Sydney - Szombat

A hétvégét tehát Mary családjánál töltöm (bár egyelőre még senkivel sem találkoztam), akik Sydney egy szép, bár kissé távoli külvárosában, Parramattában laknak - majd' másfél óránkba telt bebumlizni az Operaházhoz. Előző nap már jártam itt, akkor végül körbesétálni se sikerült, most viszont még egy túrára is bejutottunk! Ágica szuper kis beszámolót írt az Operaházról, én se tudnék jobbat, akit tehát érdekel az épület és története, itt olvashat róla. Számunkra talán annyival volt izgibb a dolog, hogy a Stúdió teremben épp arra az előadásra készültek, amire már hetekkel ezelőtt beszereztük a jegyeket, így külön érdeklődéssel lestük meg a részleteket :)

Hangolódunk az estére

Az ég éppen kezdett kitisztulni mikor kijöttünk, mire végeztünk a pitéinkkel már kifejezetten biztató volt a helyzet, úgyhogy átsétáltunk a Circular Quay másik oldalára, a The Rocks nevű városrészbe. Anno az első telepesek vertek itt tanyát, és később is mindenféle szedett-vetett népség élt itt összezsúfolódva, de pár évtizede a városvezetés úgy döntött, rehabilitálja a környéket, így most ez az egyik legmenőbb és legdrágább negyed. Ezen kívül a Harbour Bridge egyetlen gyalogos megközelítési lehetősége, és hétvégente egy klassz kis vásár színhelye - ezeket céloztuk meg mi is, bár fordított sorrendben.

 Vásári sokaság

 Kenguruverseny versenykengurukkal!!!
Le is játszottunk egy futamot Mary-vel, persze én nyertem :)

Igazi ausztrál bumeráng, arról ismerszik meg hogy a helyiek jellegzetes
kifejezéseit vésték bele: G'day, vagy mondjuk No worries, Mate! :)

 Szépséges nyakláncok régi órákból

Aztán végre a város egyik jelképének számító hídra is felmásztunk, és lépten-nyomon megálltunk csodálni a kilátást, mire átértünk a túloldalra, Kirribillibe (hihetetlen jó neveket tudnak kitalálni az ausztrálok - persze főleg az őslakosoké az érdem).

Nagy kedvenc volt az (éles fényben sokkal fehérebbnek tűnő, és ezáltal szerintem szebb) Operaház, és a hajókkal, kompokkal, vitorlásokkal teli kikötő.

Olyan, mintha versenyeznének, pedig ez csak a normális forgalom

Fehér csíkok mindenfelé

 Itt sétálunk épp

Lentről nézve azért sokkal szebb...

Kirribilli partján állva

Itt jól látszik, miért hitték a dizájnra, hogy vitorlák ihlették, 

noha valójában "egyszerűen" gömbcikkek

Körülbelül 100 fényképpel és egy órával később visszasétáltunk, és meglepődve tapasztaltuk, mennyien gyűltek össze az Operaháznál:

Mi is megvacsoráztunk,és lelkesen indultunk az esti előadásra, egy amerikai kabaréra, Club Swizzle címmel. Nem könnyű leírni, hogy milyen is volt, mert a tökéletes közel sem adja át azt a hangulatot, ami a Stúdiót betöltötte pár órára: egyszerűen szenzációsak voltak, vérprofik, az akrobaták, a zenészek, a táncosok, az énekesek, és persze a díszlet is: egy igazi bárban találtuk magunkat, ahol a szünetben a szuperszexi akrobata srácok öntötték a pezsgőt :) A közönségre sem lehetett panasz, mindenki lelkesen táncolt, énekelt, tapsolt és ivott, vagy épp rúdtáncot lejtett az amatőr versenyben :) Annyit vigyorogtunk Mary-vel, szinte fájt az arcunk mire vége lett a shownak. Hogy egy kicsit jobban el tudjátok képzelni, itt van a hivatalos trailer.

Sikerült elcsípnünk a műsorvezetőt :)

Kint közben ugyan besötétedett, de a tömeg nem oszlott :) 

Ezúttal azonban nem csatlakoztunk, inkább hazamentünk, hogy nagyot aludjunk és energiát gyűjtsünk másnapra...