Žaneta a hetet erdei iskolában töltötte a
podebrady-i gyerekekkel, úgyhogy én helyettesítettem őt az oviban, azaz egy
hétig két fogyatékos kiskölyök asszisztense voltam :) Na jó, végül csak két nap
voltak egyszerre az oviban, de akkor is!
Honzík és Toník is körülbelül 3 évesek,
hasonló fogyatékosságuk van (inkább szellemi, de például még járni és enni sem
tanultak meg teljesen egyedül), mégis nagyon különbözőek. Honza inkább olyan
mint egy kisbaba, sokat mosolyog, elfogadja ami körülötte történik, szeret
sétálni és imádja a körtés joghurtot. Tonda meg már most egy igazi sármőr
kiskamasz! Ügyesebben beszél a szemével, mint némely felnőtt, és bár
valószínűleg soha nem fog megtanulni beszélni, mindent elér, amit akar. A
kedvencem, amikor elkezd fenyegetőzni a mutatóujjával és hatalmasra nyitja a
szemeit, nehogy még egy kanál levest beletukmáljak :)
A napok eléggé hasonlóan teltek, mivel fő
célunk az integráció, mindent az ovisokkal együtt csináltunk. A reggeli
beszélgetést,
Bepakoltuk a gyerkőcöket az etetőszékbe, és ők is
kevertek-kavartak-aprítottak, mint mindenki. Rántott husi volt a menü, a
gyerekek egyik kedvence, aminek titka: prézli helyett apróra tört corn flakes
kerül a húsra. Ekkor jöttünk rá, hogy Toník bizony a corn flakes rabja, és
bármit megtenne, hogy ropogtathasson. Sikerült is potom egy óra alatt
megtanítanom a „kérem” és a „még” kézjelekre :) Sikerélmény: check!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése