Kígyósimogatóban

Hétfőn hajnalban Andy visszament dolgozni, én pedig nekiálltam a szokásos köröknek: vízumjelentkezés, takarítás, blogolás, edzés, főzés, nyaralástervezés. A listára felvettük a lakásfelújítást is - David felajánlotta hogy kifesti a házat míg odaleszünk, amit mi nagy boldogan el is fogadtunk, cserébe most gyorsan meg kell csinálni a villanyszereléses munkákat, lecserélni az ötvenes évekből itt maradt biztosítékot, vezetékeket és lámpákat, ja és átmeneti otthont kell találni a kutyának öt hétre, mert így nem tudunk housesittert fogadni... (van arra magyarul jó kifejezés, amikor a nyaralás alatt jön valaki és vigyáz a házra? Kutyára-macskára-növényekre, üríteni a postaládát, és csak új jelen lenni betörőket elriasztandó.)

Szóval most kicsit unalmasak és esősek a napok, egyik szerdán elcsórtam a kocsit Andy-től hogy én jól megmászom Mount Lofty-t, amit meg is tettem, és edzésnek kiváló volt, de olyan szürke volt minden és a csúcson úgy de úúúgy fújt a szél, hogy egy fia kép se készült a kalandról.

Ennyi panaszkodás után joggal kérdezhetitek, hogy akkor mit is jelent a bejegyzés címe, hát kérem szépen ma kirúgtunk a hámból, és miután jól megünnepeltük Hayden 4. szülinapját (két tortával, szappanbuborékokkal, robot dinoszauruszokkal, ahogy kell), látogatóba mentünk Andy krikettkapitányához, Ratty-hez és a családjához. Ratty és Danny négy gyerkőcöt, egy macskát és egy kígyót nevel, ráadásul jól főznek, klassz kis este volt és a szörnyeteg tutujgatását még meg is örökítettük :)

Gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább!!!

Bátor kis csapatunk Medúzával, a gyémántpitonnal (és a házigazdával)