Egy punnyadós, ugyanakkor eseménydús hétvége után (Alison barátai sorban bukkantak fel nálunk és töltöttek órákat a teraszon a közelgő koncertekre/fesztiválokra alapozva, és a szülinapi vacsorám közel 20 kiló csomagolt maradékát fogyasztva - egyikük odáig ment, hogy a kezemet is megkérte, csak beköltözhessen Olga néni házába és minden nap a rántott csirkéjét ehesse :) ) hétfőn aktivitásra szántam el magam, és míg Alison munkába, én kirándulni mentem.
Némi kavarodás után reggel kirakott az Adelaide-től olyan 20 percre lévő Mt Lofty-nál, ahonnan egész pofás kis kilátás nyílik a városra:
És valami rejtélyes oknál fogva még világítótornya is van:
Innen többféle túraútvonal indul lefelé, én a Cleland Park felé vezetőt választottam, hogy koalákat simogathassak és kengurukat etethessek - ha tudtam volna mi minden vár még rám, biztos jobban sietek, de így legalább útközben is fotóztam :)
Fák, fák mindenütt
És persze (nem is olyan túl) régi bozóttüzek emlékeztetői
Élet vs. Halál
Már nagyon közel a cél
Megérkeztem :)
Alig hogy jegyet váltottam, kérdezi a pénztáros néni, hogy szeretem-e a hüllőket. Mondom nagyon. Mondja hogy akkor jókor jöttem, mert épp most alakítják ki a hüllősimogató sarkot, ahol majd jó sok pénzért fényképezkedni lehet kígyókkal, de mivel épp segítségre van szükségük a fények beállításához, ezért ingyen részt lehet venni és saját géppel is ellőni egy-két képet! Mondanom sem kell, egy percen belül ott voltam, és ezt a cuki gyönyörűséget kaptam a tenyerembe:
Pici ugyan, de nagyon kis erős, és csikis ahogy tekereg :)
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni gyenge idegzetű családtagjaimtól,
de a történet meséléséhez kellettek a képek...
Ha már egyszer a hüllőházban voltam, először ezt vettem alaposan szemügyre, és bizony rá kell jönnöm újra és újra, hogy én kifejezetten megszerettem ezeket a csúszómászókat, főleg nézni ahogy mozognak, vagy hogy milyen elképesztő módon tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz.
Vegyük például a sivatagi ásóbékát. Szerencsétlen évekig vár a földbe ásott kis üregben, míg végre jön valami nagy esőzés, akkor a felszínre verekszi magát és rohamtempóban szaporodik, hogy az új generációnak is legyen esélye üreget ásni, belemászni, bevonni magát valami fura réteggel, és átadni magát a várakozásnak...
Így néznek ki begubózva
Aztán a lórifélék (lorikeets) etetését néztem meg, nagyon mókás volt: jön egy gondozó, két kiszáradt farönkre letesz tálakat, valami tejbepapi-féle trutyit önt bele, mire mindenfelől elkezdenek röpködni a kis szivárványszínű madarak, és fél óra alatt nagy harcok és pletykálás mellett szépen bezabálják az egészet, a fényképező turistákra fittyet sem hányva:
Színes tömeg
Tumultus a tálaknál
Közben két dacelo is megérkezett (angolul amúgy kookaburra,
nem értem ezt miért kellett dacelóra "magyarosítani") és felülről szemlélte a lakomát
Ezt a kis dögöt pedig az én sütőtöksalátám érdekelte igazán
Az egész parkban amúgy lépten-nyomon potorousba (potoroo) botlik az ember, akiket etetni is lehet ám:
Bájos kis patkánykenguru-félék
Kézből is esznek :)
Akárcsak igazi kenguru rokonaik
És hangyászsünit is láttam! :)
Következő programpont az erszényes ördögök (tasmanian devil) etetése volt. Ezek az ártatlannak látszó kis szőrmókok amúgy annyira elvetemültek, hogy a nőstényeket és a hímeket nem is lehet egy ketrecben tartani, mert szó szerint széttépik egymást... Az etetés sajnos nem volt valami látványos, jött a gondozó, mesélt az állatokról, bedobta a húst, azok felkapták és elrohantak vele, utána már színűket sem láttuk.
Futás közben azért egyet sikerült elcsípnem :)
Kísérteties módon itt is megjelent két dacelo...
Újabb kutyaszerű lények jöttek, ezúttal a Fraser szigetén annyira hiányolt dingók!
Tényleg inkább emlékeztetnek Csutira mint egy vadállatra
Azért mégsem lehetnek piskóták, ha a világ leghosszabb kerítését miattuk húzták fel...
Ezután átnyergeltem a madarakra, akikért amúgy túlzottan nem rajongok, de kifejezetten tetszettek!
Az elegáns fekete hattyúk
A vicces pelikánok - méretaránynak ott a gyerek :)
És a sunyi kormoránok - merthogy elvileg pelikánetetés zajlik éppen,
ez a kis komisz csak lopja a halat!
A célszemélyek is gyülekeznek és kéregetnek :)
Repülarepüla haaaaaal
Hát nem cuki? :)
Zárás előtt sikerült elcsípnem még egy utolsó attrakciót, a koalasimogatást!!!
Ismerkedünk
Pózolunk - mármint én, a koala le se tojja hogy ott vagyok :)
Fél óránként újabb koala van műszakban, az éppen pihenőket ide akasztják vissza táplálkozni és szunyókálni:
Csak semmi stressz
Nagy ritkán azért egy kis aktivitás is megfigyelhető :)
Miután kitették a szűrömet, tovább folytattam az utat lefelé, a Bilba Track-en a Gully vízesések felé.
Megtaláltam az elsőt
Lenéztem a második tetejéről
Majd szemügyre vettem alulról is, és hazabattyogtam.
