Nem minden nap tölti be az ember a 10 000 napot, így rengeteg teendőm ellenére is szakítottam időt a méltó ünneplésre :) Na jó, reggel azért korrepetáltam egy leányzót trigonometriából, csak a móka kedvéért, de aztán tényleg belevetettem magam, és ellátogattam a Palmengartenbe (vagyis a botanikus kertbe), hogy szemrevételezzem az Ikebana kiállítást. Mint megtudtam, ez a hagyományos japán virágrendezés művészete, szó szerinti jelentése ”életben tartott virágok” (japánul: 生花). (forrás: wikipédia). Lehengerlő virágkompozíciókra számítottam, helyette néhány szerényecske csokrot találtam, amelyek többsége inkább zavarbaejtő volt mint csodálatos, de szerencsére némelyik mégiscsak tetszett:
Bronzérmes
Ezüstérmes
Aranyérmes
Miután kibámészkodtam magam és vagy három árnyalatot barnultam, az Operába mentem az Alvin Ailey American Dance Theater produkcióját megnézni. Útközben a frankfurti Váci utcán (amit errefelé Zeil-nak hívnak), belebotlottam magyar cigány utcai zenészekbe, akik még egy magyar szerelmes nótával is megörvendeztettek! :)
A darab kicsit más volt, mint amit vártam, és az elején kicsit csalódott is voltam, valami fura afrikai-gospel-breakdance keveréket nyomtak elég monoton zenére, bár meg kell hagyni profi technikával.
Ronald K. Brown: Grace
Rennie Harris: Home
Úgy félidőtájt viszont történt valami rendkívüli: egy fantasztikus szóló, ami alatt szinte levegőt venni is elfelejtettem. Sajnos erről alig találtam képeket, és youtube-on sincs fönt, mint a többiek, de a közönség egybehangzó véleménye szerint ez volt az est fénypontja! (a koreográfus amúgy a társulat művészeti vezetője, bizony meg is látszott a színvonalon!)
Robert Battle: In/side
Újabb szünet után pedig a társulat alapítójának, Alvin Ailey-nek rövid koreográfiákból álló Revelations című darabja következett, itt már biztos voltam benne, hogy mégiscsak megérte eljönni :)
Pilgrim of Sorrow
Take Me to the Water
Move Members, Move
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése