A családi látogatást persze stílusosan kell zárni, úgyhogy utolsó nap belevetettük magunkat az egyik környékbeli borvidék, az Adelaide Hills felfedezésébe. Mert hogy itt három is van, közel. Csak sajna Andy nem szereti a bort, ezért sose megyünk. Cserébe ma nem bánta, hogy ő a sofőr :)
A The Lane borászatnál kezdtünk, ahol már reggel 11-kor teltház volt, várni kellett vagy fél órát mire bejutottunk. Akkor sem a kóstoló terembe, hanem az étterem egyik sarkába - kanapékra, fűtőtest mellé, úgyhogy én egy cseppet sem bántam! Ráadásul így a kóstolás rész ingyenes volt, arról a szerencsés véletlenről nem is beszélve, hogy a borászat egyik új, magyar (!!!) alkalmazottja, Marcell vezényelte a ceremóniát. Szegény néha zavarban volt, mert magyarul még sosem beszélt a borokról, de némi segítséggel csak összehozta, és különösen az Ősök nagyon értékelték ezt a kellemes meglepetést. Még egy 2002-es különlegességet is kibontott a kedvünkért, ami amúgy nem szerepel a hivatalos kóstolásokban, cserébe jól be is vásároltunk :)
Gyors hahndorfi pite-ebéd után a Hahndorf Hill pincészetbe mentünk, egy úgynevezett ChocoVino kóstolásra, ahol a helyi borokat szerte világ-beli csokikkal párosítják. Mókás élmény volt, bár én személy szerint hasonlóan boldognak és ízlelőbimbó-kielégültnek éreztem volna magam egy pohár átlagos Cab Sav-től (bizony, az ausztrálok nem mondják ám ki a rémesen hosszú Cabernet Sauvignon kifejezést) és egy tábla Cadbury csokitól... Az étteremben amúgy láttunk egy nem találjátok ki milyen könyvet: album az Adelaide Hills-i pincék kutyáiról! Miknemvannak :)
Még elcsíptünk egy búcsú naplementét Brighton Beach-en és némi szelfizéssel újabb bizonyítékot gyártottunk, hogy Andy mennyivel magasabb mint bárki a családban :) Gyors pakolás után irány a reptér, kevesebb mint két hónap múlva Magyarországon találkozunk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése