Flinders Ranges

Szombat este meglepetésből beugrott egy barátunk Port Lincolnból (az elmúlt napokban megkaptuk az utóbbi vagy 50-60 év legnagyobb viharát, az egész állam áram nélkül maradt - Adelaide csak 12 órára, de az ő környéke több mint 3 napra, úgyhogy fogta magát és az új négykerékmeghajtású paripáját és hazajött látogatóba), és hirtelen elhatároztuk hogy másnap, kihasználva a Huntermentes napunkat és a hétfői nemzeti ünnepet (itt október első hétfője a munka ünnepe, gondolom a beköszöntő tavasz miatt, csak most éppen az időjárás nem túl közreműködő), hármasban elmegyünk kempingezni a Flinders Ranges Nemzeti Parkba. Tesztelni az ő járgányát, és az én új kocsimat, Polly-t (19 éves Nissan Pulsar, igazi nanacar és máris családtag!), és engem is - úgy fest már eléggé ausztrál vagyok ahhoz, hogy szívesen autókázzak valahova 5 órát, hogy másnap délelőtt körülkocsikázzam a helyet és ebéd után hazainduljak :)

Vasárnap végül délben sikerült útra kelni, és akárcsak legutóbb, most is kerülnünk kellett - múltkor a bozóttűz, most az áradások miatt:

Valahogy így festett a Gawler folyó

Olyan patakok ömlöttek ki, amikben Andy még sosem látott vizet

Legalább a helyi Nessi örült a víznek :)

(ő az egyik útbaeső rózsaszín tóban lakik, és autógumikból van a teste)

Kissé változékony időjárásunk volt végig, de nagyon jól esett kimozdulni. Útközben:

 Balra néz

 Jobbra néz

 Előre néz, Booga fenekét :)

 Már amikor láttuk...

 Letérve a főútról (szegény Polly...) végül szuper vadkempingező
helyet találtunk ilyen gyönyörű kilátással

 A Nap még éppen nem ment le, úgyhogy gyorsan kerestünk egy jobb kilátót

 És pont időben találtunk is egyet

 Szépséges

 A jobb oldal a nemzeti park büszkesége, a Wilpena Pound

 Egy picinkét szeles volt fent az idő

 Aztán tábort vertünk, isteni vacsorát rittyentettünk szabadtűzön, iszogattunk, 

beszélgettünk és csillagokat bámultunk

 Reggel pedig ilyen szép időre ébredtünk

 Árnyékos-romantikus

 Booga kissé hajléktalannak néz ki a reggeli kávé előtt :)

 Indulásra készen, még mindig alig hisszük el milyen zöld minden

 Újra lecsekkoltuk a tegnap esti dombocskát

 És a nemzeti park bejáratánál a helyiekkel is találkoztunk :)

 Egyből egy egész családdal!

 A zöld mellett a lila itt a tavasz színe

 Felhősen is lenyűgöző

 És jöhetett a kalandozás!!! Eddigre Polly-t már biztonságosan leparkoltuk, 

és Booga járgányával randalíroztunk az általában kiszáradt patakmedrekben :)

 Gyors egészségügyi séta, el ne áruljátok a parkfelügyelőségnek hogy Booga 17 éves, 

félsüket kiskedvence, Stout is velünk tartott

Kifelé jövet is emuk búcsúztattak, négy cuki csöppséggel együtt :)

Ebédre már az északi csücsökben kerítettünk sort, a múltkor annyira lenyűgöző cornish pasty-t teszteltük újra Blinman-ben, most sem csalódtunk. Ahogy Booga vagy az én kocsimban sem, mindenki simán hazaért! Aztán Andy elszaladt Hunterért, és ettől a 20 perces rutinúttól az ő kocsija úgy döntött hogy füstölni kezd és szimplán tropára megy. Pfff... Szerintem csak féltékeny Polly-ra :)