettünk egy nagy túrát tavaly augusztusban, de az egyik Prágához legközelebbi valahogy eddig csak kimaradt. No ideje volt bepótolni :)

Már szerdán megérkeztem Prágába de az esős délutánt átaludtam a hostelben, csak sötétedéskor bújtam ki járni egyet, még a Károly-hídon is átsétáltam, aztán hazafelé csokival töltött kürtöskalácsot vacsoráztam :)

Szóval csütörtökön némi vasútállomás-káosz után eljutottam Karlštejnbe, egy cuki kisvárosba egy középkori erődítménnyel:

Madártávlat, ezen jól látszik hogy tornyosul a vár a városra

 A vasútállomásról jó fél óra séta, szerencsére irányjelzéssel

 Ezek legszebbike

Sétáltam az utcákon, találkoztam lovakkal,

 horgolt Kisvakonddal,

és egy szögesdrótos kerítésen ücsörögve palacsintát reggeliztem :)

 Közeledek

Már a lépcsőkön járok

A késés miatt csak egy idegenvezetős útvonalra volt időm, azért mégiscsak a leghosszabbat, a hármasat választottam, aminek az elején gyönyörű festményeken keresztül ismerkedtünk a vár történelmével,

A végén pedig a vár büszkeségét, egy csupaarany kápolnát is megcsodálhattunk, a falon a szentek között még a mi István királyunk is ott volt! Bár eredetileg a cseh koronaékszerek méltó helyének szánták, azok ma már sajna Prágában vannak...

Ebédre pedig mi mást is rendelhettem volna, mint hermelínt és egy jó pofa sört? :)

Liechtenstein!!!

Hát igen, mit csináljon az ember ha épp munkanélküli lesz... Megvan! Látogassa meg Zürichben élő barátait, immár hatodjára :)

Péntek

A rémisztgetések ellenére simán fölfértem a reggeli gépre (Ágicának hála ugyanis most is stand-by utaztam), és némi késést összeszedve érkeztem Zürich Airportra, ahol fent nevezett nőszemély várt, bevásároltunk, és már robogtunk is Thalwillbe. Azt hiszem nem véletlenül küldte át nekem utólag ezt a képet:

Na ja, szóval ebédeltünk, aztán elvonultunk aludni. Valami furcsa módon amúgy mindig hihetetlen mázlim van az időjárással, most is a Zürichsee partjára mentünk ébredés után, napozni, úszkálni, és bevárni az embert. A naplementét és a csillagokat aztán az erkélyen néztük, melegszendvics, borozás és barchobatörténet-mesélés társaságában :D

Szombat

Újabb dögmeleg nap, nem is sikerült időben kelni, de aztán csak összeszedtük magunkat, Győző hozott kocsit és irány Liechtenstein! Ahhoz képest hogy önálló ország, csak az utolsó pillanatban van kitáblázva, és azt is csak onnan tudod hogy ott vagy, hogy átkeltél a Rajnán. De azért újabb ország, és ezzel meg is van a:

Harmincadik országom!!! :D

Itt a közepe

 A többiek másnak örültek ;)

 Fagyiztunk, megejtettük a képeslapvásárlást,

aztán megláttuk a következő célt:

Pofás kis váracska, de sajnos bemenni nem lehetett :(

Ezzel ki is pipáltuk a fővárost, Vaduzt, és tovább indultunk kirándulni Malbunba. Megküzdöttünk ugyan a parkolással, de szerencsére mindenki a 19. Szamárfesztiválra ment, így sorbaállás nélkül libeghettünk is fölfelé:

 Csííííz

Nem gyerekjáték a libegő!

Fölértünk - azon a kis kacskaringóson fogunk végigsétálni

Ma nem tűnt olyan furának a napenergiát gyűjteni

 A teheneken túl az már Ausztria!

(másik irányba nézve amúgy Liechtenstein és fölötte Svájc látszik,
nagyon menő egy hegygerinc ez)

 :)

 Nem mintha el lehetne tévedni, de azért van turistajelzés, biztos ami biztos :)

 Apróságok

 Páran a fellegekbe vágytak

 Az elmaradhatatlan csoportkép

 Útjelzés

 Harmónia

Sziklák

 Itt pedig már a cél

 Búcsú Ausztriától

 Állatbarát turistaház :)

 Lefelé

 És egy sokkal sikeresebb szelfi :)

Parti van Malbunban!

És denevérházikó :)

Azért még csak benéztünk az Eselfest-re, és cuki szamármintás terítős asztalnál kolbászt falatoztunk (ami azért remélhetőleg nem csacsiból volt...). Az egésznek volt valami német karneválhangulata, fél óra elég is volt belőle ;)

A napnak viszont még nincs vége, és a Nap is sütött rendesen, így csobbanóhely után néztünk, és végül a Caumasee-re esett a választás. Másfél óra alatt oda is értünk, a parkolóban átvedlettünk és már sétálunk is a tóhoz:

 

 És akkor jöjjön a tó, tádámmm:

 

 

 Látjátok azt a kis sziklát a pici sziget mellett? Ott néztük a naplementét :)

 Siklunk lefelé

 A teraszról (ahol amúgy épp lagzi zajlott!)

 Ez is csak Svájc lehet: a vízibiciklik, kenuk csak úgy szabadon elvihetők

 Kalimpálnak, amíg épp a hideg vízzel küzdenek :)

A Nap aztán lement, mi visszasétáltunk a kocsihoz, hazamentünk és ágyba zuhantunk. Jó nap volt :)

Vasárnap

No ma azért már nem sütött hét ágról, de csak leteszteltük az új strandot, grilleztünk a konyhában, Vizes VB-t és Agymenőket néztünk, majd másnapig beszélgettünk. Amikor nekem persze 5-kor kellett kelnem hogy elérjem a hajnali gépet haza, de nem panaszkodom mert elcsíptem az utolsó ülőhelyet :) Ja, és máskor is jövök!!!