Csütörtök
Tegnap kalandos (egész Prágán keresztülmenős) út után végre
megint Nymburkban, az eddigi legnagyobb nemzetközi csapattal: Veru, Ver
ča és
Lucka (Csehország), Matteo és Luca (Olaszország), Adam és Adele (Anglia),
Hanbit és Hera (Dél-Korea), Banu és Ahmet (Törökország), Estelle (Belgium), Mariko
(Japán), Marek (Lengyelország – már tavaly is volt autista táborban!), Zoya
(Oroszország), Gemma (Spanyolország) és én (ugyebár Magyarország).
Ma a szokásos többórás Martina-féle Centrum-bemutató
zajlott, de legalább rájöttem, hogy még mindig egész jól értek csehül :) Délután
megpróbálkoztunk a városnézéssel, senki nem akarta elhinni hogy itt tényleg
semmi sincs, de egy óra bolyongás után már kezdték kapizsgálni :) Finom orosz kaja, és a
cseh asszisztensek is elkezdtek szállingózni, kezdődhet a csapatépítés.
Péntek
Hát, nem volt különösebben izgi, tanultunk csehül, meg
fogyatékosságokról, kiderült hogy Marekkel (a lengyel sráccal) és egy Lenka
nevű cseh asszisztenssel fogunk Mílára és Ládára ügyelni (ez jó hír),
mosogattam sokat, kerámiáztam, tanultunk country táncot, és még mindig nagyon
fáradt vagyok. Ennyi.
Szombat-vasárnap
Kiköltöztünk Jizbicére, és kellemes felhőszakadások
közepette megkezdtük az előkészületeket a táborra. A változatosság kedvéért
mosogattam, mostam, festettem, almát szedtem, amit csak kellett, és a
kedvencem: bébiszitteltem! Martina gyerkőcei, Kačinka és Pája még mindig
megismernek, és Kačinka már iskolába megy szeptemberben! Még pizsamapartit is
tartottunk, mert nem jutott hely a sátrakban – a házban legalább jó meleg van
és még Mr Beant is néztünk lámpaoltás előtt :)
Végül is majdnem minden elkészült mire jöttek a táborozók, utolsó pillanatban
ugyan kiderült hogy még két tolószékes fiatal jön és egy asszisztens
lebetegedett, egy sátor beázott, és az esti bemutatkozó programot sem raktuk
össze, de hát ez itt normális… A rúdtánc-workshop persze nem maradt el :P A végleges beosztás szerint tehát Lenkával, Marekkel és Ahmettel vigyázunk Mílára, Ládára és
Terkára, előbbi éppen úgy tesz mintha félne tőlem, Ládát motiválni alapból
képtelenség, Terka pedig ma szólt hogy jön, tolószékben ül és ennél többet nem
is tudunk róla, éljenek a kihívások! Az első napot azért csak túléltük, kicsit
kaotikusan, improvizálva, azaz CPV-stílusban :)
Hétfő
Szuper hírek: Terka beszél angolul és németül! Nem annyira
szuper hírek: rengeteg fizikai segítségre szorul (etetés, öltöztetés, …), és
nem éppen 40 kiló… Egyelőre Lenka elég erősnek bizonyul, reméljük kitart a
tábor végéig ;)
Reggeli után három csoportban folyik a munka, tanulunk
táncot, kézműveskedünk, zászlót festünk, farmot építünk. Ebéd (etetéssel
egybekötve), aztán a szieszta alatt szerencsére mi is pihenhetünk. Nálam sajnos
a pihenés lázasan fetrengésbe és fülfájásba ment át, a teljes délutáni
programot ki kellett hagynom, de vacsoránál, az esti zenefelismerő
memóriajátéknál és fektetésnél már ott voltam. Sőt, 2-kor is felkeltem,
gyerekeket forgatni.
Kedd
Csak hogy jól induljon a nap, Terkát zuhanyoztatnunk kellett
reggel éjszakai baleset miatt, mire végeztünk, Lenka és én is csurom vizesek és
izzadtak voltunk… Reggeli után kórházba mentem, egy cuki fekete dokihoz, Félix Ndzahabatohoz. Mint sejthető volt, fülgyulladásom van, kaptam cseppeket, és pihenésre
ítéltek, ma nem táncolhatok. Ebéd előtt és után tehát fordításra lettem befogva
és a délutáni aranyvadászat szervező csapatába kerültem Verčával együtt. Nagyon
jól szórakoztunk, és időben el is készültünk, a program mégsem zajlott
zökkenőmentesen, páran igencsak félreértették a szabályokat… Az én állomásomnál
az együttműködés lett volna a lényeg, de végül 5 csapatból csak 3 próbálkozott,
és csak 1 teljesítette, bár ők mindössze 3 perc alatt eljuttatták a labdát
középre. Martina elég nyűgös is volt, az aranynak csak a töredékét gyűjtötték
be a csapatok, volt nagy fejmosás.
Vacsora (a változatosság kedvéért kenyér) után a megszerzett
aranyat pénzre válthatták a táborozók, és irány a kaszinó, Terkával majdnem
minden játékot ki is próbáltunk, és összesen csak 2000 dollárt vesztettünk. Az
este nagy győztese Kuba volt, aki 50 000 dollárt nyert ruletten! Másnap
reggel benne is volt az újságban :)
Szerda
A cseppek szerencsére használnak, ma már egész energikusan
ébredtem, a fiúk fürdetése már meg sem kottyant. Tanultunk sortáncot is,
festettünk képkeretet, és a nap is süt! Holnap délután a workcamp önkénteseinek
kell csinálni a programot meg egy kis műsort estére, úgyhogy egész szieszta
alatt cseh country nótákat tanultunk és Verčával fényképezkedtünk. Utóbbinak
persze semmi köze a műsorhoz, csak ha már úgyis kicsíptük magunkat a délutáni kiránduláshoz,
gondoltuk had készüljön új facebook profilkép ;)
Délután tehát kirándulni mentünk, egyesek lovaskocsival,
egyesek sima kocsival (pl én is), a szomszéd falu, Vsechlapy country klubjába.
Három turnusban sikerült végül átvonulni, addig a klub kertjében/játszóterén
múlattuk az időt, többek között Zuzkával akadálypályán mentünk végig, én
bekötött szemmel, ő tolószékben :)
Finom grillvacsorát kaptunk, megismerkedtem Eva és Jarda
kisfiával, majd a Fanny Band szolgáltatta a talpalávalót egészen este 10-ig,
nem tudom mikor táncoltam utoljára ennyire jót és sokat! 10-kor páran autóba
szálltak, a többiek láthatósági mellényt és zseblámpát ragadtak és rendőri
díszkísérettel gyalog tették meg a 7 km-es utat. Én megint csak Zuzkával
voltam, aki szerencsére olyan 1 km után feladta, úgyhogy autóba szálltunk, és a
többiekkel ellentétben már éjfél előtt otthon voltunk.
Csütörtök
Az előző esti bulira való tekintettel ma később volt
ébresztő, sajna a mi asszisztensünk is elaludt, így a mostani baleset utáni
romeltakarítást Veruval végeztük, de egész ügyesen lezuhanyoztattuk Terkát. A délelőtt eseménytelenül telt (bár egy rúdtáncóra
fogyatékos fiatalokkal mindig élmény), délután a workcamp önkéntesein volt a
sor programszervezésben. Vagy egy tucat állomást állítottunk fel, jógától
kezdve arcfestésen át krikettig mindenfélét ki lehetett próbálni, a nap is
sütött, a táborozók is lelkesek voltak, a sikerre való tekintettel még a
vacsoraidőt is ki kellett tolni egy órával! Kaja után folytatódott a punnyadás,
a Las Bandidas című filmet néztük, én Mílával - megint barátok vagyunk :)
Péntek
Az utolsó nap mindig izgalmakkal teli, szerencsére ez
délelőtt még lassan indult be (na jó, Lenka nélkül pisilni menni Terkával
valamelyest felpörgetett), gyakoroltuk a táncokat, voltunk a Kučerovy
cirkusznál látogatóban (egész ügyesen zsonglőrködtünk Estelle-lel), meghívókat
írtunk a másnapi előadásra, befejeztük a farmokat.
Ebéd és szieszta után a strandra mentünk, a legkülönbözőbb
workshopokon tanultunk trükköket a bennszülött indiánok legyőzésére: lasszózás,
íjászkodás, vízenjárás, közelharc, amit csak akarsz, mire este 8-ra
visszaértünk a tábortűzhöz, mindenki rendesen elfáradt és farkaséhesen várta a
sütögetést. Martina férje, Pavel is csatlakozott hozzánk, szerencsére gitárral
együtt, 11-ig énekeltünk a tűz körül (kivéve mikor egy órára a gyerekek egy
része eltűnt az erdőben, hogy az önkéntesek jól megijeszthessék őket – én ezt
inkább kihagytam, és Pavellel előadtuk a House of the Rising Sun-t :) ), majd nagy nehezen
ágyba raktuk a gyerekeket. Terkával és Lenkával a hét legvidámabb fektetését sikerült lebonyolítani, nagyon fáradt volt már mindenki, végig énekeltünk, táncoltunk, nevettünk
a procedúra alatt, szuper utolsó este volt! Sajna utána a táborértékelés
hajnali 2-ig tartott és semmi értelme nem volt, de hát ez már csak így van
errefelé. Mindenki csupa szépet mondott, volt sírás, hálálkodás, és mindenki
fogadkozott, hogy jövőre is itt a helye. Úgy legyen.
Szombat
Ez már csak fél napnak lett tervezve, nem is siettünk az
ébresztővel, reggelivel. Persze dráma megint volt, nem zuhanyoztattuk le
Terkát, mondván ma délután már úgyis otthon lesz, és minden asszisztens nagyon
fáradt már, erre ő megorrolt Lenkára, ezt megtudta Kája, és nem akar többé
Terka barátnője lenni, sőt még azt is mondta Terka exének, Ondrának, hogy Terka
hülye, mindezek tetejébe Ondrának új barátnője van, de még mindig ugyanabban az
otthonban lakik mint Terka, aki most éppen úgy érzi, nincs miért élnie. Mindez
egy zuhany miatt. Dráma, dráma, dráma.
Délelőtt sétáltunk egyet a faluban, hogy kiosszuk a tegnap gyártott
meghívókat (elfelejtettem írni, hogy ma 2-kor előadással készülünk a
szülőknek), és gyártottunk borítékokat, hogy a táborlakók búcsúüzeneteket
írhassanak egymásnak. Ebéd után el is kezdtek szállingózni a családok,
megcsodálhatták hogy miket is alkottunk a hét alatt, milyen programjaink
voltak, be lett mutatva minden segítő, volt diavetítés fényképekből, a nemzetközi
önkéntesek elénekelték a Whiskey to je mujo gusto című slágert, majd a táncokat
is bemutattuk – természetesen hatalmas sikert aratva. Aztán pakolás, búcsú,
elveszett ruhadarabok keresése, utolsó csoportkép és újabb búcsú után tényleg
elmentek a gyerekek, mi pedig végre kipihenhettük magunkat.
Vasárnap-Hétfő
Gyerekek nélkül nagyon üres a tábor, főleg nekem, mert nem
kifejezetten lopták be magukat a szívembe a nemzetközi önkéntesek. Munka is
kevés maradt már, úgyhogy az idő nagy részét inkább Martina családjával, vagy
az egyik táborvezetőnkkel, Verčával töltöm (aki még a kecskékkel is lelkesen beszélget, egyszer olyan jót mekegett nekik, hogy kettő hirtelen összenézett, majd vissza rá, és elnémultak...). Akadnak azért izgalmasabb programok
is, volt fülbevalókészítő és kanálvégdekoráló workshopunk is, sőt ezúttal mi is
kipróbálhattuk az aquazorbingot.
Kedd
Reggel randim volt Félix doktorral (ezúttal egyedül, de
mindent nagyon ügyesen ledumáltam csehül), még mindig nem gyógyult meg teljesen
a fülem, de azért már sokkal jobb. Aztán visszaköltöztünk Nymburkba, és ezzel
együtt az internet csodálatos világába, végre felvehettem a kapcsolatot
családommal, barátaimmal, és bizonyos régóta áhított repjegyek is megvételre
kerültek :)
Hosszú szieszta után a Katovna étterembe mentünk vacsorázni,
nekem ez volt a búcsúestém a csapattal. Szerencsére pont ma csatlakoztak
hozzánk a cseh asszisztensek is még partizni egyet, úgyhogy végül is jó élménnyel
köszöntem el hatodik workcampemtől.
Közben megérkeztek a
képek is!
