Látogatók Nymburkban

Kedden délután megtartottuk az utolsó kerámia foglalkozást (a csütörtöki csoportnak, ugyanis szegény kis elfoglalt gyerekeink csak ekkor értek rá), minden maradék kerámiát gyönyörűen befestettünk, és még bizonyítványosztás is volt! Na jó, csak emléklap, de én is aláírtam mint tanár, és ez a lényeg :)

Este pedig újabb vendégeim érkeztek, Zoli és Iló személyében. Miután lepakoltunk, szusszantunk egyet, megterveztük a másnapot és én megvacsoráztam (bizony, én nem adok ám a vendégeimnek enni!), a törzshelyemre mentünk sörözni. Az Eliškában csak a helyi sört, a Postřižinskét csapolják, úgyhogy Ilóéknak igazi autentikus élményben lehetett részük :) Én persze a szokásos Frisco-t ittam, már ott tartunk, hogy a pultos meg se kérdezi mit kérek, csak rám néz, bólintok, és felírja a számlánkra az italomat :)

Szerda reggel én szokás szerint korán keltem, és irány Poděbrady. Ez volt az utolsó előtti komoly tanítási nap, pénteken már évzáró, nem is lehetett érdemben semmit se kezdeni a gyerekekkel. Elővettük az összes iPad-et, játékot, ami csak érdekelte őket, és kreatív szabadfoglalkozás volt egész nap.

Ebéd után Zoliékkal volt randim az Elba parton. Még kedd este sikerült kölcsönkérni Zaneta bicaját (3-4 cseh sms, és életem első cseh telefonbeszélgetése után) és Martina görkoriját, úgyhogy a többiek is kerekeken érkeztek Poděbradyba. Kényelmes kis piknikezés, kacsaetetés, városnézés és fagyizás után bicajtúrára indultunk. Már régóta tervezem hogy megnézem mit is találok ha továbbmegyek az Elba-menti bicikliúton, de eddig valahogy nem jött össze. Igaziból semmi különöset, szép tájat, erdőt, persze egy kocsmát, és 5 km után, az első településnél templom és várromokat. Vagyis inkább csak utalásokat arra, hogy régen hol is állhattak a falak. Nem volt kifejezetten mutatós a kőegyüttes, de három csajszi azért rendesen fotózgatta magát a háttérrel  :)

Hazagurulva Nymburkba előbb a hódokat (Iló segíts, mik is pontosan azok a jószágok?), majd magunkat etettük meg, Ilóék persze knédlit kaptak :) A lusta-nap folytatásaként kávézás mellett kerámiáztunk egy jót, csigák, zsiráfok és egy bogár a bizonyíték. Aztán persze irány az Eliška, meccset nézni. A csehek lelkesedését mutatja, hogy mikor odaértünk, a tv-ben épp pankráció vagy mi ment, és mikor kértem hogy kapcsoljanak át a focira, a pultos csaj csak azt kérdezte, hát az még mindig megy? Végül képet kaptunk csak, a háttér-rádió megmaradt, de úgyse sokat értettünk volna a cseh kommentárból. Sajnos a spanyol-portugál összecsapás kifejezetten eseménytelennek bizonyult, és egészen a tizenegyes-párbajig kellett várni mire végre továbbjutottak a spanyolok (éljen!), de legalább beszélgettünk egy jót.

Csütörtök reggel Zoliék továbbindultak Prága, onnan pedig Budapest felé, én pedig belevetettem magam a workcamp utolsó lázas előkészületeibe.

Képek majd lesznek. Egyszer.

Fejlemények: Zoliék beszámolóját itt, a tőlük lopott képeket pedig itt láthatjátok!