Stockholm városnézés

Ha már tegnap annyira bejött egy jó emlékű hely újralátogatása, gondoltam követem a stratégiát, és a napomat a múltkori kedvenc helyemen, a Városházán kezdtem. Csudaszép épület, pont a vízparton, rálátással az Óvárosra, minden együtt van, ami kell :) Persze a tömeg sokkal nagyobb volt, mint februárban, és a dísztermeket is készítették már mindenféle hivatalos eseményekre a másnapi nemzeti ünnep miatt, de így is élveztem az idegenvezetést, hát még az uzsonnát a lépcsőkön ücsörögve! (vigyázat, rengeteg montázs következik, mert egyszerűen nem voltam elég szőrösszívű a selejtezéshez...)

Városháza télen

Városháza nyáron

Kilátás télen

Kilátás nyáron

Belső tér első nekifutásra,

majd másodikra - nemzeti díszbe öltözve

És a csúcspont, az Arany Terem - a Nobel díjátadó utáni bál helyszíne
(A vacsora az előző képen látható Kék Teremben zajlik, amiben manapság a zászlókon kívül semmi kék sincs, de az eredeti tervek szerint ez lett volna a fal színe. Jól be is harangozták Stockholm népének, mint Kék Termet, látványtervekkel voltak tele az újságok. Mikor azonban az építész meglátta, milyen jól mutat a csupasz tégla, már nem volt kedve befestetni, így lett a svédeknek vörös színű Kék Terme...)
(Ja és ha már a téglánál tartunk, az épülethez olyan 8 millió darabot használtak fel!)

Záróképnek utcarészlet télről, amikor még a lámpaoszlopok is
a belépőként funkcionáló matricákba öltöznek

Gyönyörű idő lévén mindenhova gyalog mentem, nagyokat sétálva, és más turistákat útbaigazítva :) Imádom amikor helyinek néznek! Egy kedves néni még azért is leszólított az utcán, hogy hol vettem a fagyimat, mert olyan jól néz ki, hogy neki most azonnal fagyit kell ennie :)

Nemsokára eljutottam a Királyi Könyvtárba,

és mivel amúgy is szeretem a könyvtárakat, besompolyogtam körülnézni.

Ekkor ért a meglepetés: véletlenül pont itt tartják a világ egyik legnagyobb könyvét, az Ördög Bibliáját, ami különleges ördögábrázolásáról kapta a nevét, és közel egy méter magas!!!

(akit további részletek is érdekelnek, olvasson wikipediát.)

Művelődés után megint a sétálásé lett a főszerep, ezúttal a Skeppsholmen és Kastellholmen szigeteket céloztam meg. Útközben sikerült lencsevégre kapnom az aznapi őrületet: totálrészeg, csuromvizes, éneklő-táncoló-tomboló fiatalokat, akik egy teherautó hátuljába zsúfolódva járják a várost, és ünneplik a ballagásukat.

 

Tudom, hogy a szerenádozás talán már elavult, de remélem nálunk más alternatívát találnak majd, ha arra kerül a sor...

A szigetek viszont nagyon bejöttek, hidakkal, hajókkal, madarakkal, napsütéssel :)

 

 

 

 

 

Télen mindez valahogy így festett:

 

 

 

 

 

A napnak ezzel persze még nem volt vége, felfedeztem egy új múzeumot, a Hallwyska Museet személyében. Ez nem más, mint Svédország egyik legdrágább magánháza, mely a 19. század végén épült fel a Hallwyl család megbízásából, Isak Gustaf Clason tervei alapján, költségkorlátok nélkül. Ennek megfelelően grandiózusra is sikeredett, tulajdonosai, Walther és Wilhelmina von Hallwyl is felsimerték az értékét, és 1920-ban a svéd államnak adományozták, hogy múzeum lehessen belőle. Ez végül 1938-ban valósult meg, és azóta is változatlan állapotban kápráztatja el a látogatókat, köztük engem is :)

És még ezzel sincs vége a kalandoknak, hulla fáradtan kibumliztam Stockholm egyik legnagyobb kórházába, mert vendéglátóm mindenképp meg szerette volna mutatni, merre és mit dolgozik, és egyúttal egy-két vizsgálatot is elvégzett rajta :) A csávó ideggyógyász, úgyhogy mindenféle ingerátviteli sebességet mért, meg az agyamat stimulálva mozgatta a végtagjaimat... Nagyon fura érzés volt, de kiderült hogy minden rendben van velem :) És végre nyugodtan dőlhettem be az ágyba...