Tudom tudom kissé rá vagyunk fixálódva a vízesésekre, de nem győzöm hangsúlyozni mennyire hihetetlenül esős telünk volt (van), és időről időre megpróbálunk a pozitív hatásokra koncentrálni. Ebben a szellemben látogattunk el a Deep Creek Nemzeti Park vízeséséhez szombaton. Áprilisban már jártam itt, ez egyike azon ritka vízeséseknek, amik nyáron sem apadnak el, gondolhatjátok most milyen jól mutatott! De menjünk szépen sorban.
Még éppen elcsíptem a fiúkat mielőtt előrerohantak a célhoz -
Hunter egyszerűen megállíthatatlan mostanában, csak úgy buzog benne az energia!
Én pedig hátramaradtam fényképezgetni - ez a gyönyörű bolyhos akácféle (golden wattle)
Ausztrália jelképe, emiatt lett a zöld-sárga kombináció Ausztrália színe
Nappal szemben
Közelről
A vízeséshez érve pedig a családi fotósorozat is kezdetét vette :)
Kicsit művészibb, a csuromvizes lábbelik
Míg a tappancsaink hűsölnek
Ez pedig bizony szelfi egy tipikus nyolcévessel...
Békeajánlatként romantikus képet készített rólunk :)
Némi illusztráció, hogy miért is lett csuromvizes a cipőnk az utolsó szakaszon
Ha az előző kép nem lett volna elég
Hunternek elkelt némi segítség, hogy biztonsággal vegye az akadályokat
És hogy a kalandoknak itt ne legyen vége, este a Wirrina Cove Holiday Parkban szálltunk meg, egy bájos kis kunyhóban, BBQ vacsit vacsoráztunk, aztán a kabin előtt ücsörögve, sörözgetve és zenét hallgatva élveztük ahogy ránk sötétedik (miközben Hunter rohangált fel s alá, lecke megtanulva, soha többet nem ihat egy pohár kólát sem) és szellemhistóriákat meséltünk esti mesének szigorúan elemlámpa fénynél (míg a fő mesélő, Hunter el nem kezdett félni a saját történeteitől és fel nem kellett kapcsolni a villanyt :P). Míg a kolbászkák sültek, készült néhány fénykép is, ezekkel búcsúzunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése