Guimarães

Fura jelenségre ébredtünk reggel: sütött a Nap Bragában!!! Még előző nap kinyomoztuk az egyetemeket összekötő buszt (a napi 2 hivatalos busz 24 euróért vitt volna oda-vissza, ez mindössze 2,20 volt!), úgyhogy semmi sem tarthatott vissza, hogy Guimarães-be látogassak. Úgy fest a portugál élethez hozzátartozik az eltévedés, így az én portugál napjaimhoz is: noha a város nem éppen nagy, több mint egy órát bolyongtam, mire megtaláltam (két helyi segítségével, kézzel-lábbal magyarázva) a Turismo-t, és szereztem térképet. Ezután bóklásztam még egy kicsit az óvárosban, majd beültem reggelizni egy icipici helyre, ahol sikerült (portugálul!) tejeskávét és a tipikus portugál édeskenyérből készült melegszendvicset rendelnem :)

Közben rendületlenül váltakozott az időjárás a borús-esős-napos szentháromságban, kivártam egy napos periódust és újra nyakamba vettem a várost.

Ugyan lassan már templom-túladagolásban szenvedek, azért csak nem tudtam elmenni az Igreja de Saõ Francisco mellett, és milyen jól tettem! 

Egyrészt tök jól néz ki belülről, másrészt pedig újabb tüneményes portugál emberrel találkoztam :) Már épp kifelé tartottam, amikor leszólított egy férfi, hogy nézzem meg a sekrestyést is. Bár közös nyelvet nem találtunk, valami nagyon fura portugál-német-angol-ukrán-cseh-francia keveréken klasszul elbeszélgettünk, és még a kolostoron is körbevezetett. Hatalmas mosollyal az arcomon indultam tovább, egyből bele is botlottam

egy cipőpucolóba

és az "Itt született Portugália" falba - a legenda szerint ugyanis Guimarães-ben született az első portugál király, I. Afonso.

Épp az egyik cuki teret fotóztam a hirtelen kitörő napsütésben, amikor egy bácsika úgy döntött, rögtönzött kiselőadást tart nekem a város történetéről, látnivalóiról. Olyan lelkes volt, nem volt szívem félbeszakítani és megmondani, hogy egy mukkot sem értek abból amit mond...

Guimarães az óvárosán kívül (ami amúgy UNESCO világörökség része), a váráról híres, persze én is megnéztem magamnak:

Be is lehet menni, bár sajnos a várfalra építkezés miatt tilos felmászni, de azért így is tetszett. A szomszédságban áll (minő meglepetés!) egy újabb templom,

ezúttal Szent Antalnak ajánlva, és egy palota is. Kiállítás is van benne, de úgy gondoltam a

legomodellnél többet úgy sem mutathat, így inkább kiültem egy padra és élveztem a napsütést. Újabb melegszendvics és tejeskávé után úgy éreztem, Guimarães már nem tartogat számomra több csodát (a Monte da Penha-t még jó lett volna megnézni, de télen sajnos nem működik a libegő, én meg térkép nélkül nem mászok sűrű erdős hegyeket), úgyhogy visszabuszoztam Bragába és sziesztáztam, míg Hugo haza nem ért.