Workcamp 5

Az első workcamp bejegyzés az első kirándulásunkról (Podebradyban, of course), csak gyorsan egy csoportkép, mielőtt elfelejtem a neveket :)

Báru (Csehország), Iryna (Ukrajna), Marta (Katalónia), Pepe (Mexikó),
Zaneta (Csehország), Gabrielé (Litvánia), Isa (Katalónia), Ji (Dél-Korea),
Marek (Lengyelország), én, Marco (Olaszország)

Fishing on Orfű 2013

Autókázás, megérkezés, sorbanállás, sátorverés, megmártózás,

koncertezés, Kispálozás, legjobb Kispál feldolgozás evör (egybehangzó véleményem Balázzsal), sárkánytúrázás,

kilátózás, sziesztázás, iszogatás, tombolás (PASO, Péterfy Bori, Anna and the Barbies), koránkelés,

barlangtúra: kúszás-mászás, pihengetés, pörgés-forgás (Ivan and the Parazol), Quimby, ágybadőlés,

fröccstúrázás, malomjárás, zenélgetés, andalodás (Szabó Balázzsal és Grecsó Krisztiánnal), partonfekvés, pletykálás (Ágicával, éljen-éljen!), táncikálás, Kiscsillagozás, mókázás, nyugovóra térés. Tanulság:

Fishing on Orfű = Boldogság :)

Búcsú Stockholmtól

Hajnalban korán keltem, és immár másodjára is búcsút vettem a svéd fővárostól, hogy egy időre Magyarországra költözzek. Egyhamar nem jövök vissza valószínűleg, így azért még megosztom azokat a szívemnek kedves képeket, melyek az előző bejegyzések tematikájába nem illettek bele, de mindenképp figyelmet érdemelnek. Íme:

Skanzen, Kaknästornet

Utolsó napra már csak valami lájtosat akartam hagyni, így házigazdámmal, Mominnal a Skanzenbe mentünk, a már tegnap említett Djurgården szigetére, a már tegnap említett hajóval :)

Vízibusz :)

Hátsó kilátás

Úticélunk

A magyar puli pedig tényleg világhírű!

Azért élő állatok is voltak, itt éppen Mamamaci gyönyörködik a kilátásban

Miközben a bocsok a vízben hancúroznak 

(harmincegynéhányfok lévén sokan irigykedve nézték őket...)

Elérkezett az első látványosság, a bagolyetetés. A forgatókönyv a következő: a gondozó belibben a ketrecbe egy marék döglött egérrel. Lehelyezi az egyik egeret az alsó ágra. Bagoly 1 leröppen érte a harmadik ágról. Fölszáll vele a második ágra, és elkezd bambulni. Bagoly 2 ezt provokációnak veszi, és csatlakozik hozzá. Ránéznek a közönségre, Egér 1 még Bagoly 1 szájában van. Némi bűvészmutatvány után Egér 1 átkerül Bagoly 2 szájába, Bagoly 1 bánatosan kinéz a közönségre. Bagoly 2 rekordsebességgel felzabálja az egeret, majd mindketten felrepülnek a harmadik ágra. Ugyanez ismétlődik Egér 2 és Egér 3 esetén is, majd hihetetlen fordulat, és Egér 4 és Egér 5 már Bagoly 1 gyomrában landol. Ezzel a happyenddel pedig a baglyok fogják magukat, és faképnél hagyják a jónépet, hogy magányosan emészthessenek.

Közben Mamamaci féltékeny lett a baglyok népszerűségére, így produkálni kezdte magát

Amit pár perccel később azért meg is bánt :P

Következő nagy akció a fókaetetés volt, erről még videó is készült :)

Délután rénszarvaséknál jártunk, lehetett agancsot simogatni, meg kiselőadást hallgatni,

 vagy éppen Bambi-jelenetet fotózni

 Az etetés persze itt sem maradhatott el

A legkisebb volt a legéhesebb :)

Papabagoly, Mamabagoly, és a töprengő Bababagoly :)

Miniatűr, de annál édesebb Bubo Bubo

Selyemmaki

Azért fura épületből is akadt pár

Ez a pár száz éves halászházikó volt a kedvencem, 

talán mert még szinte nálam is kisebb volt :P

A Skanzen felfedezése után kikötők mentén barangoltunk,

Hogy eljussunk ebbe a nem épp mutatós, de annál finomabb kávét és sütit kínáló TV-toronyba (télen, nyáron, kívül, belül)

Azért a kilátás sem volt semmi :)

(Azt már a kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse, mely képek készültek februárban, és melyek júniusban. Helyes megfejtésért csoki ugyan nem, de egy elismerő mosoly juthat :) )

Open Palace

A free walking tour után legjobban talán a kastélyokat, villákat szeretem, így ma reggel korán keltem, és az Óvároson átsétálva a királyi palotához siettem. Azért útközben is láttam egy-két cifra dolgot:

középkori ruhába öltözött fiatalokat, akik a Gamla Stan főterén káposztákat
vagdaltak karddal, hatalmas örömujjongások közepette,

és találtam egy nagyon cuki színes kávézóteraszt is :)

Nemzeti ünnep lévén a palotát megnyitották a nagyközönség számára, egész pontosan Viktória koronahercegnő a férjével és kislányával személyesen tárta ki a kapukat, hogy a nép hatalmas tömegekben, és nem utolsó sorban ingyen (!) áraszthassa el az épületet, mely Európa vezető palotái közé tartozik, már ami a méreteket illeti.

A kedves kis királyi család az erkélyről köszöntötte az alattvalókat

A nyitó ceremóniához katonai zenekar is dukál

Lenyűgöző belső tér

A csodaszép termekben sajnos irtózatos embertömeg is volt, így elég hamar feladtam a lakosztályok látogatását, meglestem a Krisztina királynő nem mindennapi életéről szóló ideiglenes kiállítást (ez a 17. századi hölgyemény hírhedten férfias és okos volt, még azt is elérte, hogy királlyá, ne királynővé koronázzák! Később persze szárnyra kelt a pletyka, hogy valójában férfi volt, de ezt a rágalmat egy exhumálás segítségével sikeresen megcáfolták), és a kevésbé népszerű helyekre zsúfolódtam be, mint például a Kincstár,

vagy éppen a Tre Kronor (Három Korona) múzeum, mely a jelenlegi palota elődjének, a Tre Kronor várnak állít emléket:

Pár száz éve még valahogy így nézett ki, a pusztító tűzvésztől 

még a várárokban tartott oroszlán sem védte meg...

Ha már királyi palota, az őrségváltás sem maradhat el, ez télen valahogy így festett:

Az ünnep tiszteletére persze összekapták magukat, felturbózták az egyenruhákat, a létszámot, a parádét,

felsorakoztattak egy herceget (Károly Fülöp herceg, pont középen),

sőt még világhírű lovas rezesbandájukat is szerepeltették.

Ennyi látnivalóban meglehetősen elfáradtam és megéheztem, átbattyogtam hát a szomszéd szigetecskére, Riddarholmen-re ebédelni.

Parlament útközben, a maga miniszigetén, elölről-hátulról

Bár Ridderholmen pici sziget, pont Stockholm közepén fekszik, 

így a történelmi óvárosnak is része, ennek köszönhetően tele van 

tűzdelve szebbnél szebb épületekkel, templomokkal.

Ebéd kilátással :)

A napnak, és a programoknak még nem volt ám vége, rövid szieszta után egy újabb szigetre, Djurgården-re indultam.

Ehhez keresztül kellett mennem az óvároson, vagyis a Gamla Stan szigeten, 

ami legnagyobb örömömre telis-tele van keskeny utcácskákkal

Februári nagy kedvencem, a hihetetlen szűk (helyenként mindössze 90 cm széles!) 

Mårten Trotzig gränd is utamba akadt

Télen lelkesen pózoltam is itt :)

A stockholmi tömegközlekedési rendszerbe buszok, villamosok és metrók mellett hajók is tartoznak, az egyik legnépszerűbb pont Gamla Stan és Djurgården között jár, természetesen én sem hagytam ki.

Fotó a vízről

Egy kis Djurgården Before - After :)

És hogy miért is mentem pont oda? Mert este 6-kor a királyi család fogta magát, hintóba pattant, és az itt található Skanzenbe hajtott, hogy mindenféle beszédeket mondjon, népeket köszöntsön, ünnepségeket zárjon le vagy éppen nyisson meg, és persze hogy útközben nekem integessen :)

A királyi pár, díszkísérettel

XVI. Gusztáv király és Szilvia királyné

A tündérmesének pedig itt a vége, fuss el véle, álmodjatok szépeket, ahogy én is tettem ezután a fantasztikus nap után :D

Stockholm városnézés

Ha már tegnap annyira bejött egy jó emlékű hely újralátogatása, gondoltam követem a stratégiát, és a napomat a múltkori kedvenc helyemen, a Városházán kezdtem. Csudaszép épület, pont a vízparton, rálátással az Óvárosra, minden együtt van, ami kell :) Persze a tömeg sokkal nagyobb volt, mint februárban, és a dísztermeket is készítették már mindenféle hivatalos eseményekre a másnapi nemzeti ünnep miatt, de így is élveztem az idegenvezetést, hát még az uzsonnát a lépcsőkön ücsörögve! (vigyázat, rengeteg montázs következik, mert egyszerűen nem voltam elég szőrösszívű a selejtezéshez...)

Városháza télen

Városháza nyáron

Kilátás télen

Kilátás nyáron

Belső tér első nekifutásra,

majd másodikra - nemzeti díszbe öltözve

És a csúcspont, az Arany Terem - a Nobel díjátadó utáni bál helyszíne
(A vacsora az előző képen látható Kék Teremben zajlik, amiben manapság a zászlókon kívül semmi kék sincs, de az eredeti tervek szerint ez lett volna a fal színe. Jól be is harangozták Stockholm népének, mint Kék Termet, látványtervekkel voltak tele az újságok. Mikor azonban az építész meglátta, milyen jól mutat a csupasz tégla, már nem volt kedve befestetni, így lett a svédeknek vörös színű Kék Terme...)
(Ja és ha már a téglánál tartunk, az épülethez olyan 8 millió darabot használtak fel!)

Záróképnek utcarészlet télről, amikor még a lámpaoszlopok is
a belépőként funkcionáló matricákba öltöznek

Gyönyörű idő lévén mindenhova gyalog mentem, nagyokat sétálva, és más turistákat útbaigazítva :) Imádom amikor helyinek néznek! Egy kedves néni még azért is leszólított az utcán, hogy hol vettem a fagyimat, mert olyan jól néz ki, hogy neki most azonnal fagyit kell ennie :)

Nemsokára eljutottam a Királyi Könyvtárba,

és mivel amúgy is szeretem a könyvtárakat, besompolyogtam körülnézni.

Ekkor ért a meglepetés: véletlenül pont itt tartják a világ egyik legnagyobb könyvét, az Ördög Bibliáját, ami különleges ördögábrázolásáról kapta a nevét, és közel egy méter magas!!!

(akit további részletek is érdekelnek, olvasson wikipediát.)

Művelődés után megint a sétálásé lett a főszerep, ezúttal a Skeppsholmen és Kastellholmen szigeteket céloztam meg. Útközben sikerült lencsevégre kapnom az aznapi őrületet: totálrészeg, csuromvizes, éneklő-táncoló-tomboló fiatalokat, akik egy teherautó hátuljába zsúfolódva járják a várost, és ünneplik a ballagásukat.

 

Tudom, hogy a szerenádozás talán már elavult, de remélem nálunk más alternatívát találnak majd, ha arra kerül a sor...

A szigetek viszont nagyon bejöttek, hidakkal, hajókkal, madarakkal, napsütéssel :)

 

 

 

 

 

Télen mindez valahogy így festett:

 

 

 

 

 

A napnak ezzel persze még nem volt vége, felfedeztem egy új múzeumot, a Hallwyska Museet személyében. Ez nem más, mint Svédország egyik legdrágább magánháza, mely a 19. század végén épült fel a Hallwyl család megbízásából, Isak Gustaf Clason tervei alapján, költségkorlátok nélkül. Ennek megfelelően grandiózusra is sikeredett, tulajdonosai, Walther és Wilhelmina von Hallwyl is felsimerték az értékét, és 1920-ban a svéd államnak adományozták, hogy múzeum lehessen belőle. Ez végül 1938-ban valósult meg, és azóta is változatlan állapotban kápráztatja el a látogatókat, köztük engem is :)

És még ezzel sincs vége a kalandoknak, hulla fáradtan kibumliztam Stockholm egyik legnagyobb kórházába, mert vendéglátóm mindenképp meg szerette volna mutatni, merre és mit dolgozik, és egyúttal egy-két vizsgálatot is elvégzett rajta :) A csávó ideggyógyász, úgyhogy mindenféle ingerátviteli sebességet mért, meg az agyamat stimulálva mozgatta a végtagjaimat... Nagyon fura érzés volt, de kiderült hogy minden rendben van velem :) És végre nyugodtan dőlhettem be az ágyba...