Kora reggel indultunk Évora-ba, ami nem messze esik Lisszabontól, és a világörökség része, gondoltuk érdemes megnézni. Nekem már csak azért is különösen tetszett az ötlet, mert az odajutáshoz át kell kelni a Vasco de Gama híd mind a 17 km-én, ami mégiscsak klassz élmény! Látni azonban nem sokat láttunk, mert végig esett az eső, ami Évorába érve csak fokozódott. Hogy erőt merítsünk, kávéval és a helyi süti tesztelésével kezdtünk, majd jöhetett a versenyfutás az idővel és az esővel.
Az első a listán a San Francisco templom volt a híres Csontkápolnával.
Aztán futás a Graca templomhoz, hát bizony zárva. Futás tovább a Giraldo térre, ott meg mise van a templomban. Futás hát a római romokhoz, Diana templomához. Mire odaértünk, hihetetlenül rázendített, kitaláltuk hát hogy a Katedrálisban keresünk menedéket. Gondolom már sejtitek hogy ez nem jött össze, ebédszünetet tartottak... Véletlenül azonban tök jó magánkápolnára bukkantunk:
S. Miguel kápolna gyönyörű csempékkel és aranyoltárral!
Az ötperces esőszünetben gyorsan lefotózkodtunk Diana templomával, aztán futás vissza a kocsihoz, hogy elázva és elgyötörve visszatérjünk Lisszabonba.
Lepakoltuk az autót, gyorsan haraptunk valamit és már döcögtünk is a metrón a városba, ahol sajnálatos módon úgy elkavarodtunk, hogy végül nem sikerült megnézni az Azuleju múzeumot :(
Az eső viszont elállt, kisütött a nap, és azonmód el is kezdett
eltűnni az Április 25-e híd mögött,
eltűnni az Április 25-e híd mögött,
mely látványt egy hatalmas gömb Ferrero Rocher ízű fagyival sikerült megkoronázni :)
Ezután már csak egy tucat metróállomás és 4 óra vonatozás választott el, hogy Braga-ban megölelgethessem másik comeniusos barátomat, Hugot. Aki nem is hazudtolta meg önmagát, az állomásról egyenesen egy kocsmába vitt, ahol kötelező jelleggel megkóstoltam a helyi likőrt és valami mézes felest :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése