Márti blogja: Egy hét Lisszabonban

Hangolódás

Három hét magyarországi rohanás után nem lehet csak úgy átkapcsolni a portugál lazításba, úgyhogy egy hétvégét biztos ami biztos Zürichben töltöttem. 12 óra vonatozás után meg is érkeztem szombaton, és kedd délelőtti távozásomig beszélgetésnél, Sherlock Holmes nézésnél, kocogásnál, főzőcskézésnél vagy Ausztráliáról ábrándozásnál komolyabb dolgot nem is csináltam.

Kedd

Na jó, a zürichi kitérőnek más oka is volt: Ágica swisses barátjegyeit kihasználva terveztem Lisszabonba repülni. Így némi izgulás után, hogy vajon felférek-e a járatra, végül simán, a tervezett időben érkeztem Portugáliába. Lúcia barátnőm várt is a reptéren, bár sajna egy gyors ebéd után mennie is kellett vissza dolgozni, így én az Oceanárium felé vettem az irányt.

Néhány modernebb szökőkút is az utamba akadt

Itt már a cuki díszkövek is látszanak, és az épület szerkezete is:
középen egy irdatlan nagy tartály, a négy sarkán pedig több emeleten keresztül

ismerkedhetünk négy nagy óceán élővilágával

Láttam cápát, vidrát, gitárhalat, sőt a kedvenceimből,

a pingvinekből is akadt pár, de összességében nem voltam lenyűgözve, sokkal jobban élveztem a sétát a Tejo partján, majd az isteni halvacsorát Lúcia kicsit őrült, nagyon kedves családjával :)

Első fotóm az okostelefonommal!

Ők pedig csak úgy megtetszettek :)

(Antonius utólag kiegyenesítette nekem az oszlopokat, de szerintem így sokkal menőbb...)

Szerda

Szokásomhoz híven megint free walking tour-ral kezdtem, de azt hiszem nem voltam elég friss ennyi információ befogadására, vagy tényleg csak ilyen idegesítő volt a túravezető, mindenesetre fél óra múlva feladtam, és inkább ügyintézni kezdtem.

Azért pár vicces sztorit még meghallgattam a portugálok nagy költőjéről, Camoesről

Láttam a bulinegyedet nappali kihaltságában

És egy sziesztázó sirályt is lencsevégre kaptam :)

Letudtam a képeslapokat és beszereztem ami még hiányzott a zarándoklathoz: portugál simkártya, esőkabát, szalmakalap. Egy sikertelen Porto-jegy vásárlás után végül hazamentem ebédelni, majd rövid szieszta és irány a katedrális, zarándokútlevelet szerezni. És ha már ott voltam, hirtelen felindulásból meg is csináltam a nulladik szakaszt, vagy 8 km-t a Nemzetek Parkjáig.

Csütörtök

Reggel Lúciának csak 10-ig kellett bent lenni a suliban, úgyhogy amint végzett, összeszedtük az anyukájával, Paulával, és hármasban elmentünk megnézni a Vhils kiállítást. Vhils (eredeti nevén Alexandre Forte) egy portugál street art művész, aki azzal lett híres, hogy szó szerint falba robbantja a műveit; útközben láttunk is kettőt Lisszabonban, nagyon látványosak!

Művészet a Tejo partján

(videó a készítéséről itt)

Más meglepő technikákkal is dolgozik, mint tucatnyi plakátrétegből kaparni ki egy portrét, vagy régi ajtókba lézerrel arcokat "pöttyözni":

Művelődés után még autós városnézésre is futotta az energiánkból, egy rövid megállóval

a VII. Eduardo parknál, ahol többek között

a legnagyobb portugál zászló is megtalálható. Aztán a menetrendszerű ebéd és szieszta után Lúcia munkába, én pedig Porto-jegy vadászatra indultam. Újabb sikertelenségemet a Praca de Commercion próbáltam fagyiba fojtani, majd felmásztam a Diadalívre kilátni és vagy egy órát bámészkodni.

A naplementét pedig már a Tejo partján csodáltam meg:

Péntek

Lásd a Cascais bejegyzést.

Szombat

A nap a portugál mindennapok megismerésének jegyében telt: voltam Paulával piacon, bevásárolni, együtt főztünk tőkehalat, a portugálok nagy kedvencét (a karácsonyi, káposztás verziót csináltuk, nem lett rossz, de ennél sokkal finomabb halétkeket is ettem már itt...), családi ebéd után pedig elmentem megnézni Lúcia bájosan amatőr TedEx flashmob szereplését, és ettem Pastais de Nata-t :) Este a család valami búcsúféleségbe ment, én pedig otthon maradtam kihasználni az utolsó netközeli napokat, és lelkesen irodalmaztam a Caminohoz.

Vasárnap

Az első nap, hogy már a Nap előtt fent voltam, és rácsodálkozhattam milyen gyönyörű az ablakomból a pirkadat :)

Kicsit csalok, ez már lent a parton készült, reggelizés közben :)

Na jó, nem ezért keltem ilyen korán, várt a MiniMaraton! Ez egy 6-7 km hosszú fun run, a Lisbon Marathon kísérő rendezvénye, aminek legnagyobb különlegessége, hogy a futás a Vasco de Gama hídról indul! Ez pedig azért nagy szám, mert ez a csodaszép 17 km hosszú híd a gyalogosok számára amúgy tabu, évente egyszer talpalhat rajta az ember, a MiniMaraton vagy a félmaraton keretein belül. Ezt pedig persze nem hagyhattam ki :) Busszal elvittek minket a túlpartra, majd majdnem teljesen vissza, a starthoz. A starthoz talán erős kifejezés, mivel a félmaratonosok előttünk indultak, a rajthoz nekünk még több mint egy kilométert kellett gyalogolni, de utána nagyon jó a kezdés: 3 kilométeren keresztül fut lefelé az ember a hídról! Aztán pedig már kezdődik is az élőzene, mire feleszmél az ember lánya, már be is ért a célba :) Ahol ráadásul a medál mellé fagyi is jár, mindenkinek ajánlom ezt a versenyt!

Beértem :)

Pózolás a híddal, kábé a fejemnél volt a Start

Délután abba a Csodák Palotája-szerű múzeumba készültem, ahol Lúcia most dolgozik, de a szülei végül elcsábítottak és velük mentem kirándulni. Először hihetetlen szélben a Cristo Rei-t hódítottuk meg: