Már vagy harmadik napja egyfolytában napsütéses időnk van (amire olyan május óta nem volt példa), Andy lábában is benne volt a boogie, ma délelőtt egy rövidebb túrácskára (vagy inkább hosszabb sétára) vittük Zoet a Brownhill Creek Recreation Parkba.
Odafelé a kalandosabb, Wirraparinga nevű útvonalat választottuk, ami
majdnem végig a Brownhill patak partján halad, mikor melyik oldalon
Az átkelések nem mindig voltak zökkenőmentesek, azt gyanítjuk hogy az esetek 99%-ban jobban kilátszanak a kövek, mostanában viszont esélytelen száraz lábbal átjutni a túloldalra... Andy már a túlparton, én még itt hezitálok (jajszegénycipőm), Zoe közben vagy ötször átgázolt ide-oda, gondolom bátorításképp :)
Végül csak átmerészkedtem, ezt a kis csobogót már egy-két kilométerrel fentebb találtuk
Zoe nem bírta ki hogy ne legyen rajta a képen...
Búcsúzunk a pataktól
Visszafelé egy szélesebb, egyenletesebb ösvényen caplattunk, jobbra út, balra erdő
Ez a fénykép sem random ám, találkoztunk helyiekkel, csak nem látszik jól mert
Zoe lelkesedésében jól fölkergette őket :)
Azt hiszem elkel a segítség: a keretezett képrészlet nem mást rejt, mint egy őzgidát!!!
Összesen amúgy hármat láttunk, Andy életében először! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése