Lincoln National Park

Szombat reggel kissé másnaposan keltünk, de egy jó kis bacon and eggs reggeli azért valamelyest helyre tett minket, összecihelődtünk, és nekiindultunk. Első állomás:

Fishery Bay

Mindössze fél órányira délre Port Lincoln-tól, „csak” egy gyönyörű tengerpart, ahol legalább a 4WD-ot (négykerékmeghajtásosságot) is gyakorolhattuk,

lehajtottunk ugyanis a strandra!

Először balra mentünk, köveken ugrálni

És egy kicsit mókázni :)

Kicsit tovább hajtva a jobb csücsök fölé értünk

Kilátunk

Lemászunk

Hullámokkal dacolunk

Tengeri csillagok!

És végül egy kis fauna

Mostanra egészen föléledtünk, jöhetett az igazi célpont, a Lincoln National Park! Fejenként teljes tíz dolcsiért bebocsátást és kempingezési jogot nyertünk, másnap estig nem is nagyon láttunk civilizációt, csak természeti csodákat.

Mint például vad emukat az út szélén

Stamford Hill

Az első megállónk, egy újabb bámulatos strand!

 A fiúk még vízen járni is megtanultak :)

Cape Donington

A nemzeti park ezen csücskét (a nem éppen fenséges világítótoronnyal) már tegnap is láttuk, akkor a hajóról, most lecsekkoltuk a szárazföldről:

Szép kilátás, jobbra-balra kövek, előtted az óceán, igaziból semmi extra, DE! Egyszer csak előbukkant két delfin és bemutatott néhány szaltót! Persze pont amikor nem volt kéznél a kamera, de azért az élmény megmarad :)

September Beach

Ezt is láttuk már tegnap is, ma ez lett a végső állomás, ahol az éjszakát terveztük tölteni. Leparkoltuk a járgányt, felmarkoltuk a hűtőládát és a székeket és kiköltöztünk a partra.

Nem semmi kilátás

Nem messze tőlünk egy sirályféleség a sikeres vadászatot
(vagy inkább halászatot) ünnepelte

Andy-vel persze kiszúrtuk, hogy jobbra néhány guszta szikla meredezik ki a vízből, úgyhogy mi felfedező útra indultunk, míg a többiek csak a májukat tréningezték.

A gyűjteményem

Andy is talált valamit

Egy narancssárga morcos pofát!

Nézzétek milyen magas vagyok

Piroslik, akár csak a Kangaroo Island Remarkable Rock-ja!

A zöld amúgy sokkal ritkább és ezért értékesebb

A világítótorony a bal csücsökben

Engine Point

A parttal csak egy baj volt, hogy nem nyugatra nézett… Hosszas nyavalygás után szerencsére a többiek beadták a derekukat, és átbumliztunk a nyugati partra naplementét nézni!

A felhők kicsit bekavartak ugyan, de szerintem így is gyönyörűséges volt

A kis huplik mind-mind rákokat rejtenek

Végül pedig a hétvége fotója is elkészült!

A kempingbe visszaérve felvertük a sátrakat, a fiúk raktak tüzet (még pont jókor, november 1. és március 31. között ugyanis az egész államban tűzgyújtási tilalom van), én főztem vacsorát, aztán a lángokat körbeülve iszogattunk és néztünk a holdfelkeltét, mégiscsak Halloween este volt! (Felhívnám rá a figyelmet, hogy az októberről novemberre virradó éjszakát a Szeptember Strandon töltöttük, három hónapot megélni kevesebb mint 24 óra alatt nem semmi teljesítmény!)

September Beach

Imádok kempingezni! Reggel 6-kor épp kimásztam a sátorból, hogy pisilni menjek, és ki nézett velem szembe? Egy kenguru! Egy méretes hím kenguru! Öt másodperc szemkontaktus után aztán tovaugrált én pedig még visszabújtam egy-két órácskára… Mire felkeltem persze kiderült, mit keresett kis ugrópajtásunk a táborban: galád módon megette a kenyerünket! Nem volt mit tenni, megsütöttük a maradék kolbászt a tűzön és kisétáltunk még egyszer a partra (tegnap botor módon mezítláb mentünk sziklát mászni, ami egy idő után nagyon fájdalmas döntésnek bizonyult, így ma mindenképp vissza akartunk menni cipőben, további felfedezéseket tenni).

Találtunk megint nagy narancssárga rákot

Booga, a hivatásos fotós munka közben

Kövek, kövek mindenütt

Ezúttal messzebbre jutottunk

És még egy oroszlánfóka is csatlakozott hozzánk!

Idilli strandkép

A Nap is kisütött a séta végére, így a kalandvágyóbbak azért csak csobbantak egyet

Carcase Rock

Mára a park déli partját terveztük be, és ha már emlegettük a Remarkable Rock-ot, most megnéztük a Carcase Rock-ot!

Nevéhez híven egy halom követ találtunk

Kedves kis járművünk fönt várt ránk türelemmel

MacLaren Point

Vasárnapra változékony időnk lett, egyik pillanatban ragyogó napsütéssel, aztán borús nyálkás felhőkkel, mire a MacLaren Pointhoz értünk, minden beszürkült és a szél is a bőrünk alá bújt, de mégiscsak megérte, mert akárcsak a Cape Donington-nál tegnap, most is delfineket láttunk! Ezúttal olyan hat-hetet, ahogy az algából próbálták felriasztani  és aztán persze elfogyasztani a halakat, egy-egy mutatvánnyal megspékelve az akciót!

Még az őslakosok is boldogok voltak a látványtól :)

Wanna Lookout

Egy eltévedés csodaszép eredménye!

Hű de veszélyesnek tűnik

De gyönyörű!

A Great Ocean Road-ra emlékeztet

Sleaford-Wanna Dune

Ezzel pedig a fiúk legnagyobb örömére elértük a nap fénypontját, a homokdűnéket, ahol mindenki kipróbálhatta, milyen homokban és ausztrál bozótban rallizni!

 A strandra vezető utat végül nem találtuk meg, de egy-két helyen előbukkant az óceán

Kiles egy kis kíváncsi

Holdbéli táj

Persze egy dűne-kaland nem lehet igazi homokba ragadás nélkül

Itt végre engem is a kormányhoz engedtek :)

Kilátás a világ tetejéről, avagy tudni kell hol legyen az embernek kényszerpihenője

Aztán csak kiástuk magunkat és még néhány homokkupacot meglovagolva hazaindultunk

Búcsúkép emuval

Otthon pedig az elmaradhatatlan osztriga-felesekkel koccintottunk a sikeres hétvégére!

Ja, és tanultam egy új játékot is, a darts-footy-t! Négy negyedből áll, az első negyedben a 20-as cikk a gól, és a szomszédok, az 1-es és 5-ös a pontok; duplázás és triplázás ugyanúgy működik, mint a rendes dartsnál. A második negyedben a 6-os a gól és a 13-as és 10-es a pontok, aztán a 3-as a gól, végül a 11-es, gondolom megvan a logika. Minden negyedben hármat lehet dobni, a legtöbb gólt elérő játékos nyer, döntetlen esetén számítanak a pontok. 

Lejátszottunk a srácokkal egy meccset, igaz csúnyán kikaptam, 

de így is én voltam a legboldogabb, hogy 4 pontot is elértem!!! :)