A kedd délután Vila Franca de Xira-ban ért, ahol mint megtudtam, még tartott a Feira de Outubro, vagyis az októberi bikafuttató fesztivál (merthogy amúgy júliusi is van), így úgy döntöttem maradok. Közvetlenül az állomás mellett találtam is szállást, ahol nem csak hogy közös szülinappal büszkélkedhettem a tulajjal, de az erkélyem alatt ment a futtatás útvonala :)
Viszonylag korán volt még mikor berendezkedtem és az egész napos csepergés helyett végre kisütött a nap, úgyhogy nyakamba vettem a városkát. Vila Franca és környéke a viadalokra szánt bikák tenyésztéséről híres, ennek megfelelően minden tele van bikákat és matadorokat ábrázoló alkotásokkal,
Az aréna mellett ideiglenes kirakodóvásár is volt, de sajna elég gagyi, sokkal szívesebben sétálgattam a folyóparton és a parkban.
Másnap délelőtt 10:30-kor el is dördültek az indítást jelző lövések, és vagy egy tucat terelő végighajtott kb 8 bikát az alkalomra homokkal felszórt főúton.
Ezután egy kis kerítésépítés, 8 kisebb szakaszra osztották a területet, és mindegyikbe visszatereltek egy-egy bikát, hogy a helyi vagánygyerekek kedvükre szórakozhassanak. Aki akarta, szabadon rohangálhatott,
lengethetett zászlót, lepedőt vagy éppen esernyőt (a hozzám legközelebb eső bika pont az esernyőre pöccent be mindig, az első 10 percben legalább hármat földbe is tiport),
aztán ha az állat éppen megmozdult, futottak is biztonságba. Én ezt se hősiesnek, se művészinek, de még csak fairnek sem tartottam, úgyhogy végül negyed óra bámészkodás után utamra indultam Azambuja felé.
(Gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább: a szállást elhagyva legalább 2 másodpercig én is a kerítés bika felőli oldalán voltam!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése