Workcamp 6

Csütörtök

Tegnap kalandos (egész Prágán keresztülmenős) út után végre megint Nymburkban, az eddigi legnagyobb nemzetközi csapattal: Veru, Verča és Lucka (Csehország), Matteo és Luca (Olaszország), Adam és Adele (Anglia), Hanbit és Hera (Dél-Korea), Banu és Ahmet (Törökország), Estelle (Belgium), Mariko (Japán), Marek (Lengyelország – már tavaly is volt autista táborban!), Zoya (Oroszország), Gemma (Spanyolország) és én (ugyebár Magyarország).

Ma a szokásos többórás Martina-féle Centrum-bemutató zajlott, de legalább rájöttem, hogy még mindig egész jól értek csehül :) Délután megpróbálkoztunk a városnézéssel, senki nem akarta elhinni hogy itt tényleg semmi sincs, de egy óra bolyongás után már kezdték kapizsgálni :) Finom orosz kaja, és a cseh asszisztensek is elkezdtek szállingózni, kezdődhet a csapatépítés.

Péntek

Hát, nem volt különösebben izgi, tanultunk csehül, meg fogyatékosságokról, kiderült hogy Marekkel (a lengyel sráccal) és egy Lenka nevű cseh asszisztenssel fogunk Mílára és Ládára ügyelni (ez jó hír), mosogattam sokat, kerámiáztam, tanultunk country táncot, és még mindig nagyon fáradt vagyok. Ennyi.

Szombat-vasárnap

Kiköltöztünk Jizbicére, és kellemes felhőszakadások közepette megkezdtük az előkészületeket a táborra. A változatosság kedvéért mosogattam, mostam, festettem, almát szedtem, amit csak kellett, és a kedvencem: bébiszitteltem! Martina gyerkőcei, Kačinka és Pája még mindig megismernek, és Kačinka már iskolába megy szeptemberben! Még pizsamapartit is tartottunk, mert nem jutott hely a sátrakban – a házban legalább jó meleg van és még Mr Beant is néztünk lámpaoltás előtt :)

Végül is majdnem minden elkészült mire jöttek a táborozók, utolsó pillanatban ugyan kiderült hogy még két tolószékes fiatal jön és egy asszisztens lebetegedett, egy sátor beázott, és az esti bemutatkozó programot sem raktuk össze, de hát ez itt normális… A rúdtánc-workshop persze nem maradt el :P A végleges beosztás szerint tehát Lenkával, Marekkel és Ahmettel vigyázunk Mílára, Ládára és Terkára, előbbi éppen úgy tesz mintha félne tőlem, Ládát motiválni alapból képtelenség, Terka pedig ma szólt hogy jön, tolószékben ül és ennél többet nem is tudunk róla, éljenek a kihívások! Az első napot azért csak túléltük, kicsit kaotikusan, improvizálva, azaz CPV-stílusban :)

Hétfő

Szuper hírek: Terka beszél angolul és németül! Nem annyira szuper hírek: rengeteg fizikai segítségre szorul (etetés, öltöztetés, …), és nem éppen 40 kiló… Egyelőre Lenka elég erősnek bizonyul, reméljük kitart a tábor végéig ;)

 

Reggeli után három csoportban folyik a munka, tanulunk táncot, kézműveskedünk, zászlót festünk, farmot építünk. Ebéd (etetéssel egybekötve), aztán a szieszta alatt szerencsére mi is pihenhetünk. Nálam sajnos a pihenés lázasan fetrengésbe és fülfájásba ment át, a teljes délutáni programot ki kellett hagynom, de vacsoránál, az esti zenefelismerő memóriajátéknál és fektetésnél már ott voltam. Sőt, 2-kor is felkeltem, gyerekeket forgatni.

Kedd

Csak hogy jól induljon a nap, Terkát zuhanyoztatnunk kellett reggel éjszakai baleset miatt, mire végeztünk, Lenka és én is csurom vizesek és izzadtak voltunk… Reggeli után kórházba mentem, egy cuki fekete dokihoz, Félix Ndzahabatohoz. Mint sejthető volt, fülgyulladásom van, kaptam cseppeket, és pihenésre ítéltek, ma nem táncolhatok. Ebéd előtt és után tehát fordításra lettem befogva és a délutáni aranyvadászat szervező csapatába kerültem Verčával együtt. Nagyon jól szórakoztunk, és időben el is készültünk, a program mégsem zajlott zökkenőmentesen, páran igencsak félreértették a szabályokat… Az én állomásomnál az együttműködés lett volna a lényeg, de végül 5 csapatból csak 3 próbálkozott, és csak 1 teljesítette, bár ők mindössze 3 perc alatt eljuttatták a labdát középre. Martina elég nyűgös is volt, az aranynak csak a töredékét gyűjtötték be a csapatok, volt nagy fejmosás.

Vacsora (a változatosság kedvéért kenyér) után a megszerzett aranyat pénzre válthatták a táborozók, és irány a kaszinó, Terkával majdnem minden játékot ki is próbáltunk, és összesen csak 2000 dollárt vesztettünk. Az este nagy győztese Kuba volt, aki 50 000 dollárt nyert ruletten! Másnap reggel benne is volt az újságban :)

Szerda

A cseppek szerencsére használnak, ma már egész energikusan ébredtem, a fiúk fürdetése már meg sem kottyant. Tanultunk sortáncot is, festettünk képkeretet, és a nap is süt! Holnap délután a workcamp önkénteseinek kell csinálni a programot meg egy kis műsort estére, úgyhogy egész szieszta alatt cseh country nótákat tanultunk és Verčával fényképezkedtünk. Utóbbinak persze semmi köze a műsorhoz, csak ha már úgyis kicsíptük magunkat a délutáni kiránduláshoz, gondoltuk had készüljön új facebook profilkép ;)

Délután tehát kirándulni mentünk, egyesek lovaskocsival, egyesek sima kocsival (pl én is), a szomszéd falu, Vsechlapy country klubjába. Három turnusban sikerült végül átvonulni, addig a klub kertjében/játszóterén múlattuk az időt, többek között Zuzkával akadálypályán mentünk végig, én bekötött szemmel, ő tolószékben :)

Finom grillvacsorát kaptunk, megismerkedtem Eva és Jarda kisfiával, majd a Fanny Band szolgáltatta a talpalávalót egészen este 10-ig, nem tudom mikor táncoltam utoljára ennyire jót és sokat! 10-kor páran autóba szálltak, a többiek láthatósági mellényt és zseblámpát ragadtak és rendőri díszkísérettel gyalog tették meg a 7 km-es utat. Én megint csak Zuzkával voltam, aki szerencsére olyan 1 km után feladta, úgyhogy autóba szálltunk, és a többiekkel ellentétben már éjfél előtt otthon voltunk.

Csütörtök

Az előző esti bulira való tekintettel ma később volt ébresztő, sajna a mi asszisztensünk is elaludt, így a mostani baleset utáni romeltakarítást Veruval végeztük, de egész ügyesen lezuhanyoztattuk Terkát. A délelőtt eseménytelenül telt (bár egy rúdtáncóra fogyatékos fiatalokkal mindig élmény), délután a workcamp önkéntesein volt a sor programszervezésben. Vagy egy tucat állomást állítottunk fel, jógától kezdve arcfestésen át krikettig mindenfélét ki lehetett próbálni, a nap is sütött, a táborozók is lelkesek voltak, a sikerre való tekintettel még a vacsoraidőt is ki kellett tolni egy órával! Kaja után folytatódott a punnyadás, a Las Bandidas című filmet néztük, én Mílával - megint barátok vagyunk :) 

Péntek

Az utolsó nap mindig izgalmakkal teli, szerencsére ez délelőtt még lassan indult be (na jó, Lenka nélkül pisilni menni Terkával valamelyest felpörgetett), gyakoroltuk a táncokat, voltunk a Kučerovy cirkusznál látogatóban (egész ügyesen zsonglőrködtünk Estelle-lel), meghívókat írtunk a másnapi előadásra, befejeztük a farmokat.

Ebéd és szieszta után a strandra mentünk, a legkülönbözőbb workshopokon tanultunk trükköket a bennszülött indiánok legyőzésére: lasszózás, íjászkodás, vízenjárás, közelharc, amit csak akarsz, mire este 8-ra visszaértünk a tábortűzhöz, mindenki rendesen elfáradt és farkaséhesen várta a sütögetést. Martina férje, Pavel is csatlakozott hozzánk, szerencsére gitárral együtt, 11-ig énekeltünk a tűz körül (kivéve mikor egy órára a gyerekek egy része eltűnt az erdőben, hogy az önkéntesek jól megijeszthessék őket – én ezt inkább kihagytam, és Pavellel előadtuk a House of the Rising Sun-t :) ), majd nagy nehezen ágyba raktuk a gyerekeket. Terkával és Lenkával a hét legvidámabb fektetését sikerült lebonyolítani, nagyon fáradt volt már mindenki, végig énekeltünk, táncoltunk, nevettünk a procedúra alatt, szuper utolsó este volt! Sajna utána a táborértékelés hajnali 2-ig tartott és semmi értelme nem volt, de hát ez már csak így van errefelé. Mindenki csupa szépet mondott, volt sírás, hálálkodás, és mindenki fogadkozott, hogy jövőre is itt a helye. Úgy legyen.

Szombat

Ez már csak fél napnak lett tervezve, nem is siettünk az ébresztővel, reggelivel. Persze dráma megint volt, nem zuhanyoztattuk le Terkát, mondván ma délután már úgyis otthon lesz, és minden asszisztens nagyon fáradt már, erre ő megorrolt Lenkára, ezt megtudta Kája, és nem akar többé Terka barátnője lenni, sőt még azt is mondta Terka exének, Ondrának, hogy Terka hülye, mindezek tetejébe Ondrának új barátnője van, de még mindig ugyanabban az otthonban lakik mint Terka, aki most éppen úgy érzi, nincs miért élnie. Mindez egy zuhany miatt. Dráma, dráma, dráma.

Délelőtt sétáltunk egyet a faluban, hogy kiosszuk a tegnap gyártott meghívókat (elfelejtettem írni, hogy ma 2-kor előadással készülünk a szülőknek), és gyártottunk borítékokat, hogy a táborlakók búcsúüzeneteket írhassanak egymásnak. Ebéd után el is kezdtek szállingózni a családok, megcsodálhatták hogy miket is alkottunk a hét alatt, milyen programjaink voltak, be lett mutatva minden segítő, volt diavetítés fényképekből, a nemzetközi önkéntesek elénekelték a Whiskey to je mujo gusto című slágert, majd a táncokat is bemutattuk – természetesen hatalmas sikert aratva. Aztán pakolás, búcsú, elveszett ruhadarabok keresése, utolsó csoportkép és újabb búcsú után tényleg elmentek a gyerekek, mi pedig végre kipihenhettük magunkat.

Vasárnap-Hétfő

Gyerekek nélkül nagyon üres a tábor, főleg nekem, mert nem kifejezetten lopták be magukat a szívembe a nemzetközi önkéntesek. Munka is kevés maradt már, úgyhogy az idő nagy részét inkább Martina családjával, vagy az egyik táborvezetőnkkel, Verčával töltöm (aki még a kecskékkel is lelkesen beszélget, egyszer olyan jót mekegett nekik, hogy kettő hirtelen összenézett, majd vissza rá, és elnémultak...). Akadnak azért izgalmasabb programok is, volt fülbevalókészítő és kanálvégdekoráló workshopunk is, sőt ezúttal mi is kipróbálhattuk az aquazorbingot.

Kedd

Reggel randim volt Félix doktorral (ezúttal egyedül, de mindent nagyon ügyesen ledumáltam csehül), még mindig nem gyógyult meg teljesen a fülem, de azért már sokkal jobb. Aztán visszaköltöztünk Nymburkba, és ezzel együtt az internet csodálatos világába, végre felvehettem a kapcsolatot családommal, barátaimmal, és bizonyos régóta áhított repjegyek is megvételre kerültek :)

Hosszú szieszta után a Katovna étterembe mentünk vacsorázni, nekem ez volt a búcsúestém a csapattal. Szerencsére pont ma csatlakoztak hozzánk a cseh asszisztensek is még partizni egyet, úgyhogy végül is jó élménnyel köszöntem el hatodik workcampemtől.

Közben megérkeztek a képek is!