Brownhill Creek

Már vagy harmadik napja egyfolytában napsütéses időnk van (amire olyan május óta nem volt példa), Andy lábában is benne volt a boogie, ma délelőtt egy rövidebb túrácskára (vagy inkább hosszabb sétára) vittük Zoet a Brownhill Creek Recreation Parkba.

 Odafelé a kalandosabb, Wirraparinga nevű útvonalat választottuk, ami 

majdnem végig a Brownhill patak partján halad, mikor melyik oldalon

 Az átkelések nem mindig voltak zökkenőmentesek, azt gyanítjuk hogy az esetek 99%-ban jobban kilátszanak a kövek, mostanában viszont esélytelen száraz lábbal átjutni a túloldalra... Andy már a túlparton, én még itt hezitálok (jajszegénycipőm), Zoe közben vagy ötször átgázolt ide-oda, gondolom bátorításképp :)

 Végül csak átmerészkedtem, ezt a kis csobogót már egy-két kilométerrel fentebb találtuk

 Zoe nem bírta ki hogy ne legyen rajta a képen...

 Búcsúzunk a pataktól

 Visszafelé egy szélesebb, egyenletesebb ösvényen caplattunk, jobbra út, balra erdő

Ez a fénykép sem random ám, találkoztunk helyiekkel, csak nem látszik jól mert 

Zoe lelkesedésében jól fölkergette őket :)

Azt hiszem elkel a segítség: a keretezett képrészlet nem mást rejt, mint egy őzgidát!!! 

Összesen amúgy hármat láttunk, Andy életében először! :)

Onkaparinga Sundews River Hike

Kedden vérszemet kaptam, ha a két órás túrát kevesebb mint egy alatt teljesíteni tudtam, a négy órás túra sem kottyanhat meg, ráadásul a nap is hétágról sütött ma reggel, úgyhogy miután leadtam Huntert, sétálni indultam.

 A válaszútnál most jobb helyett balra fordultam

 Időről időre ilyen lezárásokkal lehetett találkozni, 

gondolom az elmúlt hónapok heves esőzései miatt

 Aztán végre megláttam az Onkaparinga folyót!

 Ritkán ilyen magas a vízszint

 Még spontán csobogók is létrejöttek

 Azért egy-egy szép fa elterelte a figyelmemet a vízről

 De szerencsére a lábam elé is néztem - ma egy piroshasú fekete kígyóval találkoztam 

(bizony a helyiek rémesen fantáziadúsan nevezik el a kígyóikat...)

 Ehhez a gyíkocskához azért közelebb mertem menni ;)

 Akik pedig megint csukott szemmel görgettek tovább az előző két képen, 

azoknak itt egy másik "természet győzedelmeskedik" fotó :)

 Tombol a tavasz

 Folytatom az utam a folyóparton

 Míg az ösvény kissé el nem vizesedett...

No itt fordultam vissza - hihetetlen, hogy a legszárazabb kontinens legszárazabb államában, a tavasz kétharmadánál az útvonalat majd' egy méter víz borítja... Majd nyáron újra próbálkozok :)

Onkaparinga Revisited

Emlékeztek még, hogy pár hónapja megpróbáltuk meghódítani az Onkaparinga River Nemzeti Parkot? Itt számoltam be az akkori kudarcunkról, amit persze csak azért idézek, mert ma sikerült győzelemmé változtatnom!!! A végeérhetetlennek látszó tél után ma végre 28 fok volt, úgyhogy a nagyon szükséges teendők elvégzése után fogtam magam, és újra látogattam ezt a helyet, már csak azért is, mert mindössze 10 percre van Hunter iskolájától, ahol 3-kor jelenésem volt. Ugyanazt a túrát néztem ki, mint anno, a Sundews Ridge Hike névre hallgatót, az ajánlás szerint két óra, hát nekem egy alatt sikerült is teljesítenem, azért az ígért kilátásban tényleg volt valami:

 Idáig jutottunk el a múltkor

 Lent az Onkaparinga folyó csordogál

 Míg fent végre tavaszodik! :)

 Túloldalon néhány vörös szikla

 Előtérben a mindent beborító lila virágok

 Útjelzés

 Mivel még bőven volt időm kicsengetésig, bevállaltam még egy, a nemzeti park
szomszédos bejáratától induló sétát: végül az Echidna Trail (Hangyászsün Túra)
nevűt választottam (hivatalosan ez is két óra, gyakorlatban 50 perc...)

 Kis kitérő egy vízeséshez

 Éppen csak, de tényleg esik!

 Közelről

 Hangyászsünnel nem, de más őslakossal volt szerencsém (?) összefutni, az a barna izé

 a zöld fűben egy barna kígyó! (ugye milyen fantáziadús az elnevezése?)

 Aki nagyon aggódott volna, annak itt egy másik, cukibb helyi arc, az elmaradhatatlan koala!

És akinél még ez is kiütötte a biztosítékot, búcsúzóul fogadjon szeretettel 

egy kis apróságot: bizonyítékot hogy élet bizony egy kihalt fában is van!

Waterfall Hike, Wirrina Cove

Tudom tudom kissé rá vagyunk fixálódva a vízesésekre, de nem győzöm hangsúlyozni mennyire hihetetlenül esős telünk volt (van), és időről időre megpróbálunk a pozitív hatásokra koncentrálni. Ebben a szellemben látogattunk el a Deep Creek Nemzeti Park vízeséséhez szombaton. Áprilisban már jártam itt, ez egyike azon ritka vízeséseknek, amik nyáron sem apadnak el, gondolhatjátok most milyen jól mutatott! De menjünk szépen sorban.

Még éppen elcsíptem a fiúkat mielőtt előrerohantak a célhoz - 

Hunter egyszerűen megállíthatatlan mostanában, csak úgy buzog benne az energia!

Én pedig hátramaradtam fényképezgetni - ez a gyönyörű bolyhos akácféle (golden wattle)

Ausztrália jelképe, emiatt lett a zöld-sárga kombináció Ausztrália színe

Nappal szemben

Közelről

A vízeséshez érve pedig a családi fotósorozat is kezdetét vette :)

Kicsit művészibb, a csuromvizes lábbelik

Míg a tappancsaink hűsölnek

Ez pedig bizony szelfi egy tipikus nyolcévessel...

Békeajánlatként romantikus képet készített rólunk :)

Némi illusztráció, hogy miért is lett csuromvizes a cipőnk az utolsó szakaszon

Ha az előző kép nem lett volna elég

Hunternek elkelt némi segítség, hogy biztonsággal vegye az akadályokat

És hogy a kalandoknak itt ne legyen vége, este a Wirrina Cove Holiday Parkban szálltunk meg, egy bájos kis kunyhóban, BBQ vacsit vacsoráztunk, aztán a kabin előtt ücsörögve, sörözgetve és zenét hallgatva élveztük ahogy ránk sötétedik (miközben Hunter rohangált fel s alá, lecke megtanulva, soha többet nem ihat egy pohár kólát sem) és szellemhistóriákat meséltünk esti mesének szigorúan elemlámpa fénynél (míg a fő mesélő, Hunter el nem kezdett félni a saját történeteitől és fel nem kellett kapcsolni a villanyt :P). Míg a kolbászkák sültek, készült néhány fénykép is, ezekkel búcsúzunk:

Waterfall Gully, Cleland

Az időjárás csütörtök reggelre észbe kapott, és többé-kevésbé elkezdett tavaszi szünetnek megfelelően viselkedni, úgyhogy pénteken, Andy szabadnapján felkerekedtünk hogy a szabadban töltsük a napot. Első megálló: Waterfall Gully!

 Hála az extra hosszú és nedves télnek, vízben nem volt hiány :)

 Szegény Hunter tiszta stresszes volt a fotózkodás alatt, mert bizony átmásztunk 

egy pici korláton, amin még veszélyt jelző felirat is volt, és ő meg volt róla 

győződve hogy most törvényszegésre kényszerítettük ;)

 Nincs kirándulás gyík nélkül - ez a példány a parkoló mellett próbált napozni

Az állatparkba vezető túraútvonalat sajnos az áradások és földcsuszamlások miatt lezárták, 

így autóval kellett menni Cleland-be, több szabadon élő állattal nem találkoztunk...

 Szerencsére T-rex-szel sem, pedig nagyon sasoltunk azon a 3 km-en

 Hunter álma valóra vált: kengurut etetett!!! :)

 Durmoló wombat

 Az én gyengéim a fejjel-lábbal kilógó kengurukicsinyek :)

 Hiperaktív tazmán ördög köröz az etetés alatt, a tesója 

meg halál nyugalommal alszik bent a farönkben

 Don't make me adult today - monitor style :)

 A dingók tudják az etetés idejét és együttes erővel szuggerálják a kaput

 Óramű pontossággal meg is érkezik a gondozó és vele együtt a HÚÚÚS

 Ilyen szép kék egünk volt

 Kötelező koalafotó

 Ebbe a koalánk is rém cukin belepózolt :)

 Emúúú

 Andy belecukkolta Huntert az emuetetésbe

 Aki hősiesen állta is a sarat!

 Egyszerűen édes

 Ebben a szuperlusta kenguruban pedig az új legjobb barátját is megtalálta

Itt a vége, fuss el véle!