Brussels in a Nutshell - Part 2

Az előző bejegyzés végül nem sikerült túl gyorsra, na de majd most!

Kedd

Akit csak kérdeztem, nem bátorított különösebben, hogy szétnézzek az Európa Parlament környékén, de hát én mégiscsak kíváncsi voltam, és bár a környék tényleg nem, de maga a komplexum, és azon belül is a Parlamentarium királyság volt!

 Ez már nem annyira bicajőrült nemzet, fogadjunk ez is valamelyik itt dolgozó hollandé...

 Minden EU-s ország képviselteti magát

 Kicsit futurisztikus, kicsit hatalmas - nekem bejött!

A döntések pedig itt születnek kérem

Maga a parlament is érdekes volt, de a legjobb a Parlamentarium, ahol vagy 25 nyelven érhető el az audioguide (ilyet se pipáltam még!), úgyhogy egy kedves magyar hang kalauzolt végig az interaktív kiállításon, ahol közel négy óra alatt többet tanultam Európa 20. századi történelméről, mint érettségire készülve...

Végül csak azért álltam tovább, mert féltem hogy bezár az orrom előtt a Királyi Palota. Átsétáltam hát, útközben biztos ami biztos beszerezve egy kis csokit, hogy energiám is legyen :)

Csokizás kilátással :)

Bár a királyi család nem ebben a palotában lakik, ez csak a hivatalok és a fogadások helyszíne, azért kifejezetten jófejség, hogy nyaranta két hónapra megnyitják a közönségnek, ingyen! Volt kiállítás Albert királyról és a feleségéről, akik különösen szerettek nyilvánosan szerepelni, ezért rengeteg archívum fennmaradt róluk, érdekes volt világháborús felvételeket látni... A kedvenceim mégiscsak a csillárok voltak, a grófom egy életre megfertőzött...

 

 

 

 

 

 

 

Miután kigyönyörködtem magam, a szakadó eső ellenére is csak megkerestem azt a híres bonbonost, aki már 70 éve a királyi család kizárólagos beszállítója, jól bevásároltam, és mint aki jól végezte dolgát, hazamentem.

Szerda

Na most már tényleg szűkszavúan. Egy nap, két múzeum: csoki és art nouveau. Előtte persze még egy gyors séta a napsütésben, mielőtt a város fölébred:

 A kötelező Pisilő Kisfiú (ezúttal pucéran, első alkalommal
perui népviseletben láttam valami perui nemzeti ünnep tiszteletére),

és párja a Pisilő Kislány :)

Találtam még néhány képregényjelenetet a falakon

Hotel de Ville élőben és csokiban

Szuperlelkes bonbonkészítő bemutató a csokimúzeumban

(a kóstolót már nem is említem...)

Ez pedig már a Horta Múzeum lépcsőháza

 Csak egy gyönyörűen berendezett lakás. semmi más...

 Még a plafon is lélegzetelállító

És kedvenceim, a részletek

Ezzel pedig búcsút is vettem Belgiumtól, és hazarepültem Magyarországra. Viszlát három év múlva!

Brussels in a Nutshell

A következő bejegyzés Better done than perfect jeligével készül, a szokásosnál is címszavasabb lesz, és inkább csak lenyomatokat tartalmaz három eseménydús brüsszeli napomról. (Már csak azért is, mert megfogadtam, hogy 30 éves koromig eljutok 30 európai országba, és akkor visszajövök ide, és jól megnézek mindent egyszerre összesűrítve a Mini Európa Parkban, amit most idő és napsütés híján kihagytam. Belgium volt a 26. országom, és (pszt, titok jön!) 27 éves vagyok, úgyhogy még esélyem is van ennek betartására, szóval már csak 2-3 év, és jön a hosszú belga bejegyzés, reményeim szerint Bruges-el, Ghent-tel, Antwerpen-nel és sok-sok sörrel...)

Vasárnap

Könnyes búcsú Martinától, vonat Brüsszelbe, kulcsátvétel Gabiéktól, Tamás lakásának meghódítása, délutáni szunyóka, séta a közeli parkban.

Hétfő

Gondolom senki sem lepődik meg, hogy a belga tartózkodást is Free Walking Tour-ral kezdtem :)

A túra Brüsszel legszebb teréről, a Grand Place-ról indult, ahol a kedvenc sztorim a városháza, a Hotel de Ville építéséhez kötődik: a fő építész valamiért vagy 50 évre lelépett az építkezés alatt, és mire visszajött megszemlélni az elkészült művet, csak egy pillantást vetett rá, majd felment a toronyba és szépen leugrott. Szegény nem tudta elviselni, hogy nem lett szimmetrikus a műve...

 Facebook nem lévén, aki elég gazdag és befolyásos volt, felrakathatta magát az épületre, hogy a többiek megismerjék - huncutság elkövetése esetén viszont szégyenszemre el is távolíthatták őket...

Ha pedig a nép nem szeretett valakit, egyszerűen ledobálták a fejét...

 Brüsszel Tintin szülővárosa, lépten-nyomon találkozni vele

Meg egyéb képregényekkel is - ezt pont az a kritika érte, hogy nem elég lányos a leányzó, és így akár meleg párnak is nézhetnék őket... A művész válasza: fülbevalót biggyesztett az egyik figurára, a közösség válasza: köréépítették a melegnegyedet :)

Fedett bevásárlóutca a gazdagoknak

Templom, királlyal (asszem)

Nem tudom mi ennek az alkalmatosságnak a neve egy templomban, 

de elképesztően menő hogy pelikánból van :D

Lelkes kis idegenvezetőnk, egyenesen Írországból

Jel Santiago de Compostellába

Harmónia a királyi palota parkjában

Pózolok a palotával :)

Az egyik legszebb épület, a Hangszer Múzeumnak ad otthont

Kilátás a túra végén

Szerelmi háromszög...

Street Art

 Az Igazság Palotája

 Impozáns méretei térdre kényszerítik a bűnöst -
- és ezzel éves költőiségem ki is fújt, ne aggódjatok

 Kilátás

 Újabb kert,

és újabb templom, de eddigre már olyan fáradtak voltunk a sétán összeszedett két újdonsült brazil barátommal, hogy még egy jó adag sültkrumpli (amit amúgy French Fries-nak hívnak, noha belga eredetű - egyszerűen azért, mert a névadót megtévesztette, hogy a fogyasztói franciául beszéltek...) sem térített minket magunkhoz annyira, hogy emlékezzek is a helyek nevére... Úgyhogy inkább egy sörrel vigasztalódtunk, majd búcsút vettünk, és hazamentünk. Én egyenesen az ágyba.

Amszterdam Martinával

Azért a kastélylátogatás után is maradt még némi időnk és energiánk, bebumliztunk hát Amszterdamba. A cél egy hajós kirándulás volt a csatornákon, előtte azonban akadt még egy órácskánk császkálni. Szűkszavú, bőképű beszámoló az estéről:

 Pedig még kínaiul is megtiltották...

 Európa első buddhista temploma, 1999-ből...

 Mintha Bergenben lennék :)

 Futurisztikus

Öntudat

 Egyike az első nyitható hidaknak

 Lógás

?!?

 Erről meg a Vasa jut eszembe...

 A Naplemente-sorozat első tagja

 A jobb oldali építmény a világ 2. legnagyobb vízen úszó ázsiai étterme

A legnagyobb amúgy, csodák csodája, Kínában van

 Szent Miklós Templom

 Búcsúzás

 A hajókázás után összeszedtük Martina egy barátját, Zolit a nem éppen csúnya 

amszterdami főpályaudvaron, és sörözni indultunk

Iszogatás kilátással

Később még továbbmentünk Martina volt szobatársával és az ő új egyetemi évfolyamtársaival kocsmázni, ahol finom holland söröket kóstoltam és sváb akcentust tanultam - ennél több nem is kell egy szuper búcsúestéhez! :)