Faschingveranstaltung

Németországban a karneváli időszak november 11-én 11 óra 11 perckor kezdődik, és egészen a böjt kezdetéig tart, bár különböző régiókban eltérő vérmérséklettel ünneplik. Kölnben például végig áll a bál, Hessenben Mainzba érdemes menni a legjobb hangulatért, de azért Frankfurt és környéke sem marad le nagyon, és januárban, februárban szinte minden hétvégén lehet úgynevezett Sitzungra menni. Ezt kábé úgy kell elképzelni, mint egy Szilveszteri kabarét, zenés, táncos és Stand up-szerű műsorszámokkal, ami alatt a nézők kedvükre esznek-isznak, esetleg beszélgetnek. (táncolni sajnos nem táncolnak, számomra ez csak a helyszínen lett világos...) A legnagyobb különbség, hogy korra való tekintet nélkül mindenki jelmezben feszít egész este, minél idétlenebb a jelmez, annál boldogabb a tulajdonosa :) Még egy sajnálatos tény a Sitzungról: valami fura tradíció miatt a karnevál a helyi sajátosságok ünnepévé vált, emiatt minden produkció csakis a legdurvább helyi dialektusban adható elő, aminek köszönhetően én a poénok közel kétharmadáról lemaradtam, de azért jól szórakoztam :)

Még külön a karnevál kedvéért létező egyesületeik is vannak, akik egész évben a következő karnevált szervezik. Herceget, hercegnőt, udvartartást választanak maguk közül, akiknek a feladata lényegében hónapokon keresztül sitzungról sitzungra járni, szépen kicsípni magukat, díszvendégként egy kis beszédet tartani, és nagyon jól szórakozni. Ja, és a karneváli felvonuláson mosolyogni, integetni és ajándékokat dobálni a közönségnek - mindezt saját költségen!!!

Prinz Winnie és Prinzessin Günnygunde
a gyülekezet lazábbra vette a hercegi pár választását :)

Az udvartartásuk sem volt semmi!

A Tradicionelchor műsora - az est tematikája: Südseezauber (Déltengeri varázslat)

Az egyetlen kép rólam - szomszédom, Helmut lelkesen magyarázza a csattanókat :)

Kissé félreértelmeztem az estet és maszkabálra készültem,
de nagyon élveztem, hogy kicsíphettem magam!

Többek között a világhíres Bembelsänger is fellépett

A hercegi pár nagyon élvezi a műsort :)

Lothar Adis svájci túrázósélményeiről mesélt

Belső poénokban sem volt hiány,

vagy éppen zenében,

táncban,

 lelkesedésben,

szeretetben,

és szupervicces kocsmajelenetben:)

 (a jobb oldali bácsi 88 éves!!!)

 A végén pedig mindenki összeállt még egy képpé :D

Sintra

A tavaszias időjárás úgy döntött, hogy még utolsó napomon is megtisztel, így Lúciával Sintrát vettük célba. Ez a Lisszabontól kb 45 percre fekvő kisváros a várak és paloták gyűjtőhelye, amik közül nekünk végül kettőt sikerült meghódítani.

A jó időre való tekintettel vakmerően a gyalogutat választottuk, ami csodaszépnek is bizonyult, leszámítva hogy alig kaptunk levegőt mire a mór várhoz értünk :)

vagyis inkább várromhoz, tekintve hogy a hely a 12. században virágzott. Nem maradt túl sok belőle, csak falak és tornyok, de azok megmászhatók és pazar kilátást nyújtanak:  

A fejemtől kicsit jobbra Sintra városka a Nemzeti Palotával (Palácio Nacional de Sintra), ami közelebbről, lentebbről valahogy így festett:

Közben már új célpontunkat, a Pena palotát is megpillanthattuk:

(az a paca az ott a jobb oldalon, ne a nyelvemet figyeljétek...)

Újabb negyedórás séta után pedig már ott is voltunk a hatalmas parkban, ahol rém ügyesen megtaláltuk a Királynő trónjának nevezett, a lisszaboni túravezetőnk, Rita által csak kőkanapénak hívott kilátóhelyet,

ahol ilyen rálátásunk volt a kastélyra, míg a helyi specialitás péksütiket ebédeltük (gasztronómiai szempontból is klassz hely Portugália, szinte minden régiónak, városkának, sőt akár falunak saját finomságai vannak, alig győztem végigkóstolni őket!)

Rövid szieszta után közelebbről és belülről is szemügyre vettük a palotát, ami engem különösen elkápráztatott színeivel, összevisszaságával és arabos motívumaival.

 

 

Miután kibámészkodtuk és -fotóztuk magunkat, visszabattyogtunk a városba, bevásároltunk sütiből az otthoniaknak is, és búcsút vettünk Sintrától.

A változatosság kedvéért tőkehal volt vacsorára, már megint egy újabb módon sütve - állítólag több száz recept létezik a portugálok kedvenc eledelének elkészítésére. Lúcia szülinapra volt hivatalos, úgyhogy míg ő bulizni, mi a szüleivel portugál gitár koncertre mentünk. Amúgy is nagyon szeretem a gitár hangját, de a klasszikus a portugál gitárral kombinálva egyszerűen tökéletes! Koncert után még betértünk egy friss sütire a Pastais de Belém szülőhelyére, ezzel méltón zárva szuper, és tuti nem utolsó portugál utamat.

Coimbra

Mikor tegnap Luso-t kerestük, lépten-nyomon a Bucaco-t jelző táblákba botlottunk, gyorsan meggugliztuk hát, és kiderült, hogy kevesebb mint 10 percre vagyunk

Portugália egyik legszebb kastélyszállójától! Ami mellesleg egy bámulatos erdő közepén található, így reggel az első utunk természetesen ide vezetett.

Gyönyörű napsütésben mászkáltunk körbe, és a téli holtszezonra való tekintettel még bent is szétnézhettünk :)

Aztán vissza a szállásra, gyors reggeli és irány Coimbra! Coimbra az egyeteméről híres, azon belül is a világ egyik legszebb egyetemkönyvtáráról, ez volt az első a mi listánkon is. Persze ha már ott voltunk, az egyetemi kápolnát és a belső (dísz)termeket sem hagytuk ki - az egyikben még doktori védést is láttunk! Vicces volt, ahogy a taláros főméltóságok mellett ott sorakoztak a mobil fűtőtestek :P

 

 A campus - a legbalszélsőbb épület a nevezetes könyvtár

Aminek azért a belsejéről is sikerült lopni egy képet :)

A részletek szerelmeseinek pedig íme a díszkőburkolat egy darabja

Ezután elváltak útjaink, ki-ki maga járta be a várost: én a kötelező

 régi katedrális,

új katedrális vonal után

a Matematika útját (vagyis inkább útjait) és

a Botanikus kertet választottam, közte még gyorsan visszalógva az egyetemre,
hogy mint a helyi diákok, a menzán ebédeljek :)

A többiekkel a Portugal dos Pequenitos-nál volt randink, ez egy szabadtéri múzeum, ahol a portugál nyelvű országok, Portugália, azon belül is külön Coimbra nevezetes épületei, építészeti stílusai vannak összegyűjtve, lekicsinyített, de azért még így is jópár méter magas modellekkel. Nekem főleg Coimbra tetszett, na meg az ingyenfagyi :)

A dicső Felfedezések Kora

Itt se csúnya a díszkő :)

Portugál vármix

Dombra mászva

Nézzétek milyen magas vagyok!

Kicsit könnyebben belefért most az egyetem :)

A régiók tipikus házikói is nagyon cukik voltak

Kifelé menet még a helyi bohóc is elcsípett, trükköket tanítani meg egyensúlyozó-mutatványokkal szórakoztatni és tesztelni, szuperédes volt, nagyölelést és puszit is kapott a végén :)

Eddigre sajnos CS németjeim már annyira az agyamra mentek, hogy búcsút vettem tőlük, és a tervezettnél egy nappal korábban tértem vissza Lisszabonba, Lúcia barátosnémhoz.

Puffogva az állomásra menet is lenyűgöző Coimbra látképe

Újabb isteni halvacsora, ezúttal vagy 2 kiló sóban sütve, majd irány a család titkos kilátóhelye: egy hostel a Tejo folyó túlpartján. Bár a bő félórás autókázás végefelé már kételkedtem, hogy megéri-e a kiruccanás, de a látvány simán eltörölte a kétségeimet:

Jó újra Lisszabonban lenni :)