Családi hétvége Portóban

Rendhagyó bejegyzés következik, most először vendégblogolókkal, kapásból hárommal! Portói pár napunkról Anya, Gyöngyi és Balázs számolnak be, íme:

Anya tollából (billentyűzetéből)

Újabb családi kirándulásunk úticélja Portugália, Portó volt. Gyors döntés után kezdtük el a szervezést, hogy Mártival találkozzunk, aki a Camino útját szakította meg egy kis pihenőre illetve, hogy a négy napos szabadságunk alatt minél több időt tölthessünk Portugáliában. Márti Albergaria-a-Velha-ból érkezett Portóba, mi pedig Pestről indultunk korán reggel, hideg, esős időből. Brüsszelen keresztül viszonylag gyors csatlakozás után már 2 órakor a repülőtérről metróztunk a városba gyönyörű napsütéses, meleg időben. A szálláson már Márti várt bennünket. Gyorsan elhelyezkedtünk egy modern, csodaszép háromszobás lakásban, elővettük nyári ruháinkat és indultunk is a várost felfedezni.

Portó - Portugália “északi fővárosa” 

Lakói szorgalmas, dolgos emberek - talán ezért is mondják a portóiak némi malíciával, hogy "Braga imádkozik, Portó dolgozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik." Portó történelmi városmagja - a folyó túlsó partján fekvő Vila Nova de Gaia borpincéivel - az UNESCO világörökség része.

Látnivalók

A kikötőben hajóra ültünk és hajózhattunk a folyón egészen az óceán bejáratáig. Megcsodáltuk a hidakat, köztük a  Ponte de Dom Luís I. két emeletes hidat, ami a város szinte minden pontjáról látható. Gyönyörködtünk a város színes házaiban a folyó mentén.

 

A Sé katedrálist messziről látni. Az eredeti templomot olyan sokszor építették újra, hogy szinte semmi sem maradt meg eredeti formájából. A templomerődben lévő festett csempék fantasztikus látványt nyújtanak. 

A Torre dos Clérigos, azaz a Klerikusok Tornya, ami nem más mint egy gyönyörű gránit óratorony az óvárosban, 76 m magas és a tetejére 225 lépcső vezet; megéri a fáradságot, mert csodálatos innen a kilátás.

Sao Bento vasúti pályaudvar:

A város hihetetlen dimbes-dombos, ennyi lépcsőt és emelkedőt megmászni nekünk alföldieknek szokatlan volt, de nagyon nagy élmény, bár néha a sor végén kullogtunk.

Az október végi nyarat kihasználva kisétáltunk az óceánpartra, ki-ki vérmérséklete szerint mártózott meg az óceánban.

Braga 

Portugália észak-nyugati részén található, az ország legrégebbi érseksége, 300 temploma miatt a „portugál Rómának" is nevezik. Évezredek óta fontos kereskedelmi utak kereszteződésében fekszik. A város kisebb hegyek közötti völgyekben,– medencében fekszik, de már kezd felkapaszkodni a hegyoldalakra is, Portugália harmadik-negyedik legnagyobb városi agglomerációja lévén. Maga a város kellemes, érseki paloták, s hatalmas templomok sokaságával a központban.

 

A történelmi városközpont kapuja:

Szorgosan gyűjtjük az információkat, hogy minél több mindent megnézhessünk:

A város leglátványosabb emléke a Bom Jesus do Monte (Jó Jézus templom és kálvária) pár kilométerre a város szélétől, az egyik kisebb hegy (1315 méter) tetején. A templomhoz kétféleképpen mehetünk fel: gyalog lépcsőzve, ahol a lépcsőfordulók pihenőiben kis kápolnák állnak a különböző stációk jeleneteivel. A hívők olykor térden csúszva kapaszkodnak felfelé. A stációk lépcsője után az Öt érzék cikk-cakkos lépcsője következik, sok falikúttal. A lépcsősor tetején egy kisebb tér mögött áll a neoklasszikus stílusú templom, valamint innen élvezhető igazán a város csodálatos panorámája. A lépcsőzés helyett siklóval is felmehetünk a templomhoz.

Sameiro kegyhelye:

Csodálatos kilátás a városra:

Braga katedrális és kincstár (12-18. sz.):

Belsejében a kék csempékkel:

Sok mindent láttunk ez alatt a négy nap alatt, örültünk, hogy itt voltunk, hogy együtt voltunk.

Gyöngyi tollából (billentyűzetéből)

Portugáliában nagyon finom sütiket készítenek. Az a jó benne, hogy egész picike egy darab, úgyhogy sokfélét meg lehet kóstolni egyszerre. Ez a sütispult például egészen zavarba ejtő:

A legjobb mégiscsak a pastel de nata, mindannyiunk kedvence. Vaníliás pudingszerű szósz a leveles zsíros tésztában, zseniális! Biztos ami tuti, több helyen is kipróbáltuk.

Jó szokásunkhoz híven ellátogattunk a helyi piacra, ahol bíztunk benne, hogy friss halas finomságokra bukkanunk. Nem kellett csalódnunk, már a bejáratnál ott állt a halárus néni, hogy aki siet, be se kelljen mennie a piacra, csak futtában megvásárolhassa az ebédnek valót.

A piacon pár gyümölcsöt is beszereztünk, amiket meglepinek elvittünk a tengerparti sétára. Nagy sikert aratott a mangó és a chirimoya, de az avokádó is álomszerűen puha és vastag húsú volt, épp úgy, mint Peruban.

Kihagyhatatlan a portói Portóban, még egy pincetúrára is beneveztünk, ahol csupa érdekeset tudhattunk meg a portói készítésről. Megtudtuk azt is, hogy a Tawny típust palackozás előtt hosszan érlelik, így fűszeres-karakteres aromájú lesz, míg a Ruby inkább gyümölcsös hatású a rövidebb érlelési idő eredményeképp. A túra végén természetesen teszteltük tudásunkat.

Balázs tollából (billentyűzetéből)

Azóta érzem magam rutinos utazónak, amióta kialakítottam egy „módszert”, amivel rövid, pár napos látogatások alatt is a lehető legtöbbet megtudhatok az adott ország vagy város lakóiról. A recept nagyon egyszerű: egyél ott és azt, ahol és amit a helyiek esznek, igyál ott és azt, ahol és amit a helyiek isznak és leginkább nézz velük focimeccset. A portugáliai hétvégén sajnos mindegyik helyi csapat idegenben játszott, de azért két stadion túrára így is beneveztem – és vittem magammal a többieket is :)

Első állomás: Estadio do Dragao (Porto)

Az FC Porto napjaink kiemelkedően legsikeresebb portugál csapata. A kék-fehérek stadionját – hasonlóan sok más csapatéhoz – a 2004-es EB-re újították fel. Már a 2003. november 16-án lejátszott nyitó mérkőzéssel sikerült bekerülni a történelemkönyvekbe. Itt mutatkozott be ugyanis a Barcelona felnőtt csapatában a későbbi négyszeres aranylabdás Lionel Messi (a meccset egyébként a házigazdák nyerték 2-0-ra).

Estadio do Dragao = A Sárkány Stadionja

Ebben a stadionban játszották a 2004-es EB nyitómeccsét, ahol a mindenki által esélytelennek tartott Görögország óriási meglepetésre 2-1 legyőzte a házigazdákat. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a görögök az elődöntőben visszatérnek Portoba és kiejtik a remek focit bemutató cseheket – majd három nappal később újból legyőzik Portugáliát és a fociszerető közönség általános megdöbbenésére megnyerik az Európa-bajnokságot.

50 000 néző követheti élőben a meccseket

A stadion túrán megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire büszkék a helyiek a csapat által elért eredményekre. Az FC Porto ugyanis az elmúlt évtizedben nemcsak hazai pályán számított meghatározó csapatnak, hanem nemzetközi fronton is vitézkedtek: 2003-ban elhódították a Bajnokok Ligája serlegét, 2011-ben pedig az Európa Ligát söpörték be. Előbbi különösen nagy teljesítmény, az utóbbi években csak a Portonál jelentősen nagyobb költségvetésű csapatok tudtak BL-t nyerni. A sikerekben fontos szerepet játszó edzőknek és játékosoknak több helyen is emléket állítanak, a fali csempéktől kezdve a kispadok hátulján keresztül a vendégöltözőig minden arról szól, hogy „Mi vagyunk a legnagyobbak hej-hej”.

Az öltözőben a portoi sikerekkel „biztatják” a vendégcsapatot

Második állomás: Estadio Municipal (Braga)

A labdarúgó világversenyek megrendezése mindig is túlmutatott a sport világán. Csak néhány kiragadott példa: 1930-ban a korábban soha nem látott mértékben fejlődő Uruguay a világbajnokság megrendezésével és az akkori legmodernebb stadion felépítésével kürtölte világgá gazdasági sikereit. 1934-ben Benito Mussolini Olaszországa a fasiszta állam erejét fitogtatta, amikor vendégül látta a világbajnokságon résztvevő 16 országot. 1982-ben a Franco diktatúra után újjászülető Spanyolország a VB házigazdájaként mutatta meg magát a nemzetközi közösségnek és került fel újra Európa térképére. De ilyen példákat nemcsak a múltban találhatunk: a 2022-es VB rendezési jogait ellentmondásos körülmények megszerző Katar pénzt (és sajnos emberéletet) sem sajnálva igyekszik a focin keresztül magára vonni a világ figyelmét.

Amikor semmi sem szab határt az építész fantáziájának: a kábelek tartják a túloldali lelátót

A 2004-es EB rendezés kapcsán a portugálok sem fogták vissza magukat, aminek az egyik legszebb példája a Braga-i stadion. A város focicsapata nem tartozik a hagyományosan sikeres nagy portugál klubok közé, mégis egy új stadion építése mellett döntöttek, ahol holmi anyagi szempontok egészen biztosan nem korlátozták az építész, Eduardo Souto de Moura fantáziájának szárnyalását.

Eredményjelző a hegyoldalban

 A stadion a város szélén magasodó hegy oldalába épült. Egész egyszerűen robbantottak egy hatalmas gödröt, majd ott felhúzták az egyik lelátót, ami a sziklákra támaszkodik. Ez már önmagában is kuriózummá tette volna a stadiont, Eduardo barátunk azonban nem érte be ennyivel: úgy döntött, hogy a túloldali lelátót az előzőhöz kötött kábelek fogják megtartani. Izgalmas lehet meccs közben azon agyalni, hogy ha a kábelek esetleg elszakadnának, akkor az egész lelátó úgy ahogy van össze is dőlne…

Ha fölé megy egy lövés, nincs gond, visszapattan a labda a sziklákról

A Braga-i foci történetének sajnos van egy szomorú magyar szála is. A 2000-2001-es szezonban itt játszott Fehér Miklós, aki 2004-ben már a Benfica csatáraként egy bajnoki mérkőzés közben a pályán vesztette életét. A Braga-i idényben 26 mérkőzésen 14 góllal járult hozzá a 4. hely eléréséhez, amivel a csapat messze túlszárnyalta az előzetes várakozásokat. Ezekben az években úgy tűnt, hogy van egy csatárunk, aki majd kijuttatja a magyar válogatottat egy világversenyre. Nos, erre azóta is várunk, de egyszer talán még nekünk is sikerülni fog!