Kígyósimogatóban

Hétfőn hajnalban Andy visszament dolgozni, én pedig nekiálltam a szokásos köröknek: vízumjelentkezés, takarítás, blogolás, edzés, főzés, nyaralástervezés. A listára felvettük a lakásfelújítást is - David felajánlotta hogy kifesti a házat míg odaleszünk, amit mi nagy boldogan el is fogadtunk, cserébe most gyorsan meg kell csinálni a villanyszereléses munkákat, lecserélni az ötvenes évekből itt maradt biztosítékot, vezetékeket és lámpákat, ja és átmeneti otthont kell találni a kutyának öt hétre, mert így nem tudunk housesittert fogadni... (van arra magyarul jó kifejezés, amikor a nyaralás alatt jön valaki és vigyáz a házra? Kutyára-macskára-növényekre, üríteni a postaládát, és csak új jelen lenni betörőket elriasztandó.)

Szóval most kicsit unalmasak és esősek a napok, egyik szerdán elcsórtam a kocsit Andy-től hogy én jól megmászom Mount Lofty-t, amit meg is tettem, és edzésnek kiváló volt, de olyan szürke volt minden és a csúcson úgy de úúúgy fújt a szél, hogy egy fia kép se készült a kalandról.

Ennyi panaszkodás után joggal kérdezhetitek, hogy akkor mit is jelent a bejegyzés címe, hát kérem szépen ma kirúgtunk a hámból, és miután jól megünnepeltük Hayden 4. szülinapját (két tortával, szappanbuborékokkal, robot dinoszauruszokkal, ahogy kell), látogatóba mentünk Andy krikettkapitányához, Ratty-hez és a családjához. Ratty és Danny négy gyerkőcöt, egy macskát és egy kígyót nevel, ráadásul jól főznek, klassz kis este volt és a szörnyeteg tutujgatását még meg is örökítettük :)

Gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább!!!

Bátor kis csapatunk Medúzával, a gyémántpitonnal (és a házigazdával)

Adelaide Hills

A családi látogatást persze stílusosan kell zárni, úgyhogy utolsó nap belevetettük magunkat az egyik környékbeli borvidék, az Adelaide Hills felfedezésébe. Mert hogy itt három is van, közel. Csak sajna Andy nem szereti a bort, ezért sose megyünk. Cserébe ma nem bánta, hogy ő a sofőr :)

A The Lane borászatnál kezdtünk, ahol már reggel 11-kor teltház volt, várni kellett vagy fél órát mire bejutottunk. Akkor sem a kóstoló terembe, hanem az étterem egyik sarkába - kanapékra, fűtőtest mellé, úgyhogy én egy cseppet sem bántam! Ráadásul így a kóstolás rész ingyenes volt, arról a szerencsés véletlenről nem is beszélve, hogy a borászat egyik új, magyar (!!!) alkalmazottja, Marcell vezényelte a ceremóniát. Szegény néha zavarban volt, mert magyarul még sosem beszélt a borokról, de némi segítséggel csak összehozta, és különösen az Ősök nagyon értékelték ezt a kellemes meglepetést. Még egy 2002-es különlegességet is kibontott a kedvünkért, ami amúgy nem szerepel a hivatalos kóstolásokban, cserébe jól be is vásároltunk :)

Gyors hahndorfi pite-ebéd után a Hahndorf Hill pincészetbe mentünk, egy úgynevezett ChocoVino kóstolásra, ahol a helyi borokat szerte világ-beli csokikkal párosítják. Mókás élmény volt, bár én személy szerint hasonlóan boldognak és ízlelőbimbó-kielégültnek éreztem volna magam egy pohár átlagos Cab Sav-től (bizony, az ausztrálok nem mondják ám ki a rémesen hosszú Cabernet Sauvignon kifejezést) és egy tábla Cadbury csokitól... Az étteremben amúgy láttunk egy nem találjátok ki milyen könyvet: album az Adelaide Hills-i pincék kutyáiról! Miknemvannak :)

Még elcsíptünk egy búcsú naplementét Brighton Beach-en és némi szelfizéssel újabb bizonyítékot gyártottunk, hogy Andy mennyivel magasabb mint bárki a családban :) Gyors pakolás után irány a reptér, kevesebb mint két hónap múlva Magyarországon találkozunk!!!

Family in Adelaide

Péntek reggel aludtunk egy kicsit, kihasználtuk a klassz kis hotelünk wellness-részlegét, és mint minden valamirevaló friss házaspár, első napunkat a családnak és városnézésnek szenteltük :)

Első állomás: a híres Central Market - egy jó kis bagett és duplakávé gyorsan átsegített minket a másnaposságon, utána már csak élveztük a kavalkádot és a kínálatot

Séta a belvárosban - Adelaide a kifejezetten nem turista-barát városok közé tartozik, már ami az óvárost vagy egyáltalán élvezhető központi látványosságokat illeti... A kábé három szuvenírbolt egyikében beszerződtek a képeslapok, ajándékok, a Haigh's csokiboltban a nyalánkságok, közelről szemügyre vettük a Rundle Mall nagy gömbjét és elsétáltunk a tegnapi hotelünk mellett (lásd bal felső sarok). Ja, és a Nespresso márkaboltban regisztráltunk a szuperséges új kávégépünket, tulajdonos: Mr and Mrs Matthews :)

Elmaradhatatlan programpont: Adelaide Oval (vagyis a stadion) - előző látogatásom nyárra esett, ami ugyebár krikettszezon, az akkori túra is inkább erre koncentrált, most viszont egyértelműen a footy (ausztrál foci) volt előtérben - jól is jött a hangolódás, este ugyanis a Hawthorn (a mi csapatunk) játszott, és kivételesen közvetítette is a tévé (a csapat melbourne-i, a helyi csatornák mindig az adelaide-i csapatok meccsét adják, ha ütközés van), természetesen az egész család izgulva nézte :) Miközben mindenféle húsokat kóstolgattunk, krokodiltól kezdve emun át kenguruig!

Amolyan esküvői fotózás-féle. Egyszer talán igazi is lesz...

No és ha már olyan jól belejöttünk a fociba (Apu legalább hat meccset megnézett rövid itt tartózkodása alatt!), a fiúk szombaton élőben is megtapasztalhattak egyet, Port Adelaide játszott a Western Bulldogs ellen:

 A hazaiak végül 100-97-re kikaptak, de legalább szoros meccs volt, jó hangulattal

A csajok pedig közben high tea-vel kényeztették magukat :)

Wedding Day!!!

Hát igen, ez a nap is eljött :) Képes krónika következik:

Andy az egyik barátjánál, Marty-nál készülődött, egy-két sör és biliárdjátszma mellett :)

Itt amúgy annyira komoly a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt babona, hogy a fodrásztól visszaérve is a betakart szemű vőlegényemnek kellett slusszkulcsot és búcsúpuszit adni, nehogy akár a frizurámat meglássa idő előtt...

Mi otthon készülődtünk, szép nyugisan, aztán David értünk jött ezzel
a gyönyörűséggel és befuvarozott minket az Anyakönyvi Hivatalba

Volt ám bevonulás, mind az 5 méteren! :)

(a szertartás előtt az anyakönyvvezetőnk, Chris beterelt minket
a háttérben látható kis szobácskába, még valami nyilatkozatokat
aláírni és utolsó lehetőséget adni a megfutamodásra ;) )

Átadás, Andy agyongyakorolt mondatával: "Köszönöm, vigyázni fogok rá"

Chris megfenyegetett minket, hogy ha úgy látja, nem élvezzük a szertartást, ő bizony lefújja - szerencsére mindent meg is tett a feszültség oldására, mi nagyon jól szórakoztunk :)

"Just give your hand to me, and here, put on this ring"

Amit persze Andy törött ujjára kellett húznom (a legcsúnyább a tíz közül),
a tegnapi manikűrön meg a kiscsaj csak az én jobb gyűrűsujjamon
vágta be vérzésig a bőrt, legalább ebben is összeillő pár lettünk :)

Első Hitvesi Csók

Aláírtuk a papírokat

Mialatt az Eels Beginner's Luck című száma szólt

It's official, we are married!!!

A Komoly Esküvői Kép

És néhány mókás-bohókás

A Krusper családdal

A Matthews családdal

Egy tánc kedvéért még Granny is kiszállt a tolószékből

Násznép

Násznép, fotóssal kiegészülve

Ez pedig már a lakoma helyszíne, a kedvenc koreai gyorséttermünk, a BBQ City Restaurant

Egészségetekre! (persze pálinkával koccintottunk)

Ajándékbontás, váó, nagyon köszönjük!!!

Süti és kávé a szomszédos Krispy Kreme Doughnuts-ban

Mint kiderült, ez volt az első esküvő a fánkozó történetében, 

kaptunk is névre szóló, szívecskékkel dekorált ajándékfánkokat :)

No kik örültek legjobban a helyszínválasztásnak?!

Búcsúkép Granny-vel - már tudom honnan örökölte Andy a komolyságát ;)

Innen a fiatalság a Grace Emily-be ment, ahol további barátokkal kiegészülve biliárdozással, italozással és csak úgy boldogsággal múlatták az időt (rémlik, hogy beszédek is voltak, de azt ne kérjétek, hogy idézzek is belőlük...). Jó kis este lehetett, mert egy gyrosozóban zárult, ahonnan először Balázst, aztán magunkat taxiztattuk haza - vagyis a szuperséges hotelbe, amit Andy szüleitől kaptunk ajándékba. Köszönet érte, és mindenért mindenkinek aki ott volt vagy gondolt ránk!!!

Esküvői előkészületek

A szerda azért már inkább a készülődés jegyében telt: visszaigazoltuk a helyszíni foglalásokat, összeállítottuk a menüt, beszereztük Hunter öltönyét, az én alsószoknyámat, Balázsnak csokornyakkendőt, anyuval tornázni mentünk és manikűrre, Andy lenyíratta a haját és megigazíttatta a szakállát - nem, még hónapokig nem fogja levágatni, de nekem így is nagyon tetszik :)

Este már csak annyi dolgunk volt, hogy újabb családismerkedő programra menjünk Andy szüleihez, a szombatiból ugyanis David és Balázs is kimaradtak.

Kötelező csoportkép

Lynda szerintem megkönnyebbült, hogy infantilis fia ezentúl az én gondom lesz :)

Andy meséli életem fontos állomásait, a családomtól kapott fényképalbum segítségével

Aki amúgy nem ismeri a famíliákat, íme egy trükk a megkülönböztetésre:

aki mezítláb van, az Matthews, aki cipőben, az Krusper :)

Ünnepi lakoma, persze David főzte - nagy becsben lehetünk ám, 

mert ezt az étkészletet még Anyák napján sem használtuk!

Otthon néhány utolsó simítás, éjfélre már készen is álltunk a szépítő alvásra, utoljára bújtunk ágyba jegyespárként!!!

Cleland Wildlife Park

Első ausztrál látogatásom során is jártam már ebben az állatkertben, most tudatosult csak bennem, hogy az akkori beszámolóban, itt meséltem először Andy-ről, ő volt ugyanis aki a magyar konyha finomságainak reményében anno megkérte a kezemet :) Azóta persze sok mindent megkóstolt már, eddig a töltött palacsinta a kedvence!

Szóval ide vittük a kis családomat, hogy Ausztrália összes mókás állatával találkozhassanak, hol ismeretterjesztéssel egybekötött gondozó általi etetés keretében, hol sokkal inkább testközelből: etettünk és simogattunk amit csak lehetett!

Uzsonnáztunk is a kávézóban, ahol Andy még nekem is új ausztrál furcsasággal állt elő: megtanított minket, hogyan kell TimTam-en (helyi különlegesség, bár lényegében csak csokival bevont ostyaszelet) átszívni a kávét (opcionálisan teát, a lényeg hogy forró legyen!). Lehet nem hangzik annak, de tényleg jó kis móka volt!

Hazafelé kiláttunk még Adelaide környékének legmagasabb pontjáról, a Mount Lofty-ról is

Ősök Dél-Ausztráliában

Péntek 

Az Ősök tehát megérkeztek péntek este, Andy lázasan gyakorolta az Isten hozta kifejezést, és izgalom ide vagy oda, egész ügyesen elő is adta! Hazafelé megnéztük a kivilágított várost felülről (ha már dombon lakunk), berendezkedtünk, stílusosan fish and chips-et vacsoráztunk és úgy-ahogy átaludtunk az éjszakát.

Szombat

Persze nem kíméltük őket, egyből másnap irány Mount Barker, hogy megismerkedhessenek Andy családjával, a teljes pereputtyal.

Lyndáék helyi finomságokkal készültek, anyuék pedig magyar édességek garmadával lopták be magukat a gyerekek (és Andy) szívébe.

Este apu sörözésbe és ausztrál fociba merült a fiúkkal, míg én anyut a lánybúcsúmra vittem. Készülődés közben derült ki, hogy Andy még sosem látott ruha-smink-magassarkú kombinációban, szerencsére tetszett neki ;)

Egy bájos kis étterembe mentünk, finom gintonikkal, és meglepően sok baráttal! Volt Andy-ismereti teszt (szuperül teljesítettem!), ausztrál szleng-teszt (no itt már kellett segítség) és kaptam használati utasítást is a jövendőbelimhez – klassz kis este volt, akkor is, ha nagyon hiányoltam az otthoni barátokat...

ui: Megan facebook posztja az eseményről: "We had a beautiful night celebrating the impending nuptials of Andrew and Márta at Blackwood on Rundle St. The food was amazing and the company devine! Bring on Thursday to celebrate Andy punching well and truly above his weight and gaining a new friend" - love her!!!

Vasárnap

Andy a szokásos rögbimeccsére vitte Huntert reggel, aztán haza, addig mi magunkhoz tértünk, megreggeliztünk, és készen álltunk a városnézésre!

Először a leghíresebb partra mentünk, Glenelg-re, ahova anno az első telepesek érkeztek, 

és ahol az állam hivatalos alapítási ünnepsége is zajlott

Mi persze azért romantikáztunk is :)

Mire a stégre kisétáltunk volna, eleredt az eső (a telek itt kissé változékony időjárással járnak), úgyhogy visszafordultunk, gyorsan szereztünk apunak egy csokornyakkendőt és bementünk a belvárosba. Eddigre persze kisütött a nap, így a Botanikus Kertet céloztuk meg.

Láttunk mindenféle helyi flórát és faunát, Andy lelkesen magyarázott ahol csak tudott, elcsíptük ahogy egy madár nagy lelkesen kortyolgatta a kávézó teraszán hagyott kávét, de a kedvencem az volt, ahogy Andy és apu (sikeresen!) átöleltek egy hatalmas fát :)

Benéztünk az állami könyvtárba is, ahol szerencsére pont nyitva volt a Mortlock szárny, asszem nem csak nekünk tetszett:

Apu még olvasnivalót is talált :)

Hatalmas hajrával pedig még a naplementét is elcsíptük:

West Beach

Hétfő

Elszórt esőzést ígért az időjárás-előrejelzés, úgyhogy túrázás helyett inkább autós kirándulásra mentünk, hogy mindig közel legyen a menedék. A cél Cape Jervis volt, útközben annyi megállóval, amennyi csak belefér!

 Myponga Reservoir

 Normanville Beach

 Stégről balra néz

 Hobart Lookout - ezt a hajót süllyesztették el direkt az öbölben, 

hogy legyen hol hobbibúvárkodni :)

 Megint csak balra néztünk

 Óriási szerencsével még kengurukat is láttunk útközben,
ebben a napszakban ritkán jönnek elő

 Ez itt pedig már utunk legdélebbi pontja, Cape Jervis

 A komp a háttérben felbukkanó Kangaroo Island-re visz

 Egy kis kerülő a szélmalmokhoz

 Úton Rapid Bay-be

Ahol az eső elől egy barlangba menekültünk

 Mi jól fel is fedeztük, íme az eredmény :)

 Anyuék közben hullámokat néztek

 És összebújtak

 Én is megpróbáltam romantikus lenni, de az óceánnak más véleménye volt...

 Second Valley - soha nem látott magas tengerszinttel, kiábrándítóan csúnya volt, 

ide tuti vissza kell még jönni!

 Bakery Lunch Yankalilla-n

Otthon már csak kutyát sétáltattunk, punnyadtunk, aztán Andy-vel kirobogtunk a reptérre, összeszedtük Balázst, kibontottunk egy üveg finom vörösbort, és felkészültünk az elkövetkezendő hét kalandjaira :)