A várakozásoknál ugyan sokkal enyhébb, de mégiscsak izomlázas napra ébredtünk, ráadásul a hőmérséklet is tovább emelkedett, így ma inkább egy scenic drive (festői autózás) mellett döntöttünk - nem mintha a kocsiban nem lenne 40 fok mióta elromlott a légkondi, de legalább kétnapi ivóvíz is elfér a csomagtartóban vészhelyzet esetére, már ha nem felejtjük el betenni. Merthogy se forgalom, se térerő nincs errefelé, de végül egy karcolás vagy szomjúhozás nélkül megúsztuk :)
Indulás után nem sokkal botlottunk bele ebbe a marcona példányba,
a vörös kenguruk kicsit nagyobbak mint barna és szürke társaik,
akikkel errefelé egész békésen együtt élnek amúgy
a vörös kenguruk kicsit nagyobbak mint barna és szürke társaik,
akikkel errefelé egész békésen együtt élnek amúgy
A legtöbb kép valahogy így készült :)
Útközben
Azért fák is akadtak imitt-amott
No és patak(medrek)
Néha egy-egy sasmadarat is elcsíptünk
Wedge-tailed eagle (ékfarkú sas), Andy nagy kedvence
És meg is érkeztünk az első kilátóhoz, a fán azonban
sas helyett sajna csak egy szarka ül...
sas helyett sajna csak egy szarka ül...
Bunyeroo Valley Lookout
Razorback Lookout
Ezután már kevésbé kellemes utakon kanyarogtunk, néha rá is néztünk, nem-e négykerékmeghajtásos járgányoknak ajánlják-e csak a szakaszt, de nem, mi meg hát csak nem futamodunk meg, hiába nyígott a kocsi alattunk...
Bunyeroo Gorge
Eleinte a kiszáradt patakmederben döcögtünk, fák és sziklák között,
Eleinte a kiszáradt patakmederben döcögtünk, fák és sziklák között,
aztán azért jött némi víz is, legalább bokáig érő!
Ezen is átgázoltunk ám nagy bátran
Egy kis szusszanás
Kis kíváncsi, azt lesi ki az a bolond aki erre jár :)
A Brachina Gorge sziklái már impresszívebbek voltak
Tornyosul
No azért túlzás hogy nem volt forgalom az utakon ;)
Csak szép nyugodtan, méltóságteljesen
Az utolsó békés kép a víz elérése előtt
Amin kissé talán túl magabiztosan keltünk át :)
Szerencsére sikeresen elértük a Nagy Semmit mielőtt felforrt volna a hűtővíz,
és itt már 80 km/h-val repeszthettünk 10 helyett!
Ez pedig már Parachilna, állandó lakosainak száma 4 és 7 között változik, de a térképen rajta van, mert hát ez mégiscsak civilizáció! (Aminek olyan 80%-a rajta is van ezen a fotón...) Azt is megfejtettük ám, hogy mi a váltakozás oka: a képen látható kocsma+bolt+benzinkút nemes egyszerűséggel bezár a nyári hónapokra, értsd december 15. és február 25. között. Láttunk egy (szerintünk állandó) lakost is: egyszer csak a semmiből (tényleg gőzünk nincs honnan jöhetett) felbukkant egy csajszi a fő (egyetlen) utcán egy rottweilert sétáltatva, a világ legtermészetesebb módján köszönt nekünk, és tovább ballagott, újfent lövésünk sincs hova és mi célból, mi meg csak néztünk utána tátott szájjal, mintha szellemet láttunk volna :)
Parachilna Gorge, itt már tényleg csak szikla volt, víz nem
Mindössze 110 km-t tettünk meg indulás óta, de már bőven ebédidő volt
mire a környék nagyvárosába, Blinman-ba értünk (150 lakos és két kocsma
azért mégsem kutya!). Leparkoltunk a bolt előtt, erre előkerült egy leányzó egy közeli házból, átsétált az úton és kinyitott nekünk - mekkora menő már úgy dolgozni, hogy otthon ücsörögsz, ha autót hallasz kinézel, és ha potenciális vásárlónak tűnik, hát csak beugrasz a melóba... Az illető amúgy egy ír csajszi volt, aki a barátnőjével work and travel vízummal járta az országot, de amikor idetévedtek a semmi közepére és beálltak dolgozni (a boltba, a bárba és a benzinkútba), a barátnő inkább megpattant. Kérdeztük is, mit lehet itt az Isten háta mögött csinálni, mire ránk nézett és nemes egyszerűséggel közölte, hogy hát inni. Csoda hogy annyi helyi alkoholista?!
No de ez mégiscsak turistaközpont (a helyi bánya még múzeumot is üzemeltet!), így van házi péksüti, piték, és az új nagy kedvenc, a bal oldali cornish pasty. Ezt anno a bányászoknak fejlesztették ki, főétel és desszert egyben, olyan háromnegyedik ugyanis hússal és zöldséggel van töltve, az utolsó negyed viszont almával, hogy édessel fejezd be az étkezést :) Ja, és úgy van tekerve-tapasztva, hogy a lehető legkevesebb tenyérfelülettel biztonságosan kézben lehessen tartani, mert hát ki fog kezet mosni lent a bányában?! Fantasztikus.
Ez volt utunk legészakibb pontja, innentől lényegében hazafelé tartottunk, át a nemzeti parkon, olyan 600 km hosszan, útközben persze megállókkal.
Great Wall of China
Hucks Lookout
Rawnsley Lookout
Elder Range
Az őslakosok "Kengurucsontok"-nak nevezik a helyet, a legenda szerint egy sámán énekelt a hegylánc tetején, miközben a kengurucsontjait szortírozta a holdfénynél...
Emuk, emuk mindenütt
És néha sasok, csapatostul, amiből tudni lehetett, hogy újabb kenguru esett áldozatul
Hihetetlen sok oszladozó tetem volt amúgy az út mentén, rémesen büdösen, ha szerencsénk volt, mindenféle madarak falatoztak épp rajtuk, de ahogy meghallották az autót, gyorsan odébbálltak...
Közel s távol sehol senki amúgy
Erre a gyöngyszemre véletlenül bukkantunk, de teljesen megérte a kitérőt
A héten nagy bozóttűz tombolt Adelaide-től nem olyan messze északra, amit mostanra szerencsére megfékeztek (hála némi lehűlésnek és szélirány-változásnak), de a nyomai azért még hónapokig nem fognak eltűnni:
Leégett szántóföldek
A távolban még mindig füstöl valami
Útba ejtettük Dél-Ausztrália híres borvidékét, a Barossa Valley-t is, ahol nagy romantikusan meg akartuk nézni a Whispering Wall-t (Suttogó Falat), ami egy 150 méteres ívelt beton víztározófal, de 2 perccel zárás után érkeztünk... Gondoltuk sebaj, majd egy jó kis borkóstolással egybekötött borvásárlás megvigasztal minket - persze, ahogy az ember lánya eltervezi, mielőtt rájön, hogy vasárnap van. Legközelebb talán több szerencsével járunk :) Mint ahogy a lekésett autósmozival és DVD-kölcsönzővel... Azért mégis szuperjó hétvége volt :)
