Reggel betuszkoltuk az összes kis ovist, természetesen
Honzát és Tondát is, egy buszba, és megkezdődött a nagy kaland: Chleby-be
kirándultunk, az állatkertbe.
A picik csak úgy zsizsegtek az izgalomtól, alig lehetett őket a helyükön tartani :)
A picik csak úgy zsizsegtek az izgalomtól, alig lehetett őket a helyükön tartani :)
Maga az állatkert szerencsére nem túl nagy,
ráadásul legalább minden negyedik gyerekre jutott egy asszisztens, így
csoportokra szedtük őket és mindenféle kalamajka nélkül megúsztuk a látogatást.
A mi kis csoportunkban öten voltunk: Honzík Jardával, Toník Zanetával, és én,
mint mindenes: fényképész, orrfúvó, táskacipelő, etető-itató. Jól szórakoztunk,
főleg hogy a hely kifejezetten gyerekbarát: egy csomó ketrecbe be lehetett
menni, sokféle állatot meg lehetett simogatni, és még egy mini játszótér is
volt a park közepén. A fiúk kicsit féltek az állatoktól, de végül csak
összebarátkoztak a teknősökkel,
kecskékkel,
tágra nyílt szemmel bámulták az ugrándozó majmokat
és a vadmacskákat,
a végén pedig még a lámákat is hajlandóak voltak megetetni.
Már amennyi láma-eleség jutott nekik, ugyanis ez volt az én kedvencem is, és végül majdnem az összes falatot az én tenyeremből kapták :)
Persze rengeteg idétlen fénykép is készült, a tükör alatti szöveg jelentése: a legveszélyesebb állat a világon :)
kecskékkel,
tágra nyílt szemmel bámulták az ugrándozó majmokat
és a vadmacskákat,
a végén pedig még a lámákat is hajlandóak voltak megetetni.
Már amennyi láma-eleség jutott nekik, ugyanis ez volt az én kedvencem is, és végül majdnem az összes falatot az én tenyeremből kapták :)
Persze rengeteg idétlen fénykép is készült, a tükör alatti szöveg jelentése: a legveszélyesebb állat a világon :)
További képek pedig itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése