Séta a városban

Egy sikeres iskolai megbeszélés után úgy döntöttem a délutánt városnézéssel töltöm, amit stílusosan egy finom ebéddel kezdtem Lettország első Rock Caféjában (részben erről híres Liepaja, amit állítólag méltán a Rock Fővárosának is neveznek):

Ezután rácsatlakoztam a városnéző útvonalra, amin kis hangjegyeket követve lehet bejárni a legfőbb nevezetességeket :) Képes beszámoló jön:

Útjelzők - néhol elrejtőznek, de azért mindig megtaláltam :)

 A híres Liepaja Egyetem, állítólag tanulnak itt külföldiek is,
majd megpróbálom levadászni őket :)

 Kapuőrző fenevad

A cikk-cakk szobor a minisziklán gondolom a vizet jelképezheti, abból meg hát van itt elég 

(Liepaja a tenger és két nagyobb tó, a Tosmares ezers és a Liepajas ezers közé van szorítva)

 

 A lettek szerint így néz ki egy bicikli :)

 Fázós picicicák egy pinceablakban

Festői őszi park

  Szomorú leányzó néz tengerész kedvese után, amolyan szocreál stílusban

 Már közel a tenger...

 Már nagyon közel a tenger...

És íme a Balti-tenger :)

 Ha belegondolok, hogy nem egészen két éve Görögországban fürödtünk a tengerben...
De azért sapkába-sálba bugyolálva is szép :)

 Kedvenc biciklitárolóim itt is

 Nagy ám a kerékpárforgalom a parton :)

 Fényképezés nappal szemben

  Fényképezés nappal szemben, újra

 Díszítősor a Jurmalas Parkban

 Szökőkút és színes fák, ugyanott

 Bájos zoknibolt :)

Szent József Katedrális

És már vissza is értem a Rock Caféhoz, balra a bejárat, jobbra a lett zenészek Walk of Fame-je, egyelőre számomra teljesen ismeretlen nevekkel, de ez ellen igyekszem tenni! :)

Karosta

Délután az alsós néptánctanárral, Intával a szomszéd "negyedbe", Karostába mentünk sétálni, ami még a Karosta-csatornán is túl van :)

Régen az orosz arisztokrácia vetett itt tanyát, építettek néhány kacsalábon forgó palotát, amiket aztán persze a szovjet hadsereg fegyverraktárnak használt, kivonulásuk óta pedig üresen álldogálnak, vagyis inkább pusztulnak. A parkok és a város egyik legnagyobb ortodox temploma viszont megmaradtak (bár utóbbi egy ideig még diszkóként is működött, 1992 óta megint hívek látogatják), és még ma is vonzzák a sétálni vágyókat (állítólag, mert bár hétágról sütött a nap, csak avarseprőkkel találkoztunk...)

 Ortodox templom előről

 A híres hagymakupolácskák

 Ortodox templom hátulról-alulról

 Karostában is dúl az ősz

Néhol a fák még ragaszkodnak a leveleikhez

Az újrahasznosítás egy gyönyörű példája: bombából kuka

Dizájnos kerékpártároló

Romantikus gyaloghíd, valódi rendeltetés nélkül

Ez már az igazi híd tartozéka, a friss házasok járnak ide lelakatolni a szerelmüket, majd szertartásosan a vízbe dobják a kulcsot
(miután hétszer végigmentek a hídon, vagy 7 különböző hídon végigmentek, ez nem teljesen világos, mert Inta, bár alsóban tanít is angolt, és igyekszik is nagyon, néha kissé nehézkesen fejezi ki magát... Ami biztos:
sok sétálás + lakatolás + kulcsvízbehajítás = örök boldogság)

Baltic sea :)

Délelőtt részt vettem az első tanári értekezleten, amit az iskola nyelvtanárainak tartottak, részben azért, hogy bemutatkozhassak és tervezgessük az együttműködésünket. Úgy tűnik sok mindenbe szeretnének bevonni, az angol disputától a szülők tanításán át egészen a német órákig, ezt az édes kis üdvözlő ajándékot is a felsős német tanártól kaptam:

Hogy kiszellőztessem a fejem, kimentem a tengerpartra, ami kevesebb mint 10 percre van a sulitól (lehet irigykedni!), és sétáltam, fotózgattam kicsit:

 

 

 

 

Macskák és útépítés

Az elkövetkezendő pár hónapban sokat fogtok hallani panaszkodni a hidegről, had' álljon itt hát egy bizonyító erejű kép, hogy nem csak a levegőbe beszélek:

Itt bizony még a kóbor macskák is hosszúszőrűek!!!

Lakótelepi idill

Szombat délután Maijával vásárolni indultunk, de előbb még bekukkantottunk a sulihoz, ahol a diákok, szülők, tanárok épp nagy összefogásban utat építettek:

Lázasan folyik a munka

És még aznap megvolt az átadás is :)

Íme az elkészült járda, én is ezen fogok járni a suliba! (t.i. a háttérben az épület az új munkahelyem, a Liepajas 15. vidusskola)

Az esemény bekerült ám a helyi lapba is, ha tudtok lettül, itt elolvashatjátok a cikket.

Később bejutottunk a városba, szereztem térképet, fogkrémet, bélelt csizmát, szóval minden létfontosságút, és a piacon is jártunk, ott lőttem ezt a kedves kis búcsúképet:

Első napok Liepajában

Csütörtökön tehát buszra szálltam, és 4 óra zötykölődés múlva meg is érkeztem Liepajába. Az iskola egyik történelemtanára, Pavels várt az állomáson, és egyből az iskolába vitt. Itt megismerkedtem a koordinátorommal, Maijával, és a mentorommal, Mrs. Senával. Maija angolt, Mrs. Sena pedig matekot tanít, ebben a két tárgyban várják majd a segítségemet, bár Pavels a töriórákba is be akar vonni. Értelemszerűen Maija nagyon jól beszél angolul, de Mrs. Senával akadtak gondjaink, noha körbevezetett az iskolában, ebéd után Pavelnek újra körbe kellett vinnie, hogy tényleg minden világos lehessen... Ekkorra már délután 5 volt, nem is kezdtünk bele semmilyen megbeszélésbe, inkább a városban tettünk egy röpke látogatást Pavellel, és természetesen kimentünk a tengerpartra is. Fényképek viszont a szélre és esőre való tekintettel nem készültek, egy napsütötte délután majd újra bejárom az útvonalat.

Az estét Maija családjánál töltöttem, egy nagy házban laknak a férjével, Gints-szel (az iskola igazgatója), és 4 gyerekkel, decemberre várják az ötödiket... A jelenlegi legkisebb, a 6 éves Reina is beszél valamennyire angolul, ma reggel ő várt kávéval :) (amit meg is érdemeltem, tekintettel a kint kavargó hó sokkoló látványára...) 

Addigra Gints is megérkezett (surprise, surprise, vele meg németül tudok csak beszélni), és elvitt a kollégiumba. Egy hatalmas szobát kaptam, sok-sok virággal, fénnyel, 5 ággyal, bár csak 1 konnektorral. Egyelőre egész melegnek is tűnik, és lassan a berendezkedéssel is végzek. Közös zuhanyzó van a folyosón, félig felszerelt konyha egy másik folyosón, kezdetleges konditerem egy másik szinten, menza az udvar végében, három bolt is van 5 perc sétára, ja és a suli mindössze 500 méter, úgyhogy elégedett vagyok :) 

A kollégium épülete, a szünetre való tekintettel most csak a portás és én lakjuk

Virágoskert, háttérben a menza

Kilátás az ablakomból

A bentlakó diákok általános- és középiskolások, elég szigorú napirenddel. Szerencsére ezek rám nem vonatkoznak, de hogy zavartalanul járkálhassak ki-be, és tegyem amit szeretnék, kapnom kellett néhány kulcsot:

Volt egy órácskám kipakolni a cuccaimat, és már mentem is vissza a suliba, segítettem last minute készülni a diákoknak a disputa versenyre (Maija a helyi Debate Club vezetője, és pont ma délután volt angol nyelvű disputa verseny gimiseknek, amire sok csapata nevezett), majd loholtunk be a központban lévő gimnáziumba. A délutánt tehát azzal töltöttem, hogy lett fiatalokat hallgattam angolul arról vitatkozni, hogy szükséges-e Egészségtan tantárgyat bevezetni a lett iskolákban, és meglepően jól szórakoztam! Végül Maija fiának csapata bekerült a döntőbe, és meg is nyerték azt, úgyhogy az öröm is nagy volt :)

 

Épp Maija fia, Ricardas beszél, a bal sarokban pedig Maija zsűrizik

Aztán hazabuszoztunk, bevásároltam, és végre lazán töltöttem egy estét, majd nagyot aludtam. Négy éjszaka alatt a negyedik ágyban...

Első este Lettországban

6 után már nem könnyű eljutni Rigából Liepajába, úgyhogy a szerda estét a leendő iskolám egyik távoktatójánál, Santánál töltöttem. A férje unokahúgának épp aznap volt a születésnapja, így engem is magukkal vittek a nagy családi ünnepségre. Bár eleinte nem voltam túl lelkes a gondolattól, kiderült, hogy fantasztikus este várt ránk!

Házigazdáink, Martins és Ieva egy gyönyörű házban laknak, amolyan minden csupa üveg és csupa fehér, lakberendezők álma palotában, három gyerekkel, két kutyával és egy macskával. A középső lányuk most töltötte a 12-t, ezen alkalomból összegyűltek a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és persze én, hegy egy pompás lakoma mellett ünnepeljünk. (A menüben olyasmik szerepeltek, mint főtt kukorica céklasalátával, lazac juhtúrós-rukkolás-avokádós salátával, mangó, sárgadinnye, szőlő, mindenféle sajtok és borok, mascarponés és banános-csokis torta...)

Szerencsémre majdnem mindenki beszélt angolul, úgyhogy bár a túlfűtött politikai viták lettül zajlottak, mindig volt kihez szólnom. Főleg a házigazdával, Martinnal beszélgettünk sokat, olyasmikről hogy hogy is van Orbán, és melyik a kedvenc pálinkám. Gazdag, intelligens és nyitott ember lévén már szinte az egész világot beutazta, többször is járt Budapesten, amiről csak annyit mondott, hogy Gulash... és átszellemülten mosolyogva elhallgatott :)

Ja, és megismerkedtem egy lett népszokással: a szülinapost dallal köszöntik, majd székre ültetve annyiszor emelik meg székestül, ahány éves. Szívesen ott lennék az egyik nagymama buliján is :)

Az ünnepelt, Džūlija

 Santával a zongoránál pózolunk

Itt pedig pipiskedve próbálkozunk magasabbak lenni a 12 (!) éves Džūlijánál, sikertelenül...

Utólag tudtam meg, kiknél is töltöttem én az első estémet, Martins és Ieva ugyanis amolyan celebek Lettországban: Martins mint sikeres üzletember, Ieva pedig még '97-ben, már egygyermekes anyukaként megnyerte a Mrs Globe szépségversenyt, azóta pedig befutott festő és fotográfus lett. Az alábbi néhány képet már a netről loptam:

A szépségkirálynő

A szépségkirálynő ma, egy kiállításának megnyitóján

A diplomamunkája, ott lóg a nappali falán, kábé 2x3 méteres valójában

Ieva és Martins a vörös szőnyegen