Sydney - Péntek

Újabb borongós reggelre ébredtem, de úgy döntöttem nem hagyom hogy ez eltántorítson, és a napot a Botanikus Kertben kezdtem, újabb idegenvezetéssel. Mire odaértem, az ég is kitisztult, ráadásul mindenfelé frissen nyírt fű illata terjengett, amitől nekem is nagyon jó kedvem lett :)

Őszi hangulat útközben

Nyári hangulat megérkezve

Két német és egy új-guineai turistával vállalkoztunk a túrára, amit ráadásul ketten tartottak, másfél órával később kimelegedve és új tudással telve ültem le egy árnyékos padra a kikötőt és egy vitorlásversenyt bámulni.

Megtudtam például, hogy miért zöld-arany az ausztrálok színe, noha egyik sem szerepel a zászlón:

egész konkrétan ennek a növénynek a színei miatt!

Minden, amit tudni szerettél volna az akáciákról - különös tekintettel az 

Arany Akáciára, Ausztrália virág-jelképére
(ennek kapcsán utánanéztem, tudtátok, hogy Magyarországé pedig a tulipán?)

Rövid pihenő után gondoltam megnézem magamnak a híres Operaházat,

de sajnos zenekari fotózás miatt épp nem lehetett körbesétálni, és amúgy is elbújt a Nap (ami nélkül szerintem kifejezetten koszosnak tűnik az épület), így inkább ebéd után néztem, aztán pedig a belvárosban sétálva új projektbe kezdtem: felhőkarcolók felhős időben címmel.

Mikor azonban az esőcseppek is megjelentek a lencsén, inkább egy random múzeum, a Museum of Australian Currency felé vettem az irányt - és nem is csalódtam, sőt! Az ausztrál érmék és bankjegyek fejlődésén keresztül egyúttal az ország történelmét is bemutatta a kiállítás, a First Fleet 1778-as érkezésétől kezdve napjainkig. Abszolút kedvenc az 1966-os, a dollár népszerűsítését szolgáló Dollar Bill videó volt, ami zenés-vicces módon magyarázza el, miért is jó a decimális rendszer, és próbálja megkönnyíteni a fontról való átállást/átváltást. Mindenképp érdemes megnézni, mondjuk itt.

Mire kiértem (meglepő módon kicsivel zárás után, annyira élveztem), a felhőkarcolós projektem már így nézett ki:

Eljött hát az idő, hogy felmásszak a jobb alsó sarokban látható toronyba, a Sydney Sky Towerbe, ami 360°-os panorámát ígér. Ha már megvan a jegy, még egy ötperces 4D filmecskén kell átesnie az embernek hogy a lifthez érjen - egész jópofa volt, de én a kilátásért jöttem, és nem akartam elszalasztani a napsugarakat. Szerencsére az időjárás kegyes volt, és ráérősen kibámészkodhattam magam.

Hyde Park, Sydney Harbour

Kikötő közelebbről, az elmaradhatatlan vitorlásokkal

A felhőkarcolók sokaságában igazi kincsek bújnak meg:
Balra a park közepén a Háborús Emlékmű

Jobb alsó sarokban a Városháza, vele szemben pedig a tegnap már 

megmosolygott rossz irányba néző anglikán katedrális

Mindenféle fura ausztrál sportok helyszínei

A déli félteke legnagyobb Coca Cola hirdetése

Vissza a hostelbe, fölvettem a csomagomat, de még mindig volt egy órám a vonat indulásáig, így Chinatown főutcájának forgatagát választottam, ahol mindenféle csodával találkoztam:

Desszertnek pedig még a Dragon Beard Candy-t (Sárkányszakáll édességet) is megkóstoltam:

Mire a Nap lement, már Parramatta felé robogtam, ahol egy másik sheffieldi barátnőm, Mary várt, hogy a következő napokat együtt töltsük. Biztos ami biztos átbeszélgettük magunkat szombatba, aztán pedig nyugovóra tértem (pihepuha ágyikómba egy csodaszép vendégszobába!)