Látogatók Nymburkban

Kedden délután megtartottuk az utolsó kerámia foglalkozást (a csütörtöki csoportnak, ugyanis szegény kis elfoglalt gyerekeink csak ekkor értek rá), minden maradék kerámiát gyönyörűen befestettünk, és még bizonyítványosztás is volt! Na jó, csak emléklap, de én is aláírtam mint tanár, és ez a lényeg :)

Este pedig újabb vendégeim érkeztek, Zoli és Iló személyében. Miután lepakoltunk, szusszantunk egyet, megterveztük a másnapot és én megvacsoráztam (bizony, én nem adok ám a vendégeimnek enni!), a törzshelyemre mentünk sörözni. Az Eliškában csak a helyi sört, a Postřižinskét csapolják, úgyhogy Ilóéknak igazi autentikus élményben lehetett részük :) Én persze a szokásos Frisco-t ittam, már ott tartunk, hogy a pultos meg se kérdezi mit kérek, csak rám néz, bólintok, és felírja a számlánkra az italomat :)

Szerda reggel én szokás szerint korán keltem, és irány Poděbrady. Ez volt az utolsó előtti komoly tanítási nap, pénteken már évzáró, nem is lehetett érdemben semmit se kezdeni a gyerekekkel. Elővettük az összes iPad-et, játékot, ami csak érdekelte őket, és kreatív szabadfoglalkozás volt egész nap.

Ebéd után Zoliékkal volt randim az Elba parton. Még kedd este sikerült kölcsönkérni Zaneta bicaját (3-4 cseh sms, és életem első cseh telefonbeszélgetése után) és Martina görkoriját, úgyhogy a többiek is kerekeken érkeztek Poděbradyba. Kényelmes kis piknikezés, kacsaetetés, városnézés és fagyizás után bicajtúrára indultunk. Már régóta tervezem hogy megnézem mit is találok ha továbbmegyek az Elba-menti bicikliúton, de eddig valahogy nem jött össze. Igaziból semmi különöset, szép tájat, erdőt, persze egy kocsmát, és 5 km után, az első településnél templom és várromokat. Vagyis inkább csak utalásokat arra, hogy régen hol is állhattak a falak. Nem volt kifejezetten mutatós a kőegyüttes, de három csajszi azért rendesen fotózgatta magát a háttérrel  :)

Hazagurulva Nymburkba előbb a hódokat (Iló segíts, mik is pontosan azok a jószágok?), majd magunkat etettük meg, Ilóék persze knédlit kaptak :) A lusta-nap folytatásaként kávézás mellett kerámiáztunk egy jót, csigák, zsiráfok és egy bogár a bizonyíték. Aztán persze irány az Eliška, meccset nézni. A csehek lelkesedését mutatja, hogy mikor odaértünk, a tv-ben épp pankráció vagy mi ment, és mikor kértem hogy kapcsoljanak át a focira, a pultos csaj csak azt kérdezte, hát az még mindig megy? Végül képet kaptunk csak, a háttér-rádió megmaradt, de úgyse sokat értettünk volna a cseh kommentárból. Sajnos a spanyol-portugál összecsapás kifejezetten eseménytelennek bizonyult, és egészen a tizenegyes-párbajig kellett várni mire végre továbbjutottak a spanyolok (éljen!), de legalább beszélgettünk egy jót.

Csütörtök reggel Zoliék továbbindultak Prága, onnan pedig Budapest felé, én pedig belevetettem magam a workcamp utolsó lázas előkészületeibe.

Képek majd lesznek. Egyszer.

Fejlemények: Zoliék beszámolóját itt, a tőlük lopott képeket pedig itt láthatjátok!

Nagy fellépés

A csütörtöki fellépés után is ezerrel folytatódtak a próbák, főleg Zanetával és Mísával, mert össze kellett raknunk még egy rúdtánc koreográfiát, csak úgy hirtelenjében. Én közben a többit is gyakoroltam, leginkább videók segítségével, amiket a próbákon készítettem, mert bizony a spanyol út alatt jócskán lemaradtam a többiektől. A napi 2-3 óra edzés után csoda, hogy hétfő este egyáltalán meg tudtam mozdulni, nem beszélve a hatalmas izgalomról. Az est folyamán Martina összes csoportja bemutatta, mit tud, sőt még vendégelőadóink is voltak, így összesen 22 produkció ment le, több mint 2 óra alatt. Én végül ötben szerepeltem, (nem túl jó minőségű, de hátha később szerzek hivatalosakat is) fényképes beszámoló következik:

Bollywood dance a Gettó milliomos zenéjére

Flirt dance Shakira Merenge című számára

 Flamenco - hastánc (a kép sajnos csak illusztráció...)

 Lady Marmalade, épp a Zaneta-Marta duó pillanatában

 A Lady Marmalade záróképe. Bár a koreográfia több mint felét én ügyködtem, erre vagyok a legbüszkébb :) (No és Zanetára és magamra, hogy a kivitelezés is összejött!)

És a már jól ismert Rózsaszín Párduc trió :)

Kicsi fellépés

Megvoltak az utolsó hivatalos táncpróbák, és ma megkezdődtek a fellépések. A main csak négyen voltunk, Martina (a főnököm), Anicka, Zaneta és én. Előbbi kettő profi táncos, utóbbi kettő lelkes amatőr, tippelhettek ki rágta tövig a körmét idegességében a fellépés előtt :)

Az ELCO nevű elektronikai cég mulatságára mentünk, és végül is egész szép kis sikerünk volt. Először a vicces darabot adtuk elő, a Rózsaszín Párduc zenéjére Anickával és Zanetával hárman, aztán Martina lenyűgöző szólója következett a Roxette tangójára. Hogy utána egy kis levegőhöz jusson, versenyt hirdettünk a nézők között, hogy ki tudja a legtovább fenntartani magát a rúdon csak kézzel kapaszkodva, és legnagyobb meglepetésünkre egy 8 éves forma kislány nyert!

Utolsónak a Lady Marmalade-ra táncoltunk, Martina, Zaneta és én. Bár soha nem próbáltuk el előtte együtt végig (ami tipikus, ha Martina érintve van), közben már nagyon élveztük, és hatalmas tapsot kaptunk :)

Rózsaszín csoportkép, "álrúddal" :)

Podebrady Specka

A tanév vége közeledtével felgyorsultak az események, és most már csak egy napot töltök minden osztályban. Ma is enyhe fogyatékos gyerekeknél voltam, de most fiatalabbaknál, elsőstől harmadikosig terjedt a skála. A szokásos énekléssel, zenéléssel kezdtünk, aztán játék következett. A terem hátsó harmada van lekerítve erre a célra, 

itt vannak amúgy az énekórák is, és a polcok tömve vannak fejlesztő játékkal, ezek közül válogathatnak szabadon a gyerekek. Egyikőjükkel komoly pexeso (memóriajáték) bajnokságba kezdtünk, és bár végül én nyertem, azért eléggé megszorongatott.

Tízórai után kezdődött a komoly munka, a hat gyerkőc elfoglalja a helyét, vagy épp a táblánál dolgoznak, és írnak, olvasnak, számolnak szorgosan. 

Vagy éppen nem olyan szorgosan, a koncentrációval és kitartással kifejezetten nagy gondok vannak, nem is véletlen hogy folyamatosan két gyógypedagógus és egy asszisztens foglalkozik velük. Így van lehetőség az egyéni fejlesztésre is, itt épp a v hangot gyakorolja az egyik fiú:

Utána én lettem hozzá beosztva hangos olvasásra, bizony nem egyszer néztem ki én is úgy közben, mint egy nyúl :) Aztán együtt számoltunk is, a srác nagyon ügyes, de következetesen a számok tükörképét írja. Nem tudtam megkérdezni, hogy ennek lehet-e köze a balkezességéhez, és az is érdekelne, hogy a fogyatékos gyerekek között tényleg nagyobb-e a balkezesek aránya, vagy csak nekem tűnik úgy, talán legközelebb viszek tolmácsot is :)

Búcsúképnek pedig álljon itt az osztály házirendje:

Hercegnő és Lovag Party

A tanév utolsó partyja a mesék bűvöletében telt, kastéllyá varázsoltuk a központot, beöltöztünk hercegnőnek vagy éppen lovagnak, legyőztünk minden utunkba akadó sárkányt, és nagyon jól mulattunk :)

Másnap persze az ovisok is buliztak egy jót, ezen én nem voltam ott, de a csoportképet elloptam, olyan édes :)

További képek itt.

Weekend around Europe

Elérkezett az év utolsó integrációs hétvégéje, amin főleg kamaszok vesznek részt, úgyhogy Zanetával úgy gondoltuk legyen ez a hétvége kedvcsináló a nyári tinédzser táborhoz, melynek témája: Around the World. Szóval mi egy hétvége alatt megpróbáltuk bejárni Európát, Willy Fog és egy léghajó segítségével.

A megelőző hét eléggé kaotikusan telt, napról-napra változott (drasztikusan!) a részt vevő fogyatékos és egészséges gyerekek, de még az asszisztensek száma is, az idegösszeroppanás határára sodorva a főszervezőt, Zanetát. Úgyhogy másodszervezővé léptem elő, és amellett hogy lelket ápoltam és biztattam, nagy részt összeállítottam a programot, takarítottam és segítettem a nagybevásárlásban is.

Végül pénteken 4 körül elkezdtek szállingózni a gyerekek és az asszisztensek is, kaptunk pár last minute lemondást, de csak megkezdtük az utazást. A kötelező csoportkép után egyből léghajóra pattantunk, és seperc alatt Oroszországban találtuk magunkat. Itt megkerestük a névkártyáinkat, ami persze mind cirill betűvel volt írva, úgyhogy gyorsan kódot fejtettünk, és immár mindenki a saját nevével a mellkasán feszíthetett. Akkor jöttem én, mint orosz rendőr (aki amúgy magyarul kiabál, de ez a gyerekeknek nem tűnt fel), és letartóztattam Zanetát, és a trambulin tömlöcbe vetettem, mert hát nem volt útlevele. Úgyhogy mindenki mint az őrült nekiállt útlevelet gyártani, fényképpel, adatokkal, rövid bemutatkozásokkal, és miután lejelentkeztek nálam, nagy kegyesen elengedtem Zanetát :)

Aztán továbbindultunk, és pár perc múlva Törökországban landoltunk. Itt megnéztük a gyerek hastáncosok előadását (akik amúgy a másnapi versenyre gyakoroltak, ahol aranyérmet kaptak!!!), majd megéhezve az utazástól egy török büfébe mentünk. Hogy ne kelljen annyit várni, befogtuk a gyerekeket is a főzésbe, és hamarosan finom rántott húst falatoztunk salátával. A tervek szerint ezután Finnországba kellett volna mennünk szaunázni, de ha már itt voltunk, inkább a török fürdőt választottuk, és jól megmasszíroztuk a gyerekeket. Zaneta gyógypedagógusnak tanul, úgyhogy ő ismer mindenféle masszázsokat, valami speckó izom-stimulációs dolgot műveltünk a segítségével. Aztán 3 csapatra osztottuk a gyerekeket, és a Loka loka című számra gyártottak koreográfiát, amit végül elő is adtak egymásnak. Közben Zaneta és én lelógtunk a pincébe, bemelegítettünk, kicsit átvariáltuk a fellépő számunkat, és miután mindenki kitáncolta magát, egy kis rúdtánc-bemutatóval leptük meg a gyerekeket :)

Gyors zuhany, fogmosás, és végre Álomországba mehettünk.

Szombat reggel én korán keltem, hogy időre kész legyen a reggeli. Persze már reggel összeszedtünk vagy 2 óra csúszást, a kaja fele kihűlt mire asztalhoz ültünk, de azért így is finom kis angol reggelit fogyasztottunk Nagy-Britanniában :) Tolmács segítségével angolul mutattam be a reggeli fő fogásait, és végül mindenki megkóstolta, milyen, ha tejet rak a teájába :)

Aztán előkerült Zaneta is, és irány Hollandia, ahol drámajátékkal egybekötött drogprevenciós foglalkozást tartottunk. A dögmelegre való tekintettel elugrottunk Portugáliába, hogy vízicsatát vívhassunk a tengerparton. Eleinte csak palackokkal, végül már vödrökkel harcoltunk, míg mindenki csurom vizes nem lett, és akkor kifeküdtünk a napra megszáradni. Aztán Tomás órákig tartó szorgos munkájának köszönhetően Franciaországban ebédeltünk, természetesen palacsintát :) Nem is akármilyet, nutellás-banános-barackos-kivis-dinnyés palacsintát!

Még időben Spanyolországba értünk a sziesztára, úgyhogy vagy egy órát punnyadhattunk az árnyékban. Aztán jött a kézműveskedés, nekiálltunk spanyol mozaikot gyártani, azaz a központ logóját kirakni általunk gyártott mozaikból. Persze nem volt elég alapanyagunk, és ez nem az első problémánk volt a hétvégén, úgyhogy Zaneta elérkezettnek látta az idő egy feles almapálinkára, mi meg Ninával csak nem hagyhattuk hogy egyedül igyon :) Ez meg is oldotta átmenetileg a dolgot, és végülis nagyon szép alkotást hoztunk össze :)

A sorban Németország következett, itt végre a valóságban is elhagytuk a központ területét, és elmentünk a sörgyárba fesztiválra. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy falunapot otthon, egy színpadon gagyi énekesekkel, büfékkel, kirakodóvásárral és persze sok sörrel. A koncertet, amire mentünk volna persze lekéstük, mert átvariálták a sorrendet, de ha már ott voltunk azért 1-1 fagyi vagy sör mindenkinek jutott, korra való tekintettel persze. Én őszintén rémesen unatkoztam, de a gyerekek egész jól elvoltak, és végül idióta fényképek készítésével múlattuk az időt.

Hazafelé egy csak ilyenkor közlekedő kisvonattal jöttünk, és mire megjöttünk, a központ bizony Olaszországgá vált, és frissen sütött pizza fogadott minket. Ekkorra már 9 óra is elmúlt, úgyhogy gyorsan összeszedtünk a nagyobb fiúkat, a hímnemű asszisztenseket, Zanetát és jómagamat, és elmentünk Csehországba, vagyis egy közeli kocsmába meccset nézni, ugyanis épp a csehek játszottak a lengyelek ellen. Akiket bizony meg is vertek 1:0-ra, ezzel kiharcolva a továbbjutást! Mondanom sem kell hatalmas őrjöngés volt a kocsmában, és a gyerekeink is nagyon élvezték az estét :)

Reggel Ausztriában reggeliztünk, ezúttal németül köszöntöttem mindenkit, igazán multifunkcionális vagyok :) Aztán a többiek Norvégiába utaztak a téli olimpiára, én meg a konyhába, hogy finom magyar kajákkal várjam a megfáradt sportolókat :) Sajnos a Magyarországon elköltött ebéd nem váltott ki osztatlan sikert, a gyerekek életükben nem ettek még édes levest, úgyhogy kicsit gyanakodva kóstolgatták a gyümölcslevest... A mákos guba már sokkal jobban tetszett nekik, de többé nem nagyon követem el azt a hibát, hogy cseheknek húsmentes kosztot kínálok :)

A tervek szerint ezek után Görögországba kellett volna menni egy kis színjátszásra, de mindenki fáradt volt, kint tűzött a nap, úgyhogy a színházat mozira cseréltük, és Willy Fog meséket néztünk :) Kimaradtak még a dán halas szendvicsek is és Romániában valami Drakula-kaland, talán a nyáron majd bepótoljuk őket. Azért 13 ország kevesebb mint 3 nap alatt így is szép teljesítmény! :)

Fotók pedig itt.

Állatkert

Reggel betuszkoltuk az összes kis ovist, természetesen Honzát és Tondát is, egy buszba, és megkezdődött a nagy kaland: Chleby-be kirándultunk, az állatkertbe.

A picik csak úgy zsizsegtek az izgalomtól, alig lehetett őket a helyükön tartani :)

Maga az állatkert szerencsére nem túl nagy, ráadásul legalább minden negyedik gyerekre jutott egy asszisztens, így csoportokra szedtük őket és mindenféle kalamajka nélkül megúsztuk a látogatást. A mi kis csoportunkban öten voltunk: Honzík Jardával, Toník Zanetával, és én, mint mindenes: fényképész, orrfúvó, táskacipelő, etető-itató. Jól szórakoztunk, főleg hogy a hely kifejezetten gyerekbarát: egy csomó ketrecbe be lehetett menni, sokféle állatot meg lehetett simogatni, és még egy mini játszótér is volt a park közepén. A fiúk kicsit féltek az állatoktól, de végül csak összebarátkoztak a teknősökkel,

kecskékkel,

tágra nyílt szemmel bámulták az ugrándozó majmokat

és a vadmacskákat,

a végén pedig még a lámákat is hajlandóak voltak megetetni.

Már amennyi láma-eleség jutott nekik, ugyanis ez volt az én kedvencem is, és végül majdnem az összes falatot az én tenyeremből kapták :)

Persze rengeteg idétlen fénykép is készült, a tükör alatti szöveg jelentése: a legveszélyesebb állat a világon :)

További képek pedig itt.

Naplemente

Kilátás a konyhaablakomból

Poděbrady Specka

Több hét kihagyás után szerda reggel végre újra Poděbrady-ba indultam. Jól esett a bicajozás, és bőven időben oda is értem, ugyanis a napi programról csak annyit tudtam, hogy Radkát kell keresnem reggel, aki majd megmondja melyik osztályban is segítek ma. Martinát ismerve nem is értem miért lepődtem meg, hogy Radka persze egész nap nem volt a suliban, de így is sikerült helyet találnom :)

Egy fiúosztályba kerültem, 6 fiúval, akik közül 1 srác ötödikes, 1 negyedikes, a többiek harmadikosak. Fogyatékosság szempontjából vegyes a társaság, hiperaktivitástól autizmusig minden van itt, de mindenki jár, beszél, egyedül eszik, sőt ír-olvas és számol is. Épp ezért csak egy tanár dolgozik velük, Blanka, de ő tízórai előtt valami hivatalos ügyet intézett, úgyhogy az igazgatónő helyettesítette.

Reggel énekórával kezdtünk, tanultunk nyári dalokat és ritmusgyakorlatokat. Aztán a víz körforgása volt a téma, a különböző felhők, szelek, neten utána is kellett néznünk a tájfun és a tornádó sebességének.

Közben egyszer egyedül is maradtam 4 gyerekkel, és tök ügyesen ismételtük az időjárással kapcsolatos kifejezéseket: süt a nap, esik az eső, fúj a szél… Tiszta profi vagyok :)

Tízórai után megjött Blanka, és kezdődött a komoly munka: olvasás,

helyesírás, összeadás, kivonás.

Itt is rendesen be voltam fogva: javítottam a megoldásaikat, vagy éppen segítettem nekik a feladatra koncentrálni. A nap végén persze nem maradt el a jutalom sem a kemény munkáért, mindenki játszhatott egy kört az iPad-en, ami mostanában az abszolút sztár az egész suliban.

Aztán én is megkaptam a jutalmamat: gyors ebéd után már haza is tekerhettem, és lemehettem a táncterembe gyakorolni a közelgő fellépésre :)

Šikulka

Žaneta a hetet erdei iskolában töltötte a podebrady-i gyerekekkel, úgyhogy én helyettesítettem őt az oviban, azaz egy hétig két fogyatékos kiskölyök asszisztense voltam :) Na jó, végül csak két nap voltak egyszerre az oviban, de akkor is!

Honzík és Toník is körülbelül 3 évesek, hasonló fogyatékosságuk van (inkább szellemi, de például még járni és enni sem tanultak meg teljesen egyedül), mégis nagyon különbözőek. Honza inkább olyan mint egy kisbaba, sokat mosolyog, elfogadja ami körülötte történik, szeret sétálni és imádja a körtés joghurtot. Tonda meg már most egy igazi sármőr kiskamasz! Ügyesebben beszél a szemével, mint némely felnőtt, és bár valószínűleg soha nem fog megtanulni beszélni, mindent elér, amit akar. A kedvencem, amikor elkezd fenyegetőzni a mutatóujjával és hatalmasra nyitja a szemeit, nehogy még egy kanál levest beletukmáljak :)

A napok eléggé hasonlóan teltek, mivel fő célunk az integráció, mindent az ovisokkal együtt csináltunk. A reggeli beszélgetést, 

a tízórait,

kézműveskedést,

játékot,

sétát,

kiskacsabámulást,

sőt csütörtökön együtt főztünk :)

Bepakoltuk a gyerkőcöket az etetőszékbe, és ők is kevertek-kavartak-aprítottak, mint mindenki. Rántott husi volt a menü, a gyerekek egyik kedvence, aminek titka: prézli helyett apróra tört corn flakes kerül a húsra. Ekkor jöttünk rá, hogy Toník bizony a corn flakes rabja, és bármit megtenne, hogy ropogtathasson. Sikerült is potom egy óra alatt megtanítanom a „kérem” és a „még” kézjelekre :) Sikerélmény: check!

Jičín és Prachovské skály

Közben látogatóim is voltak, az egyikük épp ezzel az úttal ünnepelte a szülinapját :) Vasárnap tehát kivettem egy szabadnapot, és kirándulni mentünk: a cél a cseh paradicsom újabb szeletének meghódítása volt.

Megérdemelt nagy alvás után az első állomás Jicín városa volt, egy kedves kis város a cseh paradicsom szívében, tipikus főtérrel

és finom fagyival/kávéval. 

Szerencsénkre a tourinfo is nyitva volt, úgyhogy irányba állítottuk magunkat, és simán megtaláltuk a Prachovské skály bejáratát. Ennek a túraszakasznak ugyanis bejárata is van, és belépődíjat is kell fizetni, amin kissé meglepődtünk, de cserébe legalább gyönyörű és tényleg szépen kiépített, 

rendben tartott környéken sétálhattunk. Az útvonal a homokkősziklákról híres, mi is megmásztunk párat, 

és végül csak az eleredő eső vetett véget a bóklászásnak.

Wellness maraton

Szombaton különleges módját választottuk a munkának: Prágába mentünk, egy wellness maratonra, árulni. Nem is akármit, a művészeti terápia foglalkozások eredményeit: kerámia cicákat és batikolt selyemsálakat, valamint támogató-kitűzőket. Négyen csajok, az áruval megpakolva jártuk körbe-körbe az arénát, hogy elcsípjük a zumba-maraton épp pihenő résztvevőit, és lehúzzuk őket néhány koronával. Vagy épp euróval, ugyanis rengeteg külföldi jött megnézni a zumba alapító atyját, Beto nemtomkit, ilyenkor persze én beszéltem, már remekül árulok angolul is, németül is, sőt egyszer magyarokat is sikerült elcsípni :)

Közben persze rengeteget fotózkodtunk, Martina ismert majdnem mindenkit, még aerobic világbajnokokkal is találkoztunk! Ja, és persze vásárolgattunk is, vagyis vártunk, amíg Martina őrültebbnél őrültebb ruhákat próbált fel, és sikerült kiválasztani az egyenpólót a június végén esedékes fellépésünkre, de erről majd később…

Miközben az arénában a zumbáé volt a főszerep, egy kisebb táncteremben mindenféle workshopok zajlottak, és miután úgy éreztük elég pénzt kerestünk, Zaneta és én leléptünk afrikai táncokat tanulni, és nagyon jól szórakoztunk :) Összességében is sikeres volt a nap, több mint 4000 koronát gyűjtöttünk!